close
CímlapKultúraCsaládtörténetek

Családtörténetek

Január 20-án este a Janus Egyetemi Színház új bemutatóval áll a közönség elé. Az előadást Mikuli János, a színház igazgatója rendezi. Őt kérdeztük.

Miért éppen Trianonról szól a készülő produkció?

A magyar történelem meghatározó eseménye 100 éve történt. Fontos a múlt, fontos, hogy emlékezzünk. Azt gondoltam, a színház eszközeivel nekünk is meg kell kísérelnünk felmutatni azt a tényt, hogy a 100 évvel ezelőtti események a jelenünket is meghatározzák. 1920-ban nem csak az országot szaggatta szét a trianoni békeszerződés, de milliók életét is, akik a „nagy háború” után a kis ország határain belül és kívül próbáltak meg (tovább)élni.

A mi előadásunk nem a politikatörténeti eseményeket veszi számba, azt sem kérdezzük meg, hogy mi lett volna, ha… Nem beszélünk a trianoni kérdéskört érintő politikai színezetű vitákról sem. Mi kísérletet teszünk arra, hogy felvillantsuk a múlt század 20-as éveiben élő ember hétköznapi pillanatait. Örömeit és bánatait. Talán az előadásunk címe is kifejezi ezt a szándékunkat: Kezembe temetem forró arcomat – pillanatok száz évvel ezelőttről.

Milyen eszközöket használtok ennek a szándéknak a megvalósításához?

Az előadásunk dokumentumdráma. Kollázs. Ez azt jelenti, hogy korabeli forrásokat néztünk meg, korabeli naplókat, visszaemlékezéseket, levelezéseket olvastunk el, de szépirodalmat is jó sokat. A darab tengelyében a Trianon arcai című kötet néhány élettörténete áll, és mellette elhangzanak korabeli hirdetések, újságcikkek, viccek és iskolai értesítőkből részletek is. Előadásunkban óriási szerepe lesz a mozgásnak, a zenének és a látványnak. (Hágen Zsuzsa Kopeczky Péter és Herczig Zsófia munkája.) A színészi munkában pedig az együttes játékra helyezzük a hangsúlyt.

Kik játszanak a produkcióban, és milyen volt a próbafolyamat?

A JESZ egyetemista tagjai adják a játszók túlnyomó többségét, mellettük két régi oszlopos tag (Pásztó Renáta, Inhof László) alakítja az idősebb karaktereket. A fiatal társulat és köztem lévő generációs különbségtől tartottam eleinte, de a csapat alázattal állt a feladathoz, készségesen és fegyelmezetten dolgoztak, nagyon jó együttműködés alakult ki a próbák során. Ez a munka a színészeknek nagy kihívást jelent, mert a felvillanó karakterek teljes kibontására nincs lehetőség, de egy-egy megszólalás, odafordulás, gesztus szuggesztív és hiteles megjelenítésébe sok minden sűríthető és elmondható. A ritmus, a mozgások fegyelmezett színészi jelenlétet követelnek, és ez is nagyon fontos fázisa a színészmesterség tanulásának.

A színészi feladaton túl van-e közük a játszóknak a trianoni kérdéskörhöz?

Ez a viszony határozottan meg fog jelenni az előadásban. A történelem nem csak évszámok, politikai események sora, sokkal inkább az ember életeseményeinek összessége. A múltunk nem csak történelemkönyvek által válhat ismertté, lehet, fontosabbak a hétköznapi ember számára a felmenők történetei, a származása. A társulatban mindenki felfedte a maga családtörténetét, és azt tapasztaltuk, hogy a család sorsa meghatározza létünket, hogy a család küzdelmét meghatározza a történelem. Trianon mindannyiunkat érint.

Forrás: Kezembe temetem forro arcomat

UNIVTV és Tál Achilles (szöveg)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni