Afrika Hét kezdődött a PTE Nemzetközi Igazgatóság International Seasons programsorozatának keretében május 16-án. Az idei nyitó napon egy fotókiállítás nyílt a Tudásközpontban, illetve Ginelli Zoltán előadását lehetett meghallgatni.
Gebauer Szabolcs fotós, újságíró képein keresztül tekinthettünk be Etiópia sokszínű világába. A tárlat az ország egyes szeleteit mutatta be, tájakat, embereket, kulturális örökséget. Olybá tűnt számomra, mintha az egzotikumokat szerették volna kiemelni: például a képaláírásokból kiderült, hogy turistáknak nem érdemes fegyveres kíséret nélkül menni, annak ellenére, hogy atrocitások közel tíz éve egyetlen látogatót sem értek. Etiópia volt a második olyan ország a világon, ahol hivatalos vallássá emelték a kereszténységet 331-ben, Örményország után.
A kiállítás megnyitóján kiderült, hogy három dolog van, amit minden etióp fontosnak tart elmondani országáról:
1. Etiópia sosem volt gyarmat, még annak ellenére sem, hogy Mussolininek voltak erre kísérletei, mindig sikerült visszaverniük ezeket a próbálkozásokat.
2. Fővárosuk olyasmi Afrikának, mint Európának Brüsszel. Addis Ababa az Afrikai Unió fővárosa és igyekeznek az afrikai kontinens sorsát előre mozdítani, melyet a pánafrikai gondolat erősít.
3. Büszkeségük a több, mint 80 nyelvet beszélő ország hagyománya és kultúrája.
Gebauer Szabolcs munkái nem először jelennek meg az Afrika Napokon, munkatársaival tavaly Szudánba kalauzoltak el bennünket.
A megnyitót követően Ginelli Zoltán kritikai geográfus és globális történész mutatta be kutatási területét Magyarország Globálban címmel. Ginelli Zoltán a magyar ghánai kapcsolatrendszerrel foglalkozik 2015 óta, globális történészi megközelítésében, vagyis a nemzeti országhatárokon átlépve, nemzetközi rendszereket vizsgálva. A kritikai geográfia sajátos nézőpont, fő aspektusa az, hogy a klasszikus leíró és analitikus nézőponttal szemben egy társadalmi és politikai érdek-vonulatra is reflektál. Ginelli Zoltán ebben az összefüggés-rendszerben vizsgálja Magyarország beágyazódását. Kutatása során a centrum, félperiféria és periféria értelmezési sémájában vizsgálja a globális nyugatot, Nyugat-Európát és az Egyesült Államokat; globális nézőpontból Kelet-Európát és a korábbi szovjet blokkot, valamint a globális délt és a harmadik országokat. Az előbb felvázolt viszonyrendszerben tekint rá arra, hogy hogyan igyekezett manőverezni Magyarország mint egy félperiférián elhelyezkedő állam a centrum és a periféria helyzete között, a Szovjetunió részeként, majd a 21. században. Magyarország első kapcsolata Ghánával 1967-ben jött létre, ekkor a szocialista antikolonialista harc részeseként, ugyanis az 1957-es Európai Gazdasági Közösség létrejöttét a harmadik világbéli országok, köztük Ghána vezetése is aggodalommal figyelte, félve attól, hogy újabb kolonialista kísérletek történhetnek, akár gazdaságilag. Így kezdett el nyitni a keleti tömb felé, főként olyan kis országok felé, ahol némi függetlenség volt a moszkvai központtól. Így jött létre a Ghána és Magyarország közötti együttműködés is. Ennek köszönhető, hogy több magyar - többek között Entz Béla és Polónyi Károly - is részese lett a “szakértő exportnak”, ami ugródeszkaként szolgált nemzetközi karrierjükhöz. A Ghánával való együttműködés inspirálta Bognár Józsefet és Erdei Ferencet ara, hogy az akkori szocialista tervgazdálkodás helyett más gazdálkodási formák bevezetésének tervein dolgozzanak. Ginelli Zoltán hangsúlyozta, hogy kutatásának legfőbb pillérét a levéltári források mellett az interjúk jelentik, ám elsődleges alanyai közül sajnos sokan már elhunytak.
Történeti kutatása mellett mindez a mai magyar-ghánai kapcsolatokhoz is hozzájárul.
További programok: az International Seasons Facebook oldalán.
