close
CímlapKultúraFalra mászok!

Falra mászok!

2022. június 21.

A Janus Fesztivál egyik különleges előadása Vilniusból érkezett, a Palépé Studio: Ach, ui! című produkció mozgásszínház és a fizikai színház címszavakkal leírható. A másfél óra alatt, szavak nélkül meglepően sok mindent tudtak elmondani a COVID-ról, a bezártságról, az ember kiszolgáltatottságáról.

Nyári forróságban ültünk a JESZ színháztermében. A csupasz színpadon díszletről nem beszélhetünk, néhány bútordarabról csupán – egy padféleség, egy hokedli, ventilátor – látható, a látvány egyik fontos eleme maga a fekete dobozszínház (bezártságérzet), a másik a fekete padlón spirálisan felírt mindenféle képletek, bonyolult számítások, követhetetlennek tűnő összefüggéseket sejtettek a világból. A nyitójelenetben egy kissé örültnek tűnő figura folytatta a képletek írását, sokáig az a benyomásom, hogy ez inkább egy performance, mint színház, de folyamatosan meglepetések értek. A darab tényleg visszadta a 2020-as megszorítások élményét, a két szereplő között kialakuló viszonyrendszer árnyaltan volt képes szólni az abban az időszakban bennünk és köztünk zajló feszültségekről, „reményekről, a fájdalomról és az alkotásszükségességéről.” – ahogy ezt a műsorfüzet röviden összefoglalja.

Fizikai színház Magyarországon a kevésbé elterjedt kísérleti színházi formák közé tartozik, a test fölötti uralomra épülő színház így unikális egyetemi körökben is. Ez a fajta színház nem a táncra épül, hanem egyfajta virtuózitásra, amely a testtel való bánni tudást jellemezhetjük. Nem is írható le könnyen az előadás cselekménye, az Ach, ui!-ben halandzsa nyelvet hallhattunk csak, fontosabb volt az elmondhatónál a mozgás. Ezek a se nem táncosok, se nem színészek – mozgásművészek talán – inkább a tudat alatt meghúzódó vágyakról, indulatokról tudósítottak azáltal, hogy testi kontaktusba léptek egymással. Az előadásban ironikus kontrasztot kap a látvány a saját tapasztalatainkkal – a közelmúltban megszenvedett bezártsággal, ezért bár a formanyelve valamelyest elvontnak lenne nevezhető, mégis közérthetővé vált az egész nézőtér számára, a közelmúlt közös élményei miatt.

Az előadás másfél órája alatt a két szereplő gyakorlatilag szó szerint feltörli egymással a padlót. Lenyűgöző „fizikai” munkával, elképesztő emelésekkel, koreografált küzdelemmel, időnkénti fáramászással hoztak létre egy izgalmas, ironikus és felemelő látleletet az életünkről. Fizikai színházi eszközökkel.

Balogh Robert

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni