Baranya értékei állnak annak a 24 órás filmkészítő versenynek a fókuszában, mely holnap kezdődik, és amin félmillió forint a fődíj. Az esemény előzménye a Shoot for Earth! című, nemrég lezárult filmkészítő verseny, melyet Magyarországon a PTE KPVK koordinált. A versenyre regisztrálni kell, a rajt holnap, azaz június 11-én, szombaton 10 órakor lesz. A verseny művészeti igazgatója és a zsűri elnöke Professor Karl Bardosh (Tisch School of Arts New York University). A verseny igazgatóját, egyben a filmes játék alapítóját, Kindl Gábort (PTE KPVK) kérdeztem.
A 24 órás filmkészítő játékot Ön találta ki, 2004-ben volt az első. Honnan jött az ötlet, hogy filmes játékot hirdessen meg?
Kipattant! (nevet) A ‘80-as évektől foglalkozom televíziózással. 2004-től már digitális technikát használtunk, ami gyorsabbá tette a filmkészítést, megkönnyítette az utómunkálatokat. 2004-ben Magyarország EU-s csatlakozása adta az apropót, de már előtte is ott motoszkált az ötlet a fejemben, amikor az Amerikai Egyesült Államokban egy játékfilmen dolgoztam Bardosch professzorral. Az ötlet az volt, hogy mindössze huszonnégy óra leforgása alatt a pályázók egy háromperces filmet forgassanak le, néhány kötelező elem szerepeltetésével. Itthon felhívtam a játék kapcsán Jancsó Miklóst. Annak ellenére sikerült meggyőzni arról, hogy ez jó ötlet, hogy ő maga tizenkét perces snittekkel dolgozott. Olyannyira fantáziát látott a játékban, hogy ő volt az első zsűrielnökünk. Akkoriban még gyakran lefagytak a számítógépek, és a versenyzők DVD-n hozták be a filmjeiket!
A 24 óra ad egy drukkot, játékélményt. Szívesen jönnek az emberek, a legkülönbözőbb korosztályokból, és a technikai feltételeket sem szűkítjük, így videokameráról a mobiltelefonig bármilyen filmezésre alkalmas eszközt használni lehet. Van, aki animációkat rajzol (erre is van egy mobilos applikáció), sőt, vannak, akik már a zenét is maguk írják.
A játék lényege, hogy a jelentkezők a saját stílusukban, saját gondolkodásmódjukat megmutatva tudják továbbadni azt, amit elmondani akarnak, és az értékeket is, amiket bemutatnak.
Mit gondol arról, hogy - mint ahogy azt a nemrég véget ért szekszárdi központú verseny is mutatta - egyre többen használják a mobiltelefonjukat arra, hogy filmet készítsenek?
Ezek az eszközök teljesen alkalmasak erre! Egyrészt egyre fejlettebbek maguk a telefonok, másrészt számos olyan applikáció van, ami révén akár egy 4K-s kamera funkcióit is el lehet érni a mobilon. Technikai értelemben semmi gond nincs a mobiltelefonokkal.
Erre halad a technológiai fejlődés is, ami a fiatal generáció életében annyira jelen van. Azt gondolom, hogy rengeteg film születik - akár YouTube-ra, akár Instára, akár Tiktokra - és az alkotók közül lennie kell olyanoknak, akik megtanulják majd a filmet magát, a történetvezetést, dramaturgiát… Ha ezt megismerik, alkalmazzák, gyakorolják - ki tudja, melyik alkotóból lesz komoly filmrendező?
Eredetileg 3 perces filmeket kértek a nevezőktől. Ma 1 perc az időkeret - közben például a Tiktokon már 30 másodperces vagy az alatti videók mennek.
Megváltoztak a nézői szokások, így már tíz éve egyperces filmekre váltottunk. A statisztikák szerint 100 percet töltünk naponta a kisfilmek nézegetésével a különböző platformokon. Emiatt szerkezeti szempontból is változtak a filmek, ugyanis
ha az első két-három másodpercben nem fogja meg a nézőt az, amit lát, akkor egyszerűen “továbbpöcköl”, nem nézi tovább.
Régen a filmeknek volt egy íve: valahol az utolsó harmadban jelent meg a fő mondanivaló. Ma legalább két csúcspontra van szükség, és az egyiknek mindenképpen a film legelején kell lennie! Már az első pár másodpercben meg kell mutatnunk, amit akarunk. És ne felejtsük el, hogy egy félperces reklámban is - ugyan kicsit elnagyolva - el tudunk mondani egy történetet, illetve felnőttek olyan generációk, akik a videoklipek révén ismerik meg a filmeket, így ők ezeket könnyebben fogadják be.
December óta a Tiktok a legnézettebb mobilalkalmazás. Nem mindent neveznék filmnek, ami oda felkerül, iszonyatos mennyiségű anyagot látni rajta, de minőségben, ötletben, megvalósításban nagy a szórás - majd kiforrja magát belőle az, akiben van affinitás a filmezéshez. Az a tapasztalatom, hogy akit a játékkal “megfertőzünk”, az könnyen megtalálja az útját a filmek világába.
A szekszárdi verseny kapcsán többször előkerült a közösségi filmezés kifejezés - ezen mit ért?
Tavaly történt meg először, hogy
csoportok, családok, osztályok, különböző települések közösségei neveztek közösen, együtt regisztráltak, és készítették el a filmjüket.
Aki volt már forgatáson, az tudja: egy idő után belefárad a sok megismételt felvételbe, a részletekbe. Itt viszont mindenki tudja, hogy belátható időn belül megszületik egy film, így hamar megvan a produktum, ráadásul a forgatás is közös élmény.
Milyen tippeket mondana azoknak, akik most, a pályázat miatt vágnak bele a filmkészítésbe?
Előszöris ismerje a saját eszközét. Mindenképpen rövid, egy-két másodperces snittekkel dolgozzon, felesleges hosszabbak felvételére időt vesztegetni. Ügyelni kell a film tempójára is, és arra, hogy stabilan fogja az operatőr a kamerát vagy a telefont, hogy a néző számára élvezhetőek legyenek a képek.
Hangsúlyoznám, hogy mennyire fontos az ötlet, ami révén meg tudom mutatni azt, amit szeretnék.
Ezt akár képben, akár szövegben, narrációban meg lehet jeleníteni. A technikai oldalon lehet akár bukdácsolni is, ha az ötlet működőképes.
Maguk a képek is fontosak, szerintem nem kell feltétlenül drónt használni, de jó lenne, ha arra törekednének, hogy olyan képeket vegyenek fel, amiket még nem látott senki. Nemrég például egy hallgató készített egy anyagot a siklósi várról, és abból a szögből, amit ő mutatott, még sosem láttam azt az építményt! Ez az igazán érdekes, nem a megszokott látkép, amit a képeslapokon is viszontlátni. Úgy gondolom, emiatt is előny, ha valaki ismeri azokat a helyeket, ahol forgatni tervez.
