Unikális és szenvedélyes óda egy országhoz a Kamerun ezer nő szemével című kiállítás, mely november 13-án nyílt a PTE MK Sárga kiállítóterében, az International Seasons programsorozatának részeként. A tárlatot dr. Tarrósy István, a Nemzetközi Igazgatóság vezetője és Matthias Theodor Vogt, a kultúrpolitikai tanulmányok görlitzi professzora nyitották meg.
Nők gyermekekkel, munkában, cipekedve, kócosan, morcosan, kábán vagy éppen mosolygósan. Emelkedett, de feszült érzelmeket keltenek a képek, melyet csak tovább erősítenek azok az angolul és magyarul olvasható versrészletek.
A kiállítás egy nagyobb projekt szelete, ami Afrika, és azon belül Kamerun megismertetését célozza.
Ahogy Matthias Theodor Vogt többször utalt rá: az európai Afrika-kép még mindig ugyanaz, mint a hatvanas években volt. Kicsit úgy teszünk, mintha ez az Európa területéhez képest háromszor akkora kontinens nem változott volna az elmúlt évtizedekben. Ha az antropológia oldaláról szemléljük: egy fehér férfi kutató - főleg a karosszékből - sosem fog megismerni egy afrikai országot sem. Matthias Theodor Vogt egy 2018-ban szervezett német kancellári küldöttségi út során Kamerunt illetően úgy döntött, fotókiállítást hoz létre a látottakról. Nem a megszokott módon állt neki! Felkérte Esperance Fezeu hercegnőt, hogy segítsen neki,
kameruni női fotósokat vont be a munkába, és kameruni versekkel egészítette ki az anyagot.
Amikor azt halljuk: “hercegnő” kékvérű, törékeny gazdag szőke szépségek juthatnak eszünkbe, vagy talán Lea a Star Warsból. A fotón, amire Matthias Theodor Vogt rámutatott, miközben beszélt erről, egy szemtelenül magabiztos, vagány nőt látunk, aki egy csónakban ülve mosolyog a kormányrúd mögött egy kopott farmerben és egy nyomott pólóban. Látszik rajta, hogy végtelen erő, a mindennapok menedzselésével kapcsolatos vagányság, sőt, összetartó közösség állhat a háta mögött. Lenyűgöző a tekintete.
Egy tipikus Afrika bármely országáról szóló fotókiállításon - tisztelet a kivételnek - az európaiak fejében élő képnek megfelelő anyagok jelennek meg.
Matthias Theodor Vogt cikázott a képek között, halrajként úsztak utána az érdeklődők, és ő újabb és újabb sorsokat bemutató fényképeknél kötött ki. Minden egyes fotó alatt ott áll egy versrészlet magyarázatként, ami azért üt léket az ember lelkébe, mert nemcsak kulturális hátteret ad, hanem érzelmi viszonyulást is. A verseket Matthias Theodor Vogt kameruni Aimée Nguemtchueng PhD-hallgatója írta, kifejezetten ezekhez a fotókhoz (magyarra Csikai Zsuzsa fordította őket). A kiállítás utolsó fotója alatt például ez szerepel:
A mindenható anyatermészet lágy ölén egybegyűlt
kelet-kameruni pigmeusok,
csakúgy, mint a nouni bamunok,
akár a baka, akár a maka népcsoporthoz tartoznak,
úgy érzik, egyetlen közös köldökzsinór köti őket össze.
Az Odontol nevű bor körül,
melynek hírhedten káros hatásai vannak,
ezek a baka és maka emberek, mint az égő szalma,
szép csendesen kihunynak.
Erdeikből kiűzetve,
a modern társadalom vad kapitalizmusának prédáiként
nincs egyetlen biztos pont sem az életükben,
így kétségbeesetten ragaszkodnak az egyetlen dologhoz,
ami képes megszabadítani őket a világ szörnyűségeitől.
Üres, feszült tekintetük a távolba veszik vagy a lencsére szegeződik,
mindegyikük a maga módján ad hangot keservének és kudarcainak,
összeszorított, kerekre nyitott, Ámor nyilaként feszülő vagy
oldalra húzott ajkakkal –
de a különbözőség akkor sem lehet ok az intoleranciára.
Ezen a fotón kiüresedett szemű nők láthatók, olyanok, akik “nem is léteznek”. Vannak családok ugyanis, akik újszülöttjeik számára nem tudják kiváltani az anyakönyvi kivonatot, mert nem tudják annak költségeit és/vagy az annak elintézéséhez szükséges utazási költségeket vállalni. Az iratok hiánya miatt ezek az emberek az állam számára nem léteznek: sem az oktatáshoz, sem az egészségügyhöz nincs joguk. A professzor szerint ez Kamerun lakosságának harmadát érinti! Őszinteség süt ebből, de a többi képből is: nem takargat problémákat, de nem is kérkedik sebeivel a kiállítás révén feltárt Kamerun.
Szívből ajánlom a kiállítást mindazoknak, akik szeretnék
olyannak látni ezt az afrikai országot, amilyen valójában.
A tárlat november 24-ig látható, hétköznaponként 10:00-18:00 óra között, a PTE MK Sárga kiállítóterében (ez a Zsolnay Negyed két oldalát összekötő híd északi oldalán, közvetlenül a híd mellett van, a Zeneművészeti Intézettel szemben)
