Az ÁOK Angol-Német Hallgatói Önkormányzata (EGSC) immár negyedik alkalommal szervezett Motivációs beszédet, amelynek a Dr. Romhányi György Aula adott helyet 2018. április 11-én. A neves előadókat felvonultató hagyományt 2014-ben indították útjára az ÁOK-n. Az idei vendég RJ Mitte amerikai színész, producer, modell volt, aki személyiségével, akaraterejével, jó tanácsaival és nem utolsósorban remek humorával levette a közönséget a lábáról.
A csordultig telt aulában először Miseta Attila dékán köszöntötte a hallgatóságot, és arra kérte őket, hogy a motivációt, amit az előadótól kapnak, próbálják meg a hétköznapokba is átvinni. Majd az EGSC rövid köszöntője után színpadra lépett az előadó, RJ Mitte, és közvetlen stílusban elkezdett beszélni először a gyerekkoráról, amely finoman szólva sem volt egyszerű, és hétköznapinak sem nevezném. Az orvosok egészen egyszerűen nem tudták, mi a baja: „Tudjuk, hogy valami gond van vele, de nem tudjuk, hogy pontosan mi az”.
Néhány év múlva azonban találkozott egy olyan orvossal (a Shriners Kórházból), aki szinte ránézésre megmondta, hogy cerebrális parézise (CP) van. A cerebrális parézis olyan kórkép, ahol a csecsemő vagy gyermek agya, idegrendszere valamilyen okból sérül, gyakran oxigénhiány miatt. A tünetek egész széles skálán mozognak az egészen enyhétől a nagyon komolyig. A zavar érintheti a beszéd-és motoros funkciókat is.
Néhány teszt során kiderült, Mitte-nek viszonylag enyhe CP-je van, rögtön el is kezdték a terápiát, amely hosszú évekig végig kísérte az életét. A betegség nem gyógyítható, de az állapota javítható. A cél a kiesett képességek valamilyen mértékű pótlása, esetleges helyreállítása. Hogy milyen elszántság lakozik benne, azt az is hűen ábrázolja, hogy akkor sem hagyott fel a cross motorozással, amikor mindkét lába be volt gipszelve. Elmesélte, hogy CP-je miatt az iskolában sokat piszkálták, de ő megpróbálta ezeket az eseteket úgy kezelni, hogy kihasználta az alkalmat az ismeretterjesztésre, elmondta, hogy a járássegítőnek mi a célja, miért van gipszben a lába, stb. Ilyen helyzetekben sokat tanult önmagáról is. Mert onnantól, hogy a piszkálói tudták, hogy mi milyen célt szolgál, már nem volt ’érdekes’, és békén hagyták.
Akaraterejének köszönheti, hogy nem törődött bele abba, hogy bizonyos dolgokra nem lesz képes a betegsége miatt –
„Mert a ’nem tudok’ egy lehetőség, egy döntés, a szükség egy más kérdés. Nekem szükségem volt arra, hogy ne fogadjam el azt, hogy nem tudok – járni, szaladni, beszélni vagy bármi mást.”
A családja és a barátai mind nagy szerepet játszottak abban, hogy a sok megpróbáltatás ellenére boldog fiatal felnőtt vált belőle, aki nem mellesleg jár, szalad, sportol, színészi karriert fut be, vagy éppen motivációs beszédet tart Pécsett.
A világhírt a két Golden Globe díjas Totál szívás című sorozatban játszott szerepe hozta meg (eredeti címe: Breaking Bad - 2008-2013), ahol az általa alakított karakternek szintén cerebrális parézise van, csak Mitte-énél súlyosabb. Mitte szerint kifejezetten fontos, hogy a betegség, amelyben ő is szenved, valamint úgy általában véve a fogyatékosság megfelelő nyilvánosságot kapjon a médiában. Felismerte, hogy színészként erre remek lehetősége nyílik. A 62 részes sorozat befejezése óta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden adódó alkalmat megragadjon arra, hogy egyrészt felhívja a figyelmet a CP-re, másrészt pedig ahol tud, segítsen. Erre a célra a testvérével közösen létrehoztak egy alapítványt is, valamint a United Cerebral Palsy non-profit jótékonysági szervezet ügyét is népszerűsíti.
Mitte annyi mindent megélt élete eddigi 25 évében, mint más talán sosem, ebben nyilván sok minden szerepet játszik, de egy biztos, akarata és kitartása lenyűgöző. Véleménye szerint az agyunk és a testünk is csodákra képes, ha igazán akarjuk:
„Szembe kell nézni a félelmeinkkel, ezáltal megtaláljuk magunkban az erőt, és megtudjuk, hogy mire vagyunk képesek, hogyan hasznosítjuk a testet, amiben élünk. Az agyam eddig jól bírja! (nevet)”
Szerinte fontos elkerülni a stagnálást, mert akkor nem fejlődünk: „Én mindig valami újat csinálok! Próbálom megtalálni, hogy hol vannak a korlátaim, eddig még nem sikerült!”
Ha valaki azt mondja, ez neked nem fog menni, csak az a válaszom: „Elfogadom a kihívást!”
A színészélet kapcsán elmondta, hogy fontos lenne megvédeni, megőrizni a saját egyéniségünket, valamint, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, a közösségi média területén is.
Előadása végén a közönség kérdéseire kitartóan válaszolt, és mint olyasvalaki, aki sokat találkozott orvosokkal, terapeutákkal, gyógytornászokkal, és életének jelentős részét töltötte egészségügyi berkekben tanácsokat is adott az orvostanhallgatóknak:
„Legyetek nagyon jók az injekcióbeadásban, legyetek megértőek különösen a beteg gyerekek szüleivel, magyarázzátok el nekik, hogy mi miért történik. A betegeitek nem csak páciensek, hanem emberek. Mondjátok el nekik az igazat, ne adjatok nekik hamis reményeket. Szánjatok rájuk időt, maradjatok nyugodtak, találjátok meg az egymásba vetett bizalmat.”
Felhívta továbbá a figyelmüket, hogy a diploma megszerzése után is folytassák a tanulást, hogy tovább fejlődhessenek.
A számos kérdés között, amit a közönség feltett neki, természetesen akadtak a sorozatra vonatkozó kérdések, orvosokkal való kapcsolatára vonatkozók, megkérdezték, hogy melyik a kedvenc Trónok harca szereplője, és elhangzott egy kérdés a jövőbeli terveiről is, amelyre humorosan a következőket válaszolta:
"A jövőre vonatkozó tervem az, hogy alszom egy jó nagyot! (nevet) A céljaim folyamatosan változnak. Dolgozni szeretnék, és a víz fellett tartani a fejem.”
Arról is kérdezték, hogy szerinte jó-e, ha nem mozgássérült színészek alakítanak mozgássérült karaktereket. Mitte szerint ez nem probléma, persze megvannak az előnyei és a hátrányai is. „Az a fontos, hogy a színész, aki mozgássérült szerepet játszik, megkapja a lehetőséget, hogy valami újat tanuljon abban a helyzetben. Ezt a tanulási folyamatot miért ne adhatnánk meg bárkinek?”
TÓTH Mariann
