Elegáns megoldással oldotta meg az egyetem költözésének 100 éves évfordulójára való emlékezés gesztusát a Janus Egyetemi Színház a Magammal viszem c. előadásukban. A ma divatos közösségi színjátszással, a társulat új tagjainak költözéssel kapcsolatos élményeiből és az egykori Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésével kapcsolatban fellelhető dokumentumok egybegyúrásából készült színházi előadás – külön köszönet a többnyelvűségért és a csipetnyi „csehovos” bukéért.
Az egykori pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem kényszerű Pécsre költözésének nehézségeit néhány akkori beszéd, dokumentum és levél beemelésével, mintegy keretezték az abszolút jelenben játszódó jelenetsort, amely a mindenkori egyetemisták életében is jelen lévő folyamatos el és odaköltözést, a valamitől való elszakadást, a bizonytalanba indulást tematizálta. A két idősík – a történelmi és a mai – hol játékosan, hol ironikusan ellenpontozta egymást, hol csak a távolból lehetséges komor párhuzam gyanánt jelentek meg. A közel egy órás jelenetsorban a három nővér életében folyamatosan jelen lévő elvágyódás, Moszkva emlegetése egyértelmű utalás Csehov klasszikus darabjára.
A két idősíkot eltérő színházi nyelven fogalmazták meg az alkotók (ha már közösségi színház, akkor különösen indokolt a többes szám harmadik személy használata, de az egész előadás jellemzője az ötletesség, a kreativitás, és az erős szituációteremtés képessége. Egy-egy olyan meghatározó rendezői/alkotói döntés, mint hogy a szekrényből lépnek ki a múlt szereplői, vagy az, hogy a színpadi dialógust mobiltelefonokkal létrehozott konferenciabeszélgetésként vetítik ki, vagy a teremin alkalmazásával (kézmozdulatok segítségével a rádióhullámok interferenciája által vezérelt analóg szintetizátor) létrejövő élő színpadi zenei kulissza erős atmoszférát teremtett.
A COVID-járvány kiszámíthatatlanná tette a színházak működését, egy interjúban elmondta Mikuli János, a JESZ igazgatója, hogy ennek a produkciónak mintegy húsz fővel álltak neki, a próbaidőt szánták arra, hogy a közös játék, a közös színházi nyelv elsajátítódjon. Ez az objektív körülmények miatt – online próbák és hasonló rémségek – nem történhetett meg teljes mértékben. Több kiugró színpadi teljesítményt láttam a szeptember 2-ai előadáson – Kispál Ivett durcás, folyton elégedetlen nővérét, vagy Bék Zsófia finom, halk melankóliáját, vagy Somogyi Bianka erős színpadi jelenlétét a múltidéző jelenetekben – de ez nem jöhetett volna létre, ha nem közösségben dolgoztak volna, jól reagáltak egymásra a színészek, majdnem mindenkinek voltak apróbb-nagyobb villanásai, olyan jelenetei, ahol cipelte a rárakott súlyt.
A legnagyobb meglepetést az előadás utolsó jelenete hozta – elspojlerezem, hogy az eladott lakásból kiköltöző magyar fiatalok helyére egy thai fiatal költözik be. A Bannasorn Boonsoo és Háber Krisztián kettősére épülő jelenet az egymás mellett elbeszélés komikumát emelte a középpontba. A beköltöző légies, maláj ladyboyfigura zavarba ejtően gyönyörű angoljával szemben a nyelvtudás teljes hiánya miatt magyarul válaszoló, kissé iránytalan, zavaros, csak sztrímeléssel foglalkozó figura áll szemben. Ez volt az előadás tetőpontja, nem igazi csattanó, nem könnyfakasztó, nem katartikus vége. Mert nincs katarzis. Csak átmeneti helyzetek. Két költözködés között – legalábbis úgy tűnt ez Zakariás Máté, a rendező állásfoglalása.
A JESZ szobaszínházi léptéke és az egymással szembefordított, két részre bontott nézőtér külön élményt jelentett, mintegy előadást az előadásban. Jó volt látni a reakciókat, mondjuk amikor egy egyetemi vezető arca összerándul a húszas évek ingatlanproblémáira reagálva, vagy ahogy szíven üt valakit egy erősebb mondat, vagy felderül egy addig komorabb arc. Így a nézők is kicsit részeivé váltak a JESZ produkciójának. Elcsíptem az előttem haladók egy beszélgetésfoszlányát: „El tudtam volna még nézni egy darabig!”
Magammal viszem
Bemutató: 2021. június 17.
Játsszák: Bannonsorn Bonsoo, Bék Zsófia, Csomós Zoltán Dávid, Háber Krisztián, Kőhalmi Kamilla, Kispál Ivett, Lajos Balázs, Nagy Borbála, Somogyi Bianka, Szilvácsku Zsófia
Zene: Csomós Zoltán Dávid
Szakmai konzulens: Zrinyi Gál Vince
Rendezte: Zakariás Máté
