Indiai Estet tartottak a Nemzetközi Tavasz keretében március 22-én, a Művészetek és Irodalom Házában. Ennyi a tény. A többi a varázslat. Alapvetően azt gondolom, hogy nehéz átadni szavakkal a zenét. Érzéseket, képeket sokkal könnyebb megfogalmazni és mivel én amúgy is vizuális típus vagyok így tudnám legjobban közvetíteni a március 22-ei indiai esten hallott zenés előadást. Jöjjön hát a zene képekben!
Delhi. Az utca forgataga. Elhúz mellettem egy sárga-zöld tuktuk. A vezetőjén papucs, fehér nadrág és sötét póló van. Az utca bal oldalán fűszer árus próbálja meggyőzni vásárlóját, hogy nagyobb adagot vegyen a kurkumából. Egy kissrác fut el mellettem, rúgja a labdát, utána pedig vagy fél tucat másik kölyök hangosan ordítozva. Érzem a fűszerek erős, gazdag illatát. Zajlik az élet a városban. Körülöttem. Velem. Aztán megszakad minden és ismét a Művészetek és Irodalom Házában ülök.
Újabb kép. A várost már csak távolról látom. Úszik az épületek képe a láthatáron. Egy félig nyitott sátorban ülök. Előttem rengeteg gyümölcs a tálakon. A homokon szőnyeg és rajta egy táncoló lány. Hűsítőt iszom. Megszakad a zene, újra a teremben vagyok. A tömeg tapsol majd azt skandálja ritmusra: tádádá. Visszakerülök a sivatagba ... újra a terem ...a táncos lány forog és forog és forog. Belekap a szél a kendőjébe és messze viszi.
Lópatadobogás a szultán udvarában vagyunk. Követ érkezik lóháton, ura üzenetét hozza: a szultán lányának kezét kéri. Szünet. Már a leánykérésnél tartunk, fogadás a menyegző előtt. Rengeteg ember az asztalok körül, bőséges tálak, színes terítők. Szünet. A lány a szobájában sétál fel és alá, vívódik. Aztán dönt. Nem!
Éljük meg a mát és csak egyszerűen élvezzük az életet! Merjünk énekelni, úgy, ahogy a sorok között ülő kisfiú tette! Szomorú, hogy ehhez nem vagyunk hozzászokva és úgy hívjuk: gyermeknek lenni. Pedig ezt nem kéne korhoz kötni. Ezen az estén mégis minden felnőtt megengedte magának, hogy gyermek legyen.
