close
CímlapKultúraPárbeszéd – helyben

Párbeszéd – helyben

2019. május 27.

A Budapesti Goethe Intézet felvette a kapcsolatot a pécsi kultúra képviselőivel. Nyíregyháza és Dunaújváros után május 16-án a pécsi Művészetek és Irodalom Háza adott otthont egy beszélgetésnek, amelyben a helyi kultúrafelfogás éppoly fontos elem volt, mint az, hogy jelen pillanatban milyen kihívásokkal néznek szembe az intézmények a kultúra terén, milyen lehetőségeik vannak a kapcsolatépítésre.

„Helyi párbeszéd / Ortsgespräche” ennek a beszélgetéssorozatnak a címe, amely a Goethe Intézetnek köszönhetően sok mindent megmutatott. A beszélgetést megelőző sajtótájékoztatón a Budapesti Goethe Intézet igazgatója, Michael Müller-Verweyen és pécsi oldalról Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője ismertették a kezdeményezést. A sajtótájékoztatón is meg lehetett tapasztalni azt a szokatlan nyitottságot, érdeklődést, komolyságot, amellyel a Goethe Intézet a pécsiek felé fordult. A sajtótájékoztatót követő kerekasztal-beszélgetésre a pécsi tánc-, zene- és képzőművészet jeles személyiségein túl a színházak, múzeumok, a Pécsi Tudományegyetem és a helyi médiát hívták meg.

Az egész olybá tűnt, mint egy nemzetközi művészeti vásár. Az intézményvezetők nemcsak beszéltek, hanem beszélgettek is egymással, reagáltak egymás felvetéseire, hogy mit képviselnek, mit csinálnak, a művészeti életben erre mostanában nem nagyon van példa. A Goethe Intézet kezdeményezésének célja az, hogy a fővároson kívül a vidéki nagyvárosokban jelen lévő kulturális lehetőségeket is feltérképezze, majd később különböző kulturális szervezetekkel közös projekteket valósítson meg Budapesten kívül is.

(A Buena Vista Social Club Pécsett, 2010-ben)

Sokszor eszembe jutott a majd tíz évvel ezelőtti időszak egy törekvése, hogy Pécs decentrummá váljon, kulturális decentrummá, nem Budapest ellenében, mert annak nem lehet versenytársa, hanem mellette. Több nyílt vita, koncepció és cikk született 2010 előtt erről a témáról, de a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa program után erről már nem igazán esett szó. Mert egyértelművé vált, hogy a gazdasági válság következtében zsugorodó anyagi keretek az intézmények létét veszélyeztetik inkább. Michael Müller-Verweyen kifejezetten fontosnak tartja, hogy a Goethe Intézet Budapesten kívül is keresse a magyar városokban rejlő kulturális értékeket, és hogy az említett helyeken partnerekre találjon jövőbeni projektek közös megvalósításához. Pécs 2010-es Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címe miatt ugyan Németországban is „felkerült a térképre”, azonban érdekes lehet, hogy az azóta eltelt kilenc évben hogyan alakult a helyi kulturális élet. Az igazgató elmondta, bár úgy véli, a Magyar- és Németország közti politikai viszony terhelt, a két ország közti gazdasági kapcsolatok kitűnők, a kulturális életet és kapcsolatokat pedig intenzívnek tartja. Hangsúlyozta: a Goethe Intézet célja nem az, hogy Budapestre tervezett kész programokat hozzanak el más városokba, hanem kifejezetten a helyi igények megfelelő és helyben elérhető lehetőségekkel élve közös kezdeményezéseket valósítsanak meg. Fontos ebben továbbá az ország sokszínűségének megismertetése is: – Németország nem csak Berlin, Magyarország pedig nem csak Budapest – emelte ki.

Ágoston Zoltán a Jelenkor folyóirat főszerkesztője ismertette a Budapesti Goethe Intézettel közös projektjeiket, kiemelve ezek közül azt a május 28-i pécsi felolvasó estet, amelyen Terézia Mora Németországban élő magyar származású írónő is közreműködik. Ágoston szerint fontos, hogy Pécs folyamatosan frissítse kulturális stratégiáját, erre pedig jó lehetőség az Intézettel folytatott együttműködés.

A kerekasztal-beszélgetést megelőzően, mintegy hangulati felvezetésként két rövidfilmet mutattak be, egy új-zélandi hagyományos táncot helyezett egy német koreográfus modern köntösben: a szamoai és bajor tánc közti hasonlóság elemeit vizsgálta, s ez adta meg az alaphangot. Hívószavak hangoztak el:

hagyomány és modernitás; centrum-periféria; adottságok és lehetőségek.

A Pécsi Balettet Uhrik Dóra mutatta be, számára az 1960-ban alapított első magyar, modern balettegyüttes működésében éppoly fontos a hagyomány mint a megújulás.

Beck Zoli a 30Y együttes forntembere, a PTE oktatója és a Zenélő Egyetem, a ZEN programjának vezetője elmondta, hogy a könnyűzenészek nem intézményesültek, hanem piaci alapon működnek a városban. 120 zenekar működik Pécsett, ez a város a magyar Liverpool, majd elviccelődött ezzel a gondolattal, hogy Seattle az amerikai „Pécs”. Kiemelte még, hogy jelen pillanatban azon dolgozik, hogy a ZEN egyetemi szakká válhasson.

Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok vezetője a helyi komolyzenét elemezte (1811 óta van szimfonikus zenekara a városnak), kitért arra, hogy az együtteshez (ami akkor még Pécsi Szimfonikus Zenekar néven volt ismert) majd

húsz éve egy fiatal tehetséges csapat csatlakozott, akik közösen döntöttek arról, hogy nem Budapesten képzelik el a karriert,

hanem helyben építenek fel nemzetközi nívójú szimfonikus zenekart. Nemcsak zenekart, hanem egy brandet. Jelenleg több mint 130 ember dolgozik a Pannon Filharmonikusoknál főállásban, a költségvetésük milliárdos. Horváth Zsolt ezt a folyamatot kulturális decentralizációként élte meg, de most is következhet egy újabb éra.

Doboviczki Attila, a Pécsi Tudományegyetem kommunikáció tanszékének oktatója elmondta, hogy az EKF előtti időszak óta nem volt ilyen jellegű kerekasztal-beszélgetés a helyi kultúráról, ami a kulturális városfejlesztésről is szólt volna. A korábbi megszólalókhoz hasonlóan ő is ismertette a tevékenységét: a múlt század ’70-es éveitől Pécsett jelen lévő progesszív művészeti mozgásokat rendezi gyűjteménybe kurátorként az oktatói tevékenysége mellett. Megjegyezte, hogy az EKF-nek nincs archívuma még. Doboviczki szerint gazdag a város kiállításokban, a Munkácsy-kiállítás mellett a kisképzősök és egy kortárs alkotó kiállítása is egy napon nyílik. Meglátása szerint az EKF miatt érkezett milliárdokból mára már szinte csak a nagy intézmények részesülnek, a kisebb alkotóknak „kaparniuk kell”. Példának a Király utcai Drukker bezárását hozta fel, ahol a régi nyomdászati technikát mutatták be interaktívan. Szerinte szükség lenne megint egy nagyobb „tőkeinjekcióra”.

Somody Péter (PTE MK festészeti tanszékvezetője) szerint Pécs Martyn Ferenc óta a progresszív képzőművészet második fellegvára Budapest után, és önálló életet él, nem Budapesttől függ: ebben nagy szerep jutott az EKF-nek. Somody kiemelte, hogy a pécsi avantgárd-műhely masszív képzőművészeti színvonalat teremtett (Pinczehelyi Sándor, Bencsik István, Ilona Keserü Ilona…), így nem lehet kérdés, hogy szerepel-e Pécs a kulturális térképen.

A PTE Művészeti Kara a legnagyobb versenytársa a budapesti Képzőművészetinek.

Elmondta, hogy a forráshiány fogja vissza a létező németországi kapcsolataik intenzitását. „Pécs lehet, hogy akarja, de nem tudja helyén kezelni a képzőművészet infrastruktúráját.”- mondta Somody.

Mikuli János, a Janus Egyetemi Színház vezetője elöljáróban elmondta, ők a többiekhez képest (Nemzeti Színház, Pannon Filharmonikusok) apró intézmény, ehhez méretezett költségvetéssel. A helyi egyetemi színjátszás történetéről beszélve elmondta, hogy a ’60-as évektől az egyetemi színjátszó csoportok színháztörténeti minőségű darabokat tudtak létrehozni, Pécsett ez a ’80-as években jutott el a csúcsra, majd a ’90-es évekre jutott el odáig a JESZ, hogy az egyetem befogadta őket, 2011-től pedig intézményesült a működésük. Mikuli megemlítette a szekszárdi Deutsche Bühnével folytatott kapcsolatukat, a két színház folyamatosan tart bemutatókat egymás játszóhelyén, de nemzetközi fesztiválokon Németországban is szokott szerepelni a JESZ.

 A második nagyobb kérdéskör taglalásából (a hagyományokra alapozásról) kiemelkedett Somody Péter hozzászólása,

szerinte túl sok értékkel rendelkezik a város, amit nem tud jól kezelni, nem jut mindenre pénz, emiatt viszont méltatlan helyzetekbe kerülnek intézmények.

Horváth Zsolt is hozzászólt ehhez a témához, szerinte Pécs mindig is kedvelt helye volt a művészeknek, a város kulturális tekintetben mindig is második fővárosként működött, de ez nem a város gazdasági potenciáljából következett. A Pannon Filharmonikusok vezetője kimondott néhány súlyos mondatot: hogy prioritásokra és koncepciókra lenne szükség, hogy láthatóvá váljon, minek mi a súlya. Eltolódtak a súlypontok: amelyik intézménynek most rosszul megy, az két évtizede virágzott. A helyzet megoldhatatlanságát a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa program mutatta meg legpontosabban, amelynek - Horváth Zsolt szerint - egyetlen boldog pillanata az az este volt, amikor Pécs elnyerte a címet. Azután csak a gondok jöttek és a problémák. Erre a kérdésre az EKF-et megelőző négy esztendőben sem találtak jó választ. Horváth Zsolt elmondta, hogy

a városnak egy nagyságrenddel nagyobb források szükségeltetnek a mostani kulturális élet támogatásához, ezt egy majdnem 140 ezer fős város nem tudja kigazdálkodni.

Más, Pécs méretű városokban egy-egy művészeti ágra fókuszálnak, máshol ilyen dilemmával nem annyira találkoznak.

Michael Müller-Verweyer a beszélgetés végén azt mondta, hogy Pécs akár mint kiállítási felület is izgalmas lehetne, de

akár nemzetközi rendezvényekkel is lehetne próbálkozni, de ehhez a politikát is távolabb kellene tartani

(Michael Müller-Verweyer több alkalommal is csípős megjegyzéseket tett a politikusok és a művészet kapcsolatára, amelyet érdekes módon csak finomítva, tompítva fordítottak magyarra). Vélemény szerint Pécs képes lehet egy sajátos arculatot kialakítani, amiben lehet ugyan - pénzügyi - rizikó, de ezt vállalni kell.

Ez a délutáni beszélgetés egyszerre volt lenyűgöző, s egyszerre szomorú is. Lenyűgöző volt, mert akkora értéksűrűséget vonultatott fel, amihez mérhetőt tényleg csak Budapest képes felsorakoztatni. Szomorú, hogy ehhez a Goethe intézet kezdeményezése szükséges. És azt is szomorú volt látni, hogy mennyire a költségvetés kérdésköre foglalja le az intézményvezetők zömét, mennyire fontos egyesek számára a miniszterek dicsérete, amire jön az orrkoppintás a Goethe Intézetből, hogy egy kiállítást megnyitó politikus dicsérete nem egyenlő az esztétikai ítélettel. Ebben benne volt az európai és a provinciális nézőpont eltérő pozíciója.

 A beszélgetéssorozat következő állomása Veszprém lesz.

Balogh Robert

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni