close

Szenes 48

Az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja a 2015-ben útjára indított Poptörténeti Tanösvény részeként január 3-án újabb Poptörténeti Emléktáblát avatott Pécsett, a PTE keretein belül működő Szenes Klub falán. Avatóbeszédet Heidl György, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja és Bajnai Zsolt, az NKA Hangfoglaló Program Kollégiumának vezetője mondott. Beszélgetésünkben Koszits Attila, zenei szakújságírót faggattuk, aki a pécsi underground kultúra elismert kutatója.

A Szenes neve honnan ered?
A Szenes a nevét onnan kapta, hogy régebben az épületkomplexum szenespincéjeként használták, innen vitték a szenet fűtéshez. Még a klub előtt időkre is emlékszem, a nagyebédlőben, vagy folyósón tartottak koncerteket az egykori Pedfőn.

Mi volt az első élményed a Szenesben?
1980-81-ben többször tartottam ott rocktörténeti előadást a tanárképzősöknek. Közművelődési szakemberek kerestek meg akkoriban közintézményekből, ők szerveztek olyan előadásokat, amelyek a képzésben nem szerepeltek. Ott ültem a Szenesben és arra emlékszem, hogy mekkora érdeklődéssel figyeltek. Zenével illusztráltam az előadásaimat és diaképekkel. Akkoriban erről meg szakkönyvek sem voltak magyarul, nemhogy oktatták volna e témát.
Akkoriban a KISZ (Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség) irányította a programokat, ezt is ők szervezték?
Igen, különböző KISZ-titkárok váltották egymás – még Gyurcsány Ferenc is köztük volt. A klub 1972-től működött, a hallgatói igények miatt alakult meg, mert nem volt olyan hely, ahol a fiatalok zavartalanul összejöhettek volna.
Ma bulihely, de akár bemutatkozó hely is zenekarok számára. Az induláskor milyen volt az arculat? Feltörekvő zenekarok akkor is voltak.
Például a Szélkiáltó is ott játszott. Folklór ihletésű programmal indultak. Sebő Ferenc, a Muzsikás együttes, de Cseh Tamás is sokszor fellépett itt.

Az említett zenészek ellenzékinek számítottak a múlt rendszerben. Ez politikai állásfoglalás is volt a szervezők részéről?
Mindig a szervezőktől is függött, hogy milyen zenekarok léptek fel, meg akiket a KISZ hagyott. A ’70-es évektől rendszeresen mentek a diszkók is, érthetően szórakozni vágytak a fiatalok. Ebből problémák is származtak, mivel nyitott rendezvények voltak, sokan jöttek a városból is, komplikációk is keletkeztek, összetűzések is előfordultak, többször az is felmerült, hogy be kell zárni a klubot.
Amikor én egyetemista voltam, akkor ilyesmi problémák voltak, hogy összetörték a vécét, bemocskolták a falat…
Igen, ilyesmikre gondoltam. A renitens bulihelyi viselkedés már a ’70-es évek óta megvolt. A KISZ ügyelt arra, hogy a hely igényesebb színvonala megmaradhasson – az egyetem nívójához illesztették. Többször előfordult, hogy ilyen problémák után pár hétre bezárt a klub, felújították, rendezettebbé tették a környezetet, bútorokat is cseréltek – az elején csak olyan bútorok voltak, amilyeneket találtak.
Egy nagy változás történt a régi Szeneshez képest, régebben a szórakozóhelyeken belül lehetett dohányozni, s hiába működött valamennyire az elszívó, mégis mindent eluralt a „kultúrház” szag, egy poros, büdös, mindenbe beléivódott bűz…
Érdekes, hogy ezt mindenki megjegyzi, egészen a 2000-es évek elejéig. A Szenesben konkrétan büdös volt, egykori szenespince lévén nem volt kialakítva megfelelő elszívó-rendszer – ahogy ez ma már természetes, s természetesen a hely sem büdös. Többször átépítették a klubot, korszerűsítették. Régebben az udvarról is be lehetett menni, ahonnan az egykori szenespincéből vitték ki a szenet. A zenekarok ott szállították be a felszerelésüket.

Emblematikus vezetőket tudsz említeni?
A ’80-as évek második felében a Varga Iván vezette, az ő idejében került oda a Kispál és a Borz, ott lépett fel először. Varga Iván sokat tett az underground körért, az egykori, szintén legendás Huszárik moziba is szervezett underground fesztivált 1988-ban és 1989-ben. Akkoriban a KISZ-titkár – Gallasz József – sokat segített ebben, ő volt a Kispál és a Klán együttes menedzsere is, sajnos már nem él. Bánréti Zoltán, Marcsa Sándor, Pék Sándor, Papp Sándor…
A Sándorok uralták a Szenest…
A ’90-es évekből Molnár Gabriella nevét említeném meg, nagyon nyitott, izgalmas programokat szervezett. Ez a klub egy olyan intézmény tulajdonában volt, amely az ott tanuló bölcsészek miatt is talán az igényesebb zenekarok törzshelye lett. Sok zenekar próbált is ott.
A Kispált emlegettük. Te ott voltál az első koncertjükön?
Nem, én a másodikra mentem csak el. Az elsőn huszan voltak körülbelül. Ott lépett fel először 1987-ben a pécsi Kasza Blanka együttes, ők abban az időben fontosak voltak a városban. De az Öregek Otthonával mi is felléptünk, próbáltunk is ott párszor.
Fellépőként milyen élményt nyújtott a hely?
A hangzása – a csőszerű terem miatt – csapnivaló volt. Az akkori hangtechnikai lehetőségek mellett nem lehetett túl jól behangosítani, de ha megtelt, akkor a tömeg elnyelte a csengő visszhangot. Diszkóra jól szólt, nagyobb hangerőnél könnyebben be lehetett állítani a hangosítást, népszerű is volt a hely.
Voltak filmklubok, társasjátékosok is összejöttek, beszélgetések. És még mi?
Szakestek, szakmai konferenciák, könyvbemutatók és szinte minden, akár független színházi előadások is. Például Hardy Péter Alkalmi Színháza is tartott ott bemutatót.
Ő élete vége felé egérfuttató versenyeket rendezett a Séta téren, de zenekara is volt.
A Gruppensex. Tresz Zsuzsa készített nekik jelmezt, színház és koncert volt egyszerre.
Ez egy annyira nyitott hely volt, hogy politikai szélsőségeket kivéve minden kulturális jelenség számára otthon adott.
Igen, ami főiskolásoknak, egyetemistáknak való volt, de ők is bemutatkozhattak. A mostani jeles oktató P. Müller Péter színházi duója, az Önblamátor is itt lépett fel hallgatóként. A Szenes teret adott mindenkinek, akiben buzgott a kifejezési vágy.

Jársz még oda?
Mostanában ritkábban. De a ma meghatározó pécsi zenekarok közül az összes fellépett ott már, akár a Punnany Massif, 30y, Halott Pénz… de a fiatalabbak is sorolhatnám. Az egyetem korábban szervezett tehetségkutatót zenekarok számára, a selejtezők ott zajlottak, a győztesek az Egyetemi Napokon léptek fel. A mai elektronikus zenei programok is helyet kapnak, akár még a kicsit elvontabb vonal is. A klub ma is őrzi a kissé alternatív, underground jellegét. Fontos egy ilyen helyszín, napközben akár tanulni is lehet, halk zeneszó mellett találkozó helyként is működik. Az, hogy a programok mennyire keltik fel a hallgatók igényeit, az mindig a szervezőktől függ.

Oktatási intézményen belüli klubot nem nagyon tudok mást említeni, mint a Szenest, te ismersz ilyet?
Nem nagyon. Pedig szükség van egy ilyen helyre. A kollégiumokban léteznek hasonlók, de más jelleggel, kevéssé van ma igény ilyen programokra. Korábban voltak ilyen helyek, az orvosisoknak a 48-as téren, vagy a jogászoknak a Rákóczi úton a Szalay kollégium klubja. Ami régen népszerű volt, ma nem feltétlenül működik. A ’70-es években a Boszorkány úti nagy kollégiumban még nemzetközi dzsesszfesztivált is rendeztek, a városból is sokan jártak oda. A Jakab hegyi úti kollégiumban is volt működő klub, most kevésbé lehet hallani róla. A Szántó Kovács János utcában volt az Egyetemi Klub a’90-es években. Az azért zárt be, mert egy Kispál koncerten annyira ugrált a közönség, és majdnem beszakadt a födém. Akkor költözött ki a JESZ a pincéből.

A Szenes ez alapján nagy túlélő!
Igen. Mindig az aktuális diákönkormányzat működteti, megint készülnek rendbe tenni. Ebben a tanévben lett egy új programszervező, neki még kell egy kis idő, amíg kialakul az arculat.

Egy 2019-es  esemény reklámja
Pécsett nem ez volt az első emléktábla, amit felavattatok. A volt DOZSO épületén helyeztétek el az elsőt.
Az egy fontos koncerthelyszínnek számított. Tanácsi volt, ma önkormányzati intézmény lenne, azért az egyetemen avattunk most emléktáblát, mert ez a kettő vonal vitte, építette Pécsett a kultúrát.
(külön köszönjük Koszits Attila archív fotóit)

Balogh Robert

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni