Time Machine névvel egy zenei sorozat indul holnap a PTE Nemzetközi Igazgatóság International Spring című rendezvénysorozata keretében. Beck Zaza és Ligeti Gyuri veszik sorra a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek zenéit. Beck Zazát kérdeztük a részletekről.
Mennyire lehet zenei szempontból behatárolni ezeket az évtizedeket? Mennyire tekinthetők egységesnek?
Vélhetően nincsenek igazából ilyen évtizedes vagy stílushatárok. Inkább az ember narratíva vagy épp mítosz iránti vágya írja meg azokat. Ha a Doors-t és mondjuk a Refused-ot összevetjük, egy hatvanas évekbeli és egy kilencvenes években induló zenekart, a legfeltűnőbb különbség ugyanaz marad, ami a Doors és mondjuk a Simon and Garfunkel között. Hogy tudniillik nem ugyanaz a két zenekar. Persze közelebb érezzük az utóbbiakat egymáshoz, de ennek rengeteg egyéb összetevője is van.
Mi az, ami a leginkább jellemző az egyes évtizedekre, lenne egy zenei jellemző vagy egy olyan központinak számító zenekar, amit megemlítenél?
Ki lehet emelni előadókat, zenekarokat, megszólalási nyelvet vagy épp zenei adathordozót, felvételi metódust, egyszóval sok mindent. Mégis azt gondolom, a társadalmi változások, a korszellem, a politika, szóval az életünk az, ami a popkultúrában megnyilatkozik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne a popkultúrának visszahatása, sőt abban reménykedem, hogy nem az egyetlen forradalmár vagyok a városban.
Lehet-e látni előre, milyen elemeket/jellemzőket emelnek majd újra ki a későbbi korok az akkori, meg a mostani korból, ha retroban vagy feldolgozásokban gondolkodnak?
Lehet látni a divat ciklikusságát, nagy korszakok visszatérést más formában vagy ugyanabban a köntösben. Ezekkel azt hiszem, akkor van értelme egyáltalán foglalkozni, ha túlmutat önmaga üzlet jellegén. A divathullámok vagy nosztalgiahullámok akkor érdemesek valódi értelmezésre, ha mélységük van. Ha zenei allúziókkal találkozunk, ha az identifikáló ereje túlmutat azon a tényen, hogy 30 éve is bejött ez vagy az a hangzás, most miért ne jönne be? Attól hogy egy Dumb és Dumber póló eladható lesz újra, nem hiszem hogy változik a világ. Legfeljebb több pénze lesz annak, aki eladja. És akkor mi történik?
A pénz gusztustalanul immobilis világot gyártott le. A tévés tehetségshow-k világától a balatonparti nyári piacok hamisított retroszarjaiig kötözött minket az ágyhoz.
Sajnos, ez a legkevésbé a zenei világunkban zavar.
Tudnál olyan magyar és olyan külföldi előadót mondani, ami minden érintett évtizeden át működött?
Legnagyobb szerencsénkre azért van egypár, bár a halál nem nagyon válogatós, sőt, igencsak kedvelni látszik a popkultúrát. De mondjuk a Rolling Stones vagy épp Presser Gábor köszönik szépen, a hatvanas évek óta releváns módon alkotnak.
Mennyiben tud megújulni egy zenész? Mennyiben kell mindenképpen követni a trendeket?
Erre nagyon személyes válaszom létezik csupán. Nem tudom, hogy a zenészek, művészek hány és hányféle módon viszonyulnak az alkotáshoz vagy épp az időhöz. A velük eltelő időhöz. Létrehozott perszónáktól (pl. David Bowie) a zászlóra tűzött DIY önazonosságig (pl. Henry Rollins) vagy épp a tudatosnak látszó, üzletszerű felépítményekig (pl. Muse) ezerféle utat járnak be.
Én a magam részéről azt keresem és azt is szeretem, amikor az előadó-alkotó tétje önmaga.
Ha tudom, tudhatom, hogy a saját személyes mindennapi létezése és az alkotása között nincs szakadéknyi távolság.
Szokták azt mondani, hogy "örökzöld" - tényleg vannak örökkön-örökké népszerű számok?
Igen, vannak és létezésük óta kitartóan kutatják is, mitől lesz egy sláger, sláger. Én a magam részéről nem jöttem rá és kicsit remélem is, hogy sose lesz ennek egy képlete. Nagyon szeretem a slágereket. A létezésük okán merengeni az egy szál bikinit hoztam el az útrátólmondjuk a Loosing My Religion-ig nagyon szórakoztató egy nagyjából hat-hét órás zenekari buszúton.
Sokat fejlődtek azok az eszközök is, amiken zenét hallgatunk - kis túlzással a táskarádiótól a walkmanen át CD-ig, és még tovább. Mennyiben befolyásolja ez magát a zenét? Hangminőségben például melyik kifinomultabb és miért?
Erről Ligeti Gyuri barátom (a Time Machine másik szülőatyja - a szerk.) szerintem éveken át tartó kurzusokat tudna tartani. Hogy a fejlődés mit jelent, azon is lehet sokat vitatkozni. A befolyásolásra engedj meg egyetlen példát. Gene Krupa előtt a big band-ek hangfelvételekor nem különösebben figyeltek a dob tamjátékára. De mivel Gene Krupa rengeteg groove-ot tamokon játszott, kénytelen volt a felvételi technika utánamenni. Ezzel egyidőben a teljes dobolás, zenélés, a dob szerepe a zenében, kis túlzással a zene egésze változott meg. De ugyanígy említhetném Jimi Hendrix fuzz-hangzását, ami szintén
technikai fejlesztés, kíváncsiság, új hangok találásának vágya hajtotta zenei változássá lesz végül.
Napjaink hangmintagyártásáról már nem is beszélve. A technika és a zene nagyon szép szimbiózisban él egymással.
Melyik a most bemutatottak közül a kedvenc időszakod?
Azt hiszem, kedvenc nincs, inkább olyan van, amit anyanyelvi módon ismerünk. Te is, és talán mindannyian. Azt hiszem, a korszak, amelyben felnövünk, a kamaszkorunk, amelyben ránkszakad a zene, vagy kinek mi. Ez egy automatikusan működő viszonyítási pont lesz talán, vagy csak én képzelem el így. Mint az anyanyelvünk, a gondolkodási sémánk. A mienk történetesen magyar és én a hetvenes években kezdtem el elsajátítani. Nekem az a szó, hogy vagány, vagány. Az meg hogy szétad, nagyon vicces. Az én zenei anyanyelvem azt hiszem történetesen inkább amerikai és a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek végéig tart és szörnyen akarom szeretni is, ismerni is, érteni is a ma nyelvét Japántól Kanadáig.
Van-e olyan zeneszám, ami végül nem fért bele a másfél órákba, de titkos kedvenc?
Rengeteg, főleg azért, mert
a kazettagyűjteményünk egy erősen szelektált halmaza a zenei műveltségünknek.
Kazettákat a fent említett anyanyelvelsajátítási koromban gyűjtöttem ugyanis. Végtére is az volt a kazetta korszaka, a walkman korszaka. Ettől még ma elég menő spotify lejátszási listám is van ám, nyilván. Kazettán ez már nem lesz meg. A Time Machine-ben éppen ezért például épp ellenkezőleg működnek a dolgok. Olyan zeneszámok is lejátszásra kerülnek akár, amiktől sokkal távolabb érzem magam mára.
További infó:
https://www.facebook.com/InternationalSpringPTE
A holnapi program:
https://www.facebook.com/events/442713156939949
