close
CímlapKultúraTolvaly Ernő Festészeti díjasok 2021-ben

Tolvaly Ernő Festészeti díjasok 2021-ben

2021. március 26.

A Tolvaly Ernő Festészeti díjat 2010 óta minden évben a tavaszi szemeszter elején adják ki. A díjazottak kiválasztása szakmai zsűri döntése alapján történik. A Festészet Tanszék mesterei a díj átadását megelőző év kiemelkedő szakmai teljesítménye alapján javasolják hallgatóikat a pályázaton való részvételre. Az első díjat 2021-ben Jenei Anita II. éves hallgató nyerte el, mestere Ernszt András. A második díjat Mártai Adél II. éves hallgató kapta, mestere Nyilas Márta, míg a harmadik díj Juhász Villőé lett, aki IV. éves hallgató, mestere Nemes Csaba. A díjazottakkal beszélgettünk.

Hol születtetek? Hogy kezdtetek foglalkozni a képzőművészettel? Hogy jutottak el a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karára?

Jenei Anita: Belgrádban születtem 2000-ben.

Már gyerekkoromban is midig ügyeskedtem valamit, üvegre festettem, dekupázsoltam, gyöngyöt fűztem. Álltalános iskolába Királyhalmára jártam, majd a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumba kerültem Zentára. Édesanyám már akkor látta bennem, hogy a művészet felé vezető út az én utam, annak ellenére, hogy én a szakács és a kertészet felé vettem volna az irányt. A 4 év alatt volt pár csoportos kiállításom az iskola keretein belül. Bolyai után megnyílt előttem az út, mely egyenesen Pécsre vezetett a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Festőművész szakára. Tavasszal fejezem 2. szemeszterem, és kíváncsian várom mit tartogat számomra még az egyetem. De egy biztos, Édesanyámnak mindig hálás leszek, mert rá terelt a helyes útra, ami igazán nekem való és boldog lehetek benne. Rádöbbentett arra, hogy nekem akkor a Bolyaiban volt és most, itt Pécsett van a helyen a Művészeti karon.

Mártai Adél: Dunaújvárosban születtem 2000-ben.

Valószínűleg édesanyám kreatív tehetségét a húgommal együtt megörököltük. Mér óvodás koromban is lekötött az alkotás és azzal járó jelenetek, amik megalkották a történetét egy adott rajznak. Petőfi Sándor Általános Iskolába jártam, már másodikban, a tanárok javaslatára beírattak egy festészeti tehetséggondozó szakkörre ahol megismerkedhettem különböző technikákkal mint (pl:. monotípiával, papírdúccal, festék típusokkal…) Ide egészen nyolcadik osztályos koromig jártam. Mindenképpen a művészettel szerettem volna foglalkozni és a rajztanárom gondosan felkészített a továbbtanulásomhoz kapcsolódó felvételire Pécsre a Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikumába ahova felvételt is nyertem festő szakosként. A gimnáziumi évek alatt nagyon sokféle anyaggal ismerkedhettem meg és sajátíthattam el. (pl:. olajfestékkel, kollázzsal, montázzsal, rézkarccal, fotózással) Illetve a gimnáziumi nyári alkotóterepének, -a GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep állandó tagja voltam az évek alatt. Miután leérettségiztem továbbra is nagyon érdekelt a festészet, így jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára ahova sikeres felvételt nyertem, és Nyilas Márta osztályának hallgatója lettem. Tavasszal fejezem be a 2.szemeszterem és alig várom, hogy az egyetemi közegben folytathassam a tanulmányaimat. Jelenleg is készülök a 35. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára, amelyre továbbjutottam az egyetemen belüli selejtezőből.

Juhász Villő: Zircre jártam középiskolába festő szakra,

2017 óta tanulok a PTE-n, negyedéves festő hallgató vagyok.

Milyen esztétikai elvek alapján, milyen módszerrel készítetek képeket?
J.A.: Festészeti szempontból az absztrakt, szemet kápráztató, illúziót alkotó vonalat gyakorlom. A maszkoló szalag, számomra elengedhetetlen alapköve a képek megszületésének csak úgy, mint a sray-k, filcek és még sorolhatnám, lényegében specifikusabb eszközre nincs szükségem a munkák elkészítéséhez, leginkább a megfelelő színű és fedésű filcek megtalálása okoz nagyobb kihívást. Nem beszélve arról, hogy munkáimat először mindig számítógépen szerkesztem meg, több variációt készítek, van, hogy ugyanazzal a mintázattal, de más színkombinációkkal. Azonban a számítógépen megjelent színeket, nem minden esetben valósíthatók meg a valóságban. Igyekszem mindenre figyelni; a textúrákra, a színekre, a formák összhatásaira és mindezek együtt állására.

Csak így érhetem el ezt az érdekes játékot alkotásimon, ami elgondolkodtatja a nézőt és a szemét vibrálja. Míg egy egész alakos emberábrázolásnál a néző tekintete általában kevesebb dologba tud kapaszkodni, addig én, a saját munkáimnál a lehető legtöbb, ha úgy tetszik, támpontot próbálok nyújtani, aminek sokaságába végül az ember szeme bele-bele zsibong. Mivel a középiskolában végig jártuk azokat a lépcsőfokokat, amik fontos és alap részét képzik a festészetnek (gondolok itt a portré festészetre, a csendéletre, tárgy és tér ábrázolásra), így az egyetem kezdetekor már egy teljesen más vonal kezdett el foglalkoztatni, így kerültem bele ebbe az absztrakt világba.

M.A.: Festészetemben szociál kritikus témájú festményeket készítek. Meggyőződésem, hogy a társadalom tagjainak szembesítése a saját hibáival, gyengeségeivel, ha nem is azonnal, de morális javalást eredményezhet. A téma vizuális, azaz festői kidolgozására a hasonló témák bemutatására szolgáló korábbi a festészet klasszikus időszakaira jellemző humoros-groteszk stílust alkalmazom. Ezzel egy időben ennek a visszafele olvasata érvényes, azaz jelen alkotásaim ennek a humoros-groteszk festői kifejezésmód további cizellálására adott további lehetőségeket. Meglátásom szerint krízishelyzetekben mindig is volt létjogosultsága, a társadalomkritikus témájú festményeknek, kiváltképpen és jellemzően a 20. század második felében. Manapság egyre gyakrabban előforduló válság helyzetek (pl.: politikai, történelmi, gazdasági, egészségügyi stb.) véleményem szerint szavatolják az említett művészi magatartást. Így jelen időkben a COVID-19 vírus gerjesztette állapotok miatt kézenfekvőnek érzem tehát ezt a kifejezési módot. Köztudottan a humor a művészetben, derítő hatása mellett, a probléma könnyedségének felvetése okán -, gyakran erőteljesen nevelő hatással is rendelkezik, főleg és amikor a groteszk stílus jegyeivel párosul.

Mivel a groteszk a valóság nyomatékos, intenzív, elkenhetetlen, kendőzhetetlen közlésére törekszik, mondanivalóját, festői jelzőit kiélezi, valamint magasra fokozza, mint például az intenzív, tiszta színek használata vagy az anatómiailag helytelen, nem arányos például emberi alakok megjelenítésével. Ennek megfelelően jelen alkotásaimban is jómagam nem a rútat vagy a torzat keresem a széppel, a harmonikussal szemben, hanem arra törekszem, hogy megragadjam a jellegzetest a valóság elemzése közben. Az egyes átélt élmények emléke mindig elsöprő hatással vannak rám, és rögzülnek is bennem. Ezt követően az átélt impulzusok vizuálisan fogalmazódnak meg, illetve szerveződnek át bennem egy kezdetleges képpé. Amik enyhén emelkedett szemszögből, madárperspektívából, színeken, formákban eltúlzott képekként jelennek meg.

Juhász Villő: A munkáimat saját vagy az ismerőseim/barátaim fotói után készítem, melyek hétköznapi, esetleg kissé abszurd vagy szórakoztató jeleneteket ábrázolnak. 
A corona sketchbookot tavaly márciusban kezdtem el, mikor a lakásomba kényszerültem, ahol nem volt lehetőségem olajjal festeni. Szemléletváltásképp elkezdtem telerajzolni egy vázlatfüzetet pasztellkrétával, idén januárban készítettem az utolsót. Sok kép ábrázol olyan jelenetet, ami rámutat a koronavírus okozta helyzet abszurditására és a változásra, amit az életünkben hozott (pl. maszkos hóember, üres polcok az üzletekben, elkerített Balatonpart), illetve spontán életképeket rajzoltam még, apróságokat, amik körülvesznek, zsánerképeket, melyek bárki életének pillanatai lehetnének. 


Nagyon érdekes tapasztalat volt számomra, főleg az időbelisége, ahogy látom, ahogy minden nappal közelebb kerülök a végeredményhez, illetve kevésbé bántott, ha nem lett tökéletes egy rajz, mert tudtam, hogy biztosan lesz másik, amelyik jobb lesz. A méret és eszközváltás is nagyon tanulságos volt, teljesen más szemléletmódot igényelt, mint egy nagyméretű olajkép megfestése. 
Ez a tapasztalat után érdekesnek gondoltam visszatérni az olajhoz és vászonhoz, így született a másik sorozatom, amely 15x20 és 20x20 cm-es vásznakra készült, hasonló tematikában. Itt megint nagy kihívás elé állítottam magam, a koncepcióm az volt, hogy minél szélesebb ecsettel dolgozzak erre a kicsi alapra, így nagyon át kellett gondolnom a mozdulataimat.
A továbbiakban a műteremhasználattól függően folytatom mindkét irányt, amint kinyit az iskola, ott várnak a vásznaim. Addig is elkezdtem egy új sketchbookot, remélem, ha ez is kész, rendezhetek belőlük egy nagyobb kiállítást.

Balogh Robert

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni