Húsvétkor a természet ismét színekbe borul, a boltokat pedig állatkákkal és festett tojásokkal díszítik. De vajon emlékszünk még a hímes tojás hagyományára? Mosonyi Éva népi iparművésszel, a hímes tojások pécsi szakértőjével készített interjú segítségével elevenítsük fel ezt a régi szokást!
Honnan eredeztethető a tojásfestés?
Keresztény kultúrkörben a tojás húsvét előtt különös jelentőségű, mert Krisztus kereszthalálát, kiontott vérét, feltámadását idézi. Maga a tojás is szimbólum, az újjászületés, az élet jelképe bárhol a világon. Piros színe jelképezi a szeretetet, a szerelmet. Ezen felül
a rá rajzolt mintáknak is jelentősége van, mert ezeknek termékenység- és termény-varázsoló szerepük van.
Ha egy száz évvel ezelőtti paraszt családról beszélünk, akiknek jövedelme a mezőgazdaságból származott, ők még a szerszámaikat is rárajzolták a jobb termés érdekében. A tojásokat húsvét előtt, nagypénteken festették az asszonyok. Ezeket a díszes tojásokat aztán az ünnepi asztalnál elfogyasztották, s húsvét hétfőn a locsolóknak ajándékozták.
Milyen technikával készülnek?
Az eredeti néphagyomány szerint vagy karcolják az előre megfestett tojásokba a mintákat, vagy egy úgynevezett írókával úgymond megírják a tojásokat. Utóbbi esetében csak ezután következik a festés, majd a viaszt leolvasztva tűnik elő a rárajzolt minta.
A karcolás egész régre vezethető vissza, az avar kori sírokban talált tojáshéj töredékeken már ez a technika volt látható.
Ezeken kívül ma sokféle technikával díszíthetjük a tojásokat, például horgolással, szalvétarátéttel, matricával, de ezeknek nincs népi gyökere, de szép kézműves tevékenységként értékelhetjük.
Hogyan ismerkedtél meg a tojásfestéssel?
A tojásfestést anyai nagymamámtól tanultam meg még gyerekkoromban. A húsvét előtti napokban a tűzhely mellett írtuk meg a tojásokat viasszal, írókával, s festettük pirosra. Akkor még nem tudtam, hogy ez milyen érték, csak ültem a nagymamám mellett és azokat a mintákat másoltam, amiket ő írt a tojásokra. Később, amikor a pécsi Néprajzi Múzeumba mentünk az osztálytársaimmal, s a vitrinben láttam hasonlókat, csak továbbmentem, mondván, hogy ilyet én is tudok csinálni. A tanárnő persze felkapta rá a fejét, így ekkor jöttem rá, hogy különleges tudás birtokosa vagyok. Felnőttként, mikor tanítónő lettem, a saját osztályomat és a kollégákat is megtanítottam a tojásfestésre, de akkor még az örökölt mintákat rajzoltam. Ezt követően csatlakoztam egy népművészeti közösséghez, a Kaptár Egyesülethez, s itt kezdődött a hímes tojás díszítés tudományos szempontból történő kutatása, a minták gyűjtése, ami a mai napig tart.
Hagyomány szerint kifújják vagy megfőzik a tojást?
Mindig főtt tojást díszítettek. A hímes tojás nem dekorációs kellék volt, hanem a hosszú böjt után várva várt élelem. Kosarakban, szakajtókban elvitték a templomba a többi szentelménnyel, így a sonkával együtt. Az ételszentelés után az ünnepi asztalnál megtörték a tojást és jólesően elfogyasztották. A locsolóknak és a keresztgyerekeknek is főtt tojást ajándékoztak. Ma leginkább kifújt tojásokat díszítünk, ami praktikus, mert előre el tudjuk készíteni, s német szokást átvéve barkaágra tudjuk lógatni.
Beszélhetünk retro mintákról és divatról a tojások esetében?
Vannak hagyományos minták, melyek jó száz évvel ezelőtt is díszítették a tojásokat. Ilyen a gereblyés, boronás, ásós minta, amitől a gazdagabb termést remélték. A legkedveltebb talán a virágos minták gazdag tárháza. Ez érthető, hiszen hölgyek festették a tojást, így a kedvelt tavaszi virágjaikat ábrázolták a tojáson, mint például tulipánokat, gyöngyvirágokat. A húsvét a legnagyobb egyházi ünnep, így óhatatlanul megjelenik a kereszt mint szimbólum.
A legérdekesebbek talán az állatos tojások, mivel nem az egész állat van rajta, hanem csak egy része, így például béka segge, réce talpa és nyúl füle.
Megjelennek még az évszámok, nevek és feliratok is. A lányok szívvel díszített hímes tojásokat adtak szívük választottjának. Általában tyúktojást festettek, a minták is ehhez a mérethez igazodnak
Mennyire enged utat a spontaneitásnak a díszítés?
Beszélhetünk úgymond szabályokról, így vannak függőleges és vízszintes osztókörök, amik kettő, négy, nyolc, vagy akár tizenhat részre is oszthatják a tojás felületét. Általában ezekre a vonalakra épülnek rá az ágak, a levelek, vagy a vonalak által határolt területet díszítjük valamilyen motívummal. Ha ismerjük ezeket az alapvetéseket, már a saját elképzeléseink szerint tudjuk bővíteni a mintákat.
Más színűre is lehet festeni, vagy a tojás mindig piros?
A hímes tojás legtöbbször valóban piros színű. De vannak festőnövények, amiket kezdettől fogva használtak. Ilyen a hagymahéj, amitől sárgás-vöröses, a bodza, amitől zöldes-lilás-kékes lesz, és ott van a dióburok, attól pedig barna lesz a tojás.
Év közben is szoktál tojást festeni? Mikor készíted őket?
A tojást hagyományosan nagypénteken írták, de nekem az az egy nap nem lenne elég ahhoz, hogy barátoknak, családnak és még a kiállításokra is megcsináljam a hímeseket, úgyhogy én egész évben festek.
Az eltelt évtizedek alatt rengeteg tojásmintát megismertem, ezeket mintalapokon gyűjtöttem. Azt mondta nekem erre egy néprajzos ismerősöm, hogy ennek semmi értelme, mivel a tojás egy térbeli tárgy, ezért ne síkban rajzoljam le, hanem fessem meg őket valódi tojásokra. Ez annyira megragadt bennem, hogy tényleg meg is valósítottam, s mára elkészült
a Hímestojás-Mintakincstár, mely már több mint 2000 darab különböző mintájú tojásból áll.
Jelenleg Budapesten, a Néprajzi Múzeumban tekinthető meg.
Igyekszel átörökíteni fiatalabb generációknak?
Ha valamit örököl az ember, azzal jól kell gazdálkodni. Felelősséggel tartozom, és szinte kötelességem, hogy továbbadjam ahogy én is tanultam. Játszóházakban, kézműves foglalkozásokon sok embert megtanítok évente, és önálló kiállításon szeretném bemutatni a hímes tojások sokszínűségét.
Mit tapasztalsz, ez a szokás mennyire veszett ki a mai kultúrából?
A magyar népszokások közül pont a hímes tojás készítés az, ami a leginkább élő hagyományunk. A tojásírók újratanították a fél országnak a viasszal-írókával történő hagyományos tojásdíszítés technikáját, s évről-évre könyvek jelennek meg mintarajzokkal. A technika nagyon egyszerű, már az első darab is sikert hoz. Éppen ezért is tudott ilyen széles rétegben elterjedni, s egyre többen készítik el saját maguk a hímes tojásukat. Bízom abban, hogy ez a törékeny varázslat a következő generációkat is elvarázsolja.
