Zakariás Máté vezetésével dolgozott féléven át egy egyetemi óra keretében egy egyetemi hallgatókból álló csapat, akik időközben társulattá értek, s közösen hozták létre a Trash című előadást, melynek alcíme csoportos szelektív hulladékgyűjtés. A rendezővel beszélgettünk a január végén bemutatott előadásról, mely továbbra is látható a Janus Egyetemi Színház műsorán.
Miért Trash az előadás címe? A környezetszennyezésre, vagy inkább a mai kultúrára utal az előadás?
A színházban egy ideje meghirdetünk olyan kurzusokat, amelyekre bármilyen hallgató jelentkezhet, és nem kell feltétlen tagnak lennie, hanem a féléve alatt eljön próbálni, és ezt szabadon választott kurzusként, kreditért teszi. Színházi oktatásban van részük a jelentkezőknek, és a legutóbbi kurzus egyik témája most a trash-kultúra volt, mint műfaj. És ebből kiindulva egész jó kis csapat állt össze, a nagy része maradni is akart, hogy tovább foglalkozzon az internetes trash-sel, ennek társadalmi vetületével, meg azzal, hogy milyen kapcsolatba került az életükkel. A féléves kurzus alatt sikerült összehozni egy 20 perces bemutató belső előadást, ami lényegében a kurzus teljesítését jelentette, és annyira jól sikerült, hogy azt mondtuk nekik, bővítsük ki annyira az előadást, hogy kitöltsön egy estét. Még egy fél évet dolgoztunk rajta, így született meg az 50 perces előadás.
Kinek szól ez az előadás?
A hallgatók véleményére voltunk alapvetően kíváncsiak, ennek a korosztálynak is készült. Ők már az én generációmhoz képest is sokkal szabadabban mozognak az internetes tartalmak közt, és sokkal jobban ismerik ezt a világot, hivatkozási alapnak tekintik ezeket a dolgokat, ahhoz képest, mint amiket mi mondtunk, vagy gondoltunk annak.
Megkérdezhetem, hány éves vagy?
Harminckettő vagyok, már én sem lehetek a legfiatalabb generációk tagja ilyen szempontból. Mi voltunk még az utolsók, azt hiszem, akiknek útközben került a kezébe az Internet. Tehát a trash-kultúra gyerekként még nem lehetett jelen az életemben.
Mert mi számít trash-nak az előadásban?
Van egy csomó közismert videó, amit feldolgoznak. Az is kiderült, hogy van olyan PTE-s hallgató, aki járt a kurzusra és játszik is az előadásban, aki önmaga szerepelt egy híres trash-videóban, és az is bekerült az előadásba.
Melyik ez a videó?
A Covid alatt történt, bekapcsolva hagyta a mikrofonját egy online órán. Egy apróság történt, lényegében egy kellemetlen diákbeszólás az oktatóval kapcsolatban, és mivel felvétel készült róla, ki is került a netre…
Az is egy trash-videó típus, hogy mondjuk, egy „zseni” egy gyorséttermes sültkrumplit fölszív az orrába és a másikon kifújja?
Igen, rengeteg nagyon különböző létezik. A régi típusúakon sokat nevetünk, hogy mondjuk „Mi folyik itt, Gyöngyösön!” Abban a videóban a gyöngyösi fiatalember elmondja a lelkének a gondját. Ezeket próbáltuk meg több oldalról megközelíteni, és színpadi helyzeteket kreálni belőlük, vagy magukat a mondatokat megközelíteni, amelyekkel tele vannak az internetes oldalak, és lényegében mi magunk is halljuk ezeket a mondatokat. Az előadás szervezőereje az, hogy megpróbálták definícióban foglalni, mit jelent az, hogy thrash. És hát ez egy eléggé nehezen körülhatárolható fogalom.
A szabadon felvehető óra, újra elindult?
Természetesen. Első alkalommal 15 fővel, de idén már 30 fővel indult el a kurzus, több csoportba bontva és még várólista is kialakult a túljelentkezés miatt. A hozzánk jelentkező hallgatók nagy része nem feltétlen akar színész lenni, vagy nem akar olyan komolyan foglalkozni a színházzal, viszont kíváncsi arra, milyen fajta munka és működés van nálunk. A féléves kurzus keretében belekóstolhat bárki abba, hogy milyen szituációs színészi gyakorlatok léteznek, hogy működik egy előadás próbaidőszaka, vagy mi mit gondolunk a színházról, lehet róla beszélni, kérdezni...
Azok, akik ebben a félévesnek indult projektben részt vettek, megváltoztak?
Vannak, akiken azt láttam, hogy attól, hogy végigcsinálták ezt az évet, hirtelen erősebb, komolyabb elköteleződést mutatnak a színház iránt és valódi motivációt látok rajtuk, megtapasztalhatták, hogy mennyire megéri mondjuk munkát belefektetni egy előadás létrehozatalába. Megtudták, hogy egy ilyen munkafolyamat mennyi pluszt ad attól függetlenül, hogy mennyi energiát visz el tőlünk. Sok esetben nem is tudják azok, akik jelentkeznek, hogy itt a JESZ-ben mennyi mindennel és mennyire mélyen lehet foglalkozni. Mi itt azon dolgozunk, hogy az előadás sikerével is visszakapjanak a hallgatók valamit abból az energiából, amit befektetettek.
