Félig futókkal, félig csodálókkal telt meg a Szántó Kovács János utcai Aula november 22-én, amikor a PTE Családok Éve programsorozat keretében Lubics Szilvia előadott. Eredményei legendásak: ultramaratonista, kilencszeres magyar bajnok és a Spartathlon többszörös győztese. Civilben fogorvos, három gyermek édesanyja.
A futás összetett sport, az ultramaratonoknál pedig egyéb „zavaró” körülmények is nehezítik a teljesítést: komoly szintbéli eltérések, extrém időjárás, különféle talajfelszínek… Még hallucinációk is gyötörhetik a futókat a nagy távok alatt, és nem minden versenyen megengedett, hogy a futás alatt végig kísérjék őket. Vannak olyan szerkezetek, amelyek segíthetik a tájékozódást, de van, hogy a futó teljesen magára van hagyva a rajt és a cél között a napi távolságon. Így Lubics Szilvia elmesélt egy olyan történetet is, amikor az egyik futó, akit hallucinációk gyötörtek, fél napig rossz irányba futott egy sivatagi versenyen. A fizikai állóképességen túl a mentális felkészülés is fontos. A motivációját illetően Lubics Szilvia így fogalmazott: a sok szorongás és félelem elmúlik, ha fut, így
minden futás egy-egy félelmek felett aratott győzelem.
Ez önmagában is elég érdekes, de hogyan kötődik Lubics Szilvi Pécshez?
Sok szállal. Itt végzett fogorvosként a Pécsi Tudományegyetemen – korábbi interjúk vele az Alumni Magazin 2015. évi számában jelent meg –, a könyvéből kiderül, hogy férje is az ÁOK-n tanult, itt ismerkedtek meg, előadása során pedig megemlítette, hogy egyik fia a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója. Pécsett volt első komolyabb versenye is, de tanulmányai alatt még nem volt rá jellemző a sportos életmód. Sőt! Egészen 28 éves koráig saját bevallása szerint semmilyen komolyabb mozgásformát nem végzett rendszeresen. Most viszont kihasználta az előadás előtti délelőttöt, és futott egyet a Mecsekben is.
A végén elhangzott kérdések tükrözték az érdeklődők összetételét: komolyabb, a sporttal kapcsolatos szakmai és életvezetési tanácsokra kíváncsiak váltották egymást. Kiderült, hogy egy-egy verseny végén a futók közkinccsé teszik az addig el nem fogyasztott ételeiket, és ilyenkor nyílik alkalom arra, hogy új ízeket, új márkákat ki lehessen próbálni. „Van, hogy az ember csokinak vagy üdítőnek képzeli az egyébként nem olyan ízű koncentrátumot, és ez is fontos része annak, hogy jól bírjuk a távot.” A képzeleterő a mentális erőhöz fontos. „Varázslásnak” nevezte például Lubics Szilvia azt a technikát, amikor
előre elképzeli, milyen érzés lesz majd elérni az általa kitűzött célt.
Amikor a Spartathlonon azt látta, hogy koszorút kap a nyertes, elképzelte, milyen lesz majd átvenni azt. Ekkor önkéntelenül tett egy olyan mozdulatot, mintha megfogná a fonatot, és végigsimítana az olajágak levelein.
Az előadás végén Másfél nap az élet című könyvét is dedikálta – és közben mindenkihez volt egy biztató szava.
