A Pécs Lit elnevezésű irodalmi fesztiválon két kortárs költő kötetbemutatóján is volt szerencsém részt venni. Két szerző, két új kötet, (ráadásul mindkettejük negyedik kötete, ami meg ugye 2x2, ha nagyon bele szeretnék magyarázni egy kis számmisztikát). Mindenesetre szépen összefonódtak a szálak.
Az egyik esemény Závada Péter: Gondoskodás című kötetét volt hivatott megismertetni a közönséggel, melyben Kiss Georgina segédkezett, míg a másik esten Simon Márton: Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni című kötetét Kövér András „Kövi” tolmácsolta. Szintén az izgalmas párhuzamok oszlopába sorolhatjuk, hogy mindkét moderátor régi kapcsolatot ápol a szerzővel, akivel beszélgetett.
De mi is az igazán fontos egy kötetbemutató kapcsán? Mennyi mindent mondjunk el a kötetről? Mire lehet kíváncsi a közönség? Melyik legyen hangsúlyosabb:
a szerző személye vagy inkább az általa írt szövegek?
És habár tisztában vagyok vele, hogy egymással össze nem hasonlítható esteket próbálok a mérleg két serpenyőjére tenni, valahogy mégis izgalmas volt kívülről látni az esteken átívelő párhuzamokat és széthúzásokat.
Závada Péterrel ezúttal Kiss Georgina beszélgetett, aki irodalomtanár lévén a kötetek közötti összefüggésekre, tartalmi és stílusbéli változásokra, költői kifejezésmódokra helyezte a hangsúlyt, mely rövidesen tisztán szakmai diskurzussá alakította a kötetbemutatót.
Závada Péter elmondta, hogy az utolsó (Gondoskodás című) kötete megírásakor egyfajta „jóleső belefeledkezésre” hagyatkozott, mely során nem törekedett semmiféle programszerűség kialakítására, ugyanakkor az elmondható, hogy nagy hatással volt rá az alkotás során, hogy az utóbbi időben
sokat foglalkozott fenomenológiai kérdésekkel,
valamint tudatosan törekedett arra, hogy - ahogy ő mondta: „Ne legyenek sláger mondatok a versekben!”
A köteten kívül említésre került még az est során Péter drámaírói mivolta is, mesélt eddigi munkáiról, illetve arról is, hogy miként hat az egykori rapper múltja (Akkezdet Phiai) a színházi munkáira, hogy a szójátékok és izgalmas fordulatok tökéletesen használhatóak a vígjátékok írásakor.
Ehhez képest Simon Márton kötetbemutatóján szinte mindenről esett szó, talán épp csak a kötetről nem. Persze, most sarkítok, ám az valóban igaz, hogy Kövér András „Kövi”, a pécsi slam poetry alapítója sokkal inkább Márton személye köré építette fel az estet, mintsem az újonnan megjelent kötet köré.
Szó volt az versek születésének körülményeiről, a megkerülhetetlen koronavírus hátrányairól és előnyeiről, az ezzel szinte kéz a kézben járó alkotói válságról – mely úgy tűnik, Simon Mártont szerencsére nem érte utol, hiszen nem csak hogy megjelentette az igen különleges címmel rendelkező kötetét és antológiát szerkesztett a Helikon zsebkönyvek számára, de még egy regény fordításával is elkészült.
Az est szakmai része lényegében itt le is zárult és habár egy-egy utalással, illetve felolvasással néha visszatértünk a „kötetbemutató” tematikájához, mégis az egész est
izgalmas irodalmi talkshow-á alakult át.
Mint mondtam, a személyes ismeretség mindkét szerző-moderátor párosnál adott volt, Kövér András viszont élt is az így meglévő ismereteivel, s ezáltal egy hihetetlenül jó hangulatú, kötetlen, baráti beszélgetés részesei lehettünk.
Együtt nevettünk a különböző anekdotákon vagy épp a Mártonnak szegezett izgalmasabbnál izgalmasabb kérdéseken és azok válaszain. Például, hogy az általa szerkesztett antológia szerzőiből ki az a 3 személy, akit szívesen meghívna vacsorára, milyen zenét tenne fel a hangulatkeltéshez és mit főzne nekik? A válasz: Borbély Szilárd, Nemes Nagy Ágnes és Ady Endre volt, miközben kiderült, hogy Márton mostanában előszeretettel főz jazz zenére, igaz véleménye szerint az étel ez esetben elhanyagolható lenne, hiszen „Ady valószínűleg minden lesöpörne az asztalról fél órán belül, annyira részeg lenne!”
További kérdések között szerepelt a: milyen betűtípust utál-, és mit szeret a legjobban? De olyan feladatokat is kapott a szerző, hogy fejezzen be egy előre megírt mondatot, illetve válasszon két opció közül, mint például, hogy sors vagy szabad akarat?
Nem tudom, volt-e még rajtam kívül olyan résztvevő, aki mindkét esten részt vett. Bízom benne, hogy igen! Kíváncsi lennék, vajon a közönség többi tagja, melyik bemutatót tartotta izgalmasabbnak! Valószínűleg az igazság – mint mindig – most is félúton van!
