Egy olvasható méretű családregény, vagy ahogy a szerző meghatározza: családtörténet. Egymásba fonódó rétegekben foglalta össze a családi történetet Halmai Róbert (a PTE-n végzett író), egyszerre komoly a történetmesélése, s egyszerre tesz sok mindent idézőjelbe, ironizál saját magán, szereplőin, s magán az emlékezés folyamatán is el-elviccelődik.
A regény mottója egy Esterházy Pétertől kölcsönzött mondat:
„Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember ösmeri az igazságot.”
Alapvetően definiálja a regényíró helyzetét ez a választott idézet, mivel Halmai nem ismerte a nagyapját – mint ezt egy interjúszituációban elismerte-, és néhány levél, fénykép, családi történet alapján állt neki a könyvnek. Egy kriminek. A regény végül nem kerekedett ki bűnügyi történetté, bár részleteiben magában rejti egy detektívtörténet lehetőségét is – a nyomozás motívuma miatt is -, ahogy sok más iránt is nyitott marad.
Ez a regény mégiscsak bőven bír lírai felhangokkal – érezhető, a szerzője költőként indult -, s mint egy elsőregény, egyfajta erődemonstráció is. Az emlékezés folyamatát rengeteg módon tárja elénk, szagokkal, képekkel, felsorolásokkal, szerelmek, halálok, remények... Halmai magánmitológiát teremt azáltal, ahogyan bemutatja a lehetséges nagypapát. Aki egyszerre dolgozhatott pékként, szabóként, élhetett Berlinben, Párizsban, Chillében szürrealista éttermet vezetett, bányát nyitott, a részecskegyorsítóban eltemetkezett a tudományos kutatásban… Lehetett bárki, akárki, akár a mi nagyapánk is.
Ahogy Halmai Róbert a mikrorealista szövegrészeket kitágítja kozmikussá, s egyszerre tud emberi, s ironikus lenni, az rendkívül szórakoztató. A posztmodern irodalom játékosságával szerkeszti egymás mellé egy béka belezését, egy-egy szeretkezést (jónéhányat), s kissé arrébb egy boncolási jegyzőkönyvet. S nem mellesleg a 165 oldalas regény folyamán lepereg előttünk a 20. század. Alulnézetből.
Pécsett élőként meg-meghökkentem, hogy egy olyan utca is helyszínné válhatott, mint a Légszeszgyár (a 6-os számú ház ötödik emeletének egy lakása). Egy nem túl jelentős, szebb napokat is megélt, mára deklasszálódott belvárosszéli ház helyszíne egy családi tragédiának. A könyv szerkesztettségét mi sem mutatja meg jobban, amikor össze-összeérnek az elkalandozó regényszálak, akkor felszikrázik a történet: a legkisebb látószögű képekből ellebegünk a kozmikus látványig.
A kérdés már csak az, hogy az amúgy civilben közművelődési szakemberként dolgozó Halmai Róbert – remélhetőleg megszülető - második könyvében a Nagyanyám tárgykörben ír majd, vagy sikerül megírnia a krimijét?!
