Aradi Tímea igazi lelkes energiabomba, aki mindig vidáman érkezik a Nevetnikékhez, és azonnal feloldja az újonnan becsatlakozókat is. Kilépve a komfortzónájából sok mindenben kipróbálta magát, a játékkészítő műhelyek és mesefalfestések üde színfoltja, precízen, kreatívan fest, és közben mindig van egy másokat megnevettető megjegyzése.
Az egyetem mely részlegén dolgozol, és mi a feladatod? Hogyan tudod a munkád és az önkénteskedést időben összeegyeztetni?
Az Egészségtudományi Karon dolgozom, az egység gazdálkodását támogatom. A játékkészítő műhelyek általában hétköznap 16:30-19:30-ig tartanak, ez munkaidő utánra esik. A pörgettyű, állati kotyvasztó, csillagpálca, űrhajó festésnél, barkácsolásnál vagy a szörnyecskevarrásnál nincs meghatározva, hogy egy műhely alkalmával hány darabot kell elkészíteni, így ha valaki nem tud 3 órát maradni, az se jelent gondot. Egy játék is több, mint a semmi, de a cél mindig az, hogy minél több kis beteget megajándékozhassunk. A mesefalfestések szombatonként vannak, így ez se befolyásolja a munkámat.
Ezek általában felérnek egy munkanappal, az előkészületek, fóliázások, figura felrajzolások, színek kikeverése, majd a festés, a végén a kórtermek visszarendezése nyilván több időt vesz igénybe, de minden perce megéri, mert a nap végére csodák születnek.
Miért csatlakoztál a Nevetnikék mesefalfestő programjába? A várakozásaidhoz képest mit kaptál?
Azt mondják, a jó és rossz emlékek maradnak meg bennünk a leginkább. Kiskoromból mélyen bennem él egy emlékkép, amikor nem mehettem oviba. Még most is a számban érzem a gyógyító, citromos tea ízét, és bár rosszul voltam a magas láztól, a mesenézés elterelte a figyelmemet a betegségről. Remélem, hogy a kórházban fekvő gyermekeknek is jobb érzés a fehér, steril falak helyett a cuki mesefigurákra ébredni és álomba szenderülni. Azért csatlakoztam, hogy ennek megvalósításában segítsek.
Hogy mit kaptam? Rengeteg mindent.
Imádom, hogy itt mindenki kiélheti a kreatív énjét, lehetőség van profik mellett fejlődni, tanulni, elsajátítani különböző festési technikákat. Ezeket pl már a saját otthonom festésénél is kamatoztatni tudtam. Emellett szuper a csapat, nagyon befogadó mindenki, aki újonnan csatlakozik, az is könnyen beilleszkedik ebbe a közösségbe.
Milyennek éled meg a játékkészítő műhelyeket? Mit szeretsz bennük a legjobban?
Olyan érzés, mintha mi lennénk a Mikulás manói, akik sürögnek-forognak, hogy a kicsik arcára mosolyt csaljanak. Minden alkalommal túl szeretnénk szárnyalni önmagunkat, hogy még szuperebb játékok kerüljenek a kincsesládába. A legjobban azt szeretem, hogy itt csak vidám, pozitív, segítő szándékú önkéntesek vannak. Jó emberek társaságában a legjobb lenni, így 100%-osan feltölt ez a program A műhely jó hangulatban sztorizgatással, nevetéssel, teázással és zenei aláfestéssel telik és közben a munka is folyik. Kell ennél több? Itt egyedi játékok készülnek, szabadon festheted, varrhatod a mintákat. Szeretek azon agyalni, hogy milyen minta kerüljön fel az alapra, próbálom kitalálni, hogy melyik korosztály minek örülne a legjobban.
Te miért tartod fontosnak az önkéntes szerepvállalásod?
Egyszerűen jó érzés hasznos dolgokkal eltölteni az időt, a piciknek örömet szerezni.
Ha ehhez egy kicsit is hozzáadhatok, miért ne tenném?
Ez az alapítvány a szívügyem, mert tudom, látom, tapasztalom, ismerősöktől visszajelzésekből hallom, milyen egyedi és fontos szerepe van.
A cél, hogy a kis hősök kórházban tartózkodását komfortosabbá tegyük, ajándékkal jutalmazzuk a kitartásukat, hogy tűrték a sok vizsgálatot. Emellett a gondterhelt szülőkről sem feledkezik meg az alapítvány. A kórházlátogató önkéntesek róluk próbálnak egy kis terhet levenni róluk, hogy szusszanhassanak egyet, esetleg ha nem tudják minden nap látogatni gyermeküket a távolság miatt, biztonságban tudhassák őket.
Van kedvenc történeted, amit megosztanál azokkal, akik még csak gondolkoznak a csatlakozáson?
Két történetet osztanék meg, egy festőset és egy játékkészítőset.
Sok belépést fontolgatótól azt hallom, hogy fél, hogy nem lesz elég jó vagy, hogy nem tud olyan szépen festeni, és itt biztos csak profik vannak.
Jómagam is emlékszem az első alkalomra, amikor pár évvel ezelőtt csatlakoztam a Sebészeti osztály festéséhez. Nagyon izgultam, hogy tudom-e hozni az elvárt szintet, mert úgy képzeltem el az egészet, hogy rögtön bedobnak a mélyvízbe, és ha esetleg elrontok valamit, az ott fog „ékeskedni” örökre. Ehhez képest teljesen máshogy történt. Először is kaptunk festővásznat, és elmondta a koordinátor, hogy azon a napon milyen festési technikákat fogunk alkalmazni, gyakoroltuk a vásznon az árnyékolást, színátmenetet és csak utána mentünk a kórterembe. Volt, aki létráról festett, valaki állva, ülve, de itt is működött a csapatmunka, azok választottak először terepet maguknak, akik tériszonyosok voltak. Arra is rájöttem, hogy elrontani nem lehet a festést, mert javítani mindig van lehetőség, és a koordinátor is a segít, ha esetleg elakadnál, vagy nem tudod eldönteni, hogy milyen színekben pompázzon az általad kiválasztott figura. És pár óra után már azon kapod magad, hogy haladsz a munkával és azon gondolkodsz, hogy
ez a pingvin jobban mutatna az egyszínű sál helyett csíkossal, és már alakítod is át a figurát a saját elképzeléseid szerint.
Szóval ne aggódjon senki, az első drukk után minden gördülékenyen fog menni!
A másik kedvenc történtem, amire nagyon büszke vagyok, amikor a 12 éves unokaöcsém is becsatlakozott egy játékkészítésbe, és egy intenzíven fekvő kislánynak beküldött egy filc cicafejet.
Ez a cica lett a segítőjük minden vérvételnél és kanülcserénél: mire együtt megszámolták a bajuszának szálait, már kész is volt a vizsgálat.
Ez a történet meséli el talán a legjobban, hogy mekkora értéke van egyetlen elkészített játéknak is a kórház falain belül.
Ezért aki teheti, ha csak egy alkalommal is, próbálja ki a Nevetnikék érzést! De ha rákapsz az ízére, úgyis visszatérsz!
