Elintézhető lenne egy poros slágerből vett idézettel is ez az írás: „A jövőt nem sejtheted/ahogy lesz, úgy lesz!” Csak az a baj, hogy ez nem így van. Készítenek prognózisokat, akár az időjárás esetén is. Aztán vagy bejön, vagy nem. Minél hosszabb távú, annál kevésbé releváns.
Cikkeznek időnként a sokadik ipari forradalomról. 1970-től a mikroelektronika vette át az iparban az előrelendítő szerepet, manapság a robitika jelenti ugyanezt a lehetőséget. Mármint abból a szempontból, hogy mára ez a terület eljutott arra a szintre, hogy egyre inkább ki tudja váltani az emberi tevékenységet, gyorsabb, olcsóbb, hatékonyabb. Egy évtizeden belül nem az olcsó keleti, közép-kelet európai munkaerőhöz telepítenek majd gyárakat, összeszerelő üzemeket, hanem marad Németországban, USA-ban, Kanadában… És ott lesz a feladat, hogy újra ki kell hogy találja magát rengeteg ember. Mi ez, ha nem forradalom?
Sokat cikkeznek a globális felmelegedésről. A szkeptikusok eljövendő jégkorszakról. Ha a fölmelegedés következik be, akkor nem azonnali, drámai hatásokkal kell számolni, mint a katasztrófafilmekben, hanem évtizedes tendenciákról. Olvadó gleccserek, eltűnő Északi sark, vándorló növény és állatfajtok (kihez nem mászott be ősszel több tucat harlekin katica?), eltűnő, átértékelődő évszakok (a tavasz az a pár nap, ami a tél után következik, s még nincs 25 fok). Nekem úgy tűnik, ez a veszély nincsen eléggé komolyan véve. Több lesz a hőségriasztás? Kiszáradnak az erdők? Kevesebb lesz az eső? Szerintem a globális felmelegedés akkor lesz komolyan véve, amikor ne lesz megfizethető a kávé, meg a csoki. Oké, a kínaiak egyre többet fogyasztanak ezekből, de nem ez a fő gond. Nem nagyon vannak új termőterületek. A régiek meg pusztulnak. Mert az, ha a jegesmedvék alól kiolvad a jég, s vízbe fulladnak 50 kilométer úszás után, akkor mi van? Kihal egy faj – épp most zajlik ez a folyamat – és lehet sajnálkozni 50 másodpercig a híradórészleten. Milyen cuki a kis jegesmedve. Bocs, azóta már vízbe fúlt, vagy éhen halt.
És lehetne károgva merengeni még a környezetszennyezésről, atomkatasztrófáról, túlnépesedésről, elvándorlásról, nemzethalálról, tényleg bármiről. Az új amerikai elnöknek a CIA által írt, jövőről szóló jelentésben az is szerepel, hogy nem globális, hanem lokális hatalmak lesznek. Hivatalos programnak tűnik az USA bezárkózása. Ha ez bekövetkezik, másfajta világ lesz. Zártabb, határosabb, talán sötétebb, talán nem. Én még éltem olyan Magyarországon, amikor a határőrtől féltünk (máig sem értem miért, pár tábla milka csoki, meg a piros kazettás magnó behozatala nem volt büntetendő, de mégis ott volt bennünk félsz.) Nem szeretném, ha Orwell valamelyik antiutópiája aktualizálódna nálunk.
Kérdés, hogy azért bízhatunk-e a jövőben, mert olyan léptékű innovációk is vannak, amelyek túlmutatnak egy-egy kormány szűklátókörűségén (pl: Elon Musk Mars-utazása), globális tényezővé vált cégek vezetői saját vagyonuk felét, olykor még többet is értelmes tervek, az oktatás és az egészségügy fejlesztésére, finanszírozására költik. Kérdés, hogy ez elég lesz-e. Hogy sikerre vihető-e egy passzív társadalommal? Ha már nem lesz se kávé, se csoki, az elég hajtóerőt jelent majd a tömegeknek? Vagy áttérnek az energiaitalra, s a vajkaramella is megfelelő lesz desszertnek?
