Ilyen máshol nincs: állatfigurákkal festett mesefal, amin kifejezetten erre a folyosóra tervezett egyedi, kézzel készült fajátékok hivatottak elterelni a vizsgálatokra váró kisebb és nagyobb gyermekek figyelmét. A PTE KK Gyermekgyógyászati Klinika ambuláns folyosójának így átalakított változatát május 30-án adták át hivatalosan.
„Ez egy száz éves épület, ami behatárolja a lehetőségeinket. A mögöttünk lévő, 24 méteres folyosón az ambulanciák működnek, nagy betegforgalommal. Nincs természetes megvilágítása, így úgy gondolom, az ide kerülő gyerekek számára ijesztő lehet. Megesik, hogy várni kell, ilyenkor pedig jól jöhet, hogy a gyermek figyelmét leköti egy-egy játék. Bevallom, a projekt kezdetén magam sem gondoltam volna, hogy ennyire felélénkítik majd ezt az épületrészt a játékok.
Köszönöm, hogy ezt a sok-sok munkaórát, hogy idejüket nem sajnálva, szívük minden szeretetével dolgoztak.”
– mondta Decsi Tamás professzor, a PTE KK orvosigazgatója és a PTE KK Gyermekgyógyászati Klinika vezetője.
12000 munkaóra, 75 liter festék, 250 önkéntes, 5 teljes szombati nap, csak a festésre
– sorolta a tényeket az átadón Kőműves Glória (PTE BTK alumna), az ötletgazda és kivitelező Nevetnikék Alapítvány elnöke. Ez a civil szervezet évek óta kapcsolatban áll a Gyermekklinikával: munkájuk a már regionális szinten megvalósuló mesefalfestéseken túl a kórházban fekvő gyermekek felvidításából áll. Önkénteseik alapos felkészítés után tartanak foglalkozásokat a betegágyak mellett úgy, hogy a Gyermekklinika szakmai igényeit is figyelembe veszik. Az ambuláns folyosó kinézetének megreformálása régi vágyuk volt, a tényleges munka hónapokkal ezelőtt kezdődött. A rajzokat Prell Anett (PTE MK alumna) álmodta meg, és a folyamat során végig felügyelte az önkéntesek munkáját – „sokan általános iskola óta nem fogtak ugyanis ecsetet a kezükbe” – jegyezte meg Kőműves Glória. A fajátékokat a civilben hangszerkészítéssel foglalkozó Paller Péter (PTE MIK alumnus) találta ki és alkotta meg. Van köztük malom, amőba, dilikukucs, falra mászó gekkó, zenélő híd, görbe tükör, versengő csigák. Az is fontos, hogy a folyosó két oldala csempézett, a festett falfelület a fertőtlenített részek fölött található, vagyis biztosan nem jelent veszélyforrást ebből a szempontból sem.
„Nagyon szép lett, gratulálok, legyenek büszkék magukra!” – jegyezte meg kedvesen az egyik fül-orr-gégész szakorvos, aki a nagy hangzavarra kidugta a fejét a folyosóra. De általánosságban elmondható, hogy az ambulancián dolgozók örömmel fogadták az újdonságokat. Voltak, akik már a készülő mű kedvéért is átjöttek egy-egy műszakjuk végén, sőt, a játékokat is „előpróbálták”.
Nem csoda, hogy a helyi érintettségű cégek és szervezetek krémje támogatta a kezdeményezést – közülük a Hauni munkatársai a kiemelten sok festéssel eltöltött munkaóráikon túl egy jótékonysági focizáson megszervezett 1,3 milliós összeggel is támogatta a Nevetnikék Alapítványt (és ezáltal a Gyermekklinikát).
Nagy figyelmet kapott már maga az alkotási folyamat is, s mivel rendszerint csak a Nevetnikék kiképzett önkéntesei, vagy a festésben szervezett jelleggel résztvevő cégek festhetnek ilyen falakat, amikor az alapítvány kiírta a facebookos oldalára, hogy bárki mehet segíteni az utolsó pár napban, megörültem a lehetőségnek. A többiekhez képest nem sokat, de néhány órát magam is eltöltöttem az ambuláns rendelés után kezdődő, koraéjszakába nyúló munkában. A rajzokat írásvetítővel vetítették a falra, úgy alakultak ki a festeni való felületek, aztán bekódolták azokat, így lett egyértelmű, hogy melyik színnel kell majd kifesteni.
Csak a zöldnek rengeteg árnyalata volt!
A festés során székről vagy létráról a megadott kódú festékkel ki kell tölteni az azzal megjelölt részt.
És persze be kell rajzolni a kontúrokat. Hadd idézzem a szombatokon klasszikussá vált mondást: A kontúrrajzolásnál csak a kontúrrajzolás javítása a rosszabb. Az önkéntesek sokféle korosztályt és világlátást képviseltek, és szerintem nagyon sok volt köztük a maximalista.
Egy olyan volt, amikor egy akut eset miatt megszakadt a munka. Legalábbis én nem tudtam az adott bokor szélén végigfuttatni a Z13-as árnyalatba mártott ecsetemet, ugyanis az egyik rendelőből kihallatszott a sírás. Vigasztalhatatlannak hangzott. Amikor az orvos kikísérte őket, a kisgyerek már csak hüppögött az apukája vállán. Az ellátás magas színvonalú, ez biztos. A várakozás és félelem eloszlatása a sok színes képpel és izgalmas játékkal fontos. De az interaktív mesefal üzenete ennél több, és nemcsak a gyerekeknek, de az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak és szülőknek is szól. A falon minden egyes ecsetvonás azt is jelenti: nem vagytok egyedül.
Van itt egy közösség, akinek fontosak vagytok.
