A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat szervezésében tartották meg október elején a X. Nemzetközi Médiakonferenciát az MTA budapesti székházában. Rengeteg érdekes előadás hangzott el, melyek közös konzekvenciája a következő: vigyázzunk a „Z” generáció tagjaira, mert a világháló veszélyei rájuk leselkednek a leginkább!
Egy amerikai felmérés alapján a 0 – 8 éves korosztály mobillal töltött átlagos ideje rohamosan növekszik. Míg 2011-ben átlagosan 5 percet töltött egy kisgyermek anya vagy apa mobiljával, addig 2017-ben ez a szám már felugrott 48 percre! Persze nyilvánvaló, hogy ez az idő nem száz százalékosan internetezés, sőt, talán nagyobb százalékban a telefonon lévő játékkal töltött idő, ugyanakkor a veszély forrása akkor már ott van a kis kezekben. A Microsoft 2016-ban végzett kutatása pedig arra mutat rá, hogy a felnőttek 67%-a, míg a tinédzserek 62%-a esett már áldozatul az interneten leselkedő veszélyek valamelyikének – ami lehetett csalás, átverés, vagy akár szexuális zaklatás.
Ez utóbbira fókuszáltan végezte el az „Anotalk” nevű minikutatását Ránki Sára, aki a nyelvi profilozás az interneten témakör szakértője. Sára tinédzser lánynak adta ki magát több csetelős oldalon, és várta a megszólításokat. Nem is kellett sokáig várnia, és még a várakozásait is felülmúlták a kapott „kedves” szavak. A legenyhébb a „Szia! Szex?” volt, a legdurvábbakat a virtuális nyomdafesték sem tűrné, de maradjunk annyiban, hogy perverz ajánlatokat kapott arra vonatkozóan, mit és hogyan csinálna a nemi szervével a felbukkanó „cyberbarát”.
Nyilván felnőttként ő ezt fel tudta, tudja dolgozni, de ahogy az előadáson is elhangzott, egy tinédzsert könnyen megzavarhatnak az ilyen és ehhez hasonló megkeresések, a még fiatalabb korosztályról már nem is beszélve. Tehát jobb félni, mint megijedni alapon érdemes védekezni, de hogyan!? Nyilvánvaló, hogy a teljes tiltás, a drákói szigor nem vezet sehová, legfeljebb a szülő kijátszásának különböző fortélyainak felfejlesztéséhez – ez már sok esetben bebizonyosodott.
A hogyan kérdésre ad választ az Európai Bizottság által indított Safer Internet Plus program, amely tudatosság-növelő központként a gyermekek, szülők, tanárok és döntéshozók felvilágosítását, a program népszerűsítését tűzte ki célul. Szeretné elérni, hogy az országban minél több internethasználó böngészhessen biztonságos körülmények között, illetve, hogy probléma esetén az érintettek tudják, kihez fordulhatnak. Szakemberei, trénerei ingyenes előadásokat, foglalkozásokat tartanak diákok, tanárok, szülők, szociális munkások számára a biztonságos internet- és mobilhasználatról. Az előadások a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálaton keresztül, valamint a sip@gyermekmento.hu címen rendelhetőek meg.
Dr. Békés Mária Csilla, aki a "Connect-disconnect: Korunk trapézakrobatikája" címmel tartotta meg előadását, Svájcban elindított egy gyermek-függőségi osztályt egy pszichiátrián, ami kifejezetten a „kütyü-függő” gyermekek számára szolgál terápiával, számukra előirányzott segítséggel. Az eddigi tapasztalatai szerint nem akkora a baj, mint azt néhány évvel ezelőtt prognosztizálták, vagyis nincs annyi függő gyermek, amennyit jövendöltek 5-10 évvel ezelőtt a szakemberek, ugyanakkor fontos a prevenció. Próbáljunk meg izgalmas játékokat kitalálni gyermekeink számára, használva a fantáziánkat! Ugyanakkor Dr. Békés szerint fontos az ősbizalom: bízzunk a gyermekünkben, és beszélgessünk vele – a világhálón szerzett tapasztalatokról is!
Ma már tehát nem elegendő megkérdezni a gyermektől, hogy mi történt veled az iskolában, legalább ennyire fontos kérdés, hogy mi történt veled az online térben? Fontos a kritikus gondolkodás elsajátítása, a gyanakvás. Valóban megbízható forrás tette fel azt a hírt? Valóban szakértő a témában, aki hozzászólt a tudatlanok magabiztosságával? Valóban tizenötéves, kedves fiú, aki megszólított engem egy „cset-tintésre”?
És ennek a cikknek a szerzője valóban ott volt a médiakonferencián, és tényleg ott hallotta a fentieket valódi, hús-vér szakemberektől? Guld Ádám, a PTE oktatója, aki szintén előadóként szerepelt, tanúsíthatja! 
