A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar Klinikai Központ Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának emeritus professzora Bauer Miklós a PTE Nagy Lajos-díjában részesült.
Mindig fülésznek készült? Hogy indult a pályája?
1929-ben, Pápán születtem, apám a frontszolgálat után trafikosként dolgozott. A Bencés Gimnázium jártam. A háború végén be kellett szolgáltatni a rádiókat, de szereztünk rádiócsöveket, és rádióamatőrré váltam. A budapesti villamosmérnöki karra készültem, az unokabátyám már oda tanult, de hiába sikerült jól a felvételim, helyhiány miatt nem vettek fel. Szerencsére a Pécsi Orvostudományi Egyetemre is beadtam a jelentkezésem, így kerültem ide. A műegyetemi felvételem elutasító és az orvosegyetemi jelentkezésemről tájékoztató levél félórával később érkezett, ugyanaz a postás hozta. Édesapám a hírre eladta az aranyóráját, megkaptam az érte kapott kétszáz forintot, és ezzel bocsátott útra.
Ez egy remek sztori, de belül hogy dőlt el, hogy mégsem mérnök lett.
Másokon segíteni, az nagyon szép cél. Az unokabátyám lett elektromérnök, én is az ő útját próbáltam követni, de nem sikerült.
Maradt önben valami tüske emiatt?
Dehogy. Viszont mivel rádióamatőr voltam, ezért az élettanra, ahová bekerültem, ott jó hasznát vettem a tudásomnak: az elektromosság iránti érzékemet jól kamatoztathattam.
Bauer Miklós a PTE Rektori Klubjának alapító dokumentumát szignálja 2018. június 28-án.
Az ötvenes évek Orvosi egyetemére beszűrődött a kor félelemmel teli hangulata?
Úgy kezdődött az év, hogy az évfolyamtitkárt elvitték, később látta valaki a Pest felé robogó vonaton, össze volt verve az arca. Akkoriban általános érzés volt a félelem.
Na és a tanulás?
Mindig komolyan vettem a tanulást, hát még az egyetemet!
Aki elsősként nem tanulja meg rendesen az anatómiát, a csontokat, az midig szenvedni fog, amíg orvosként dolgozik.
Harmadévesként már demonstrátor lehettem az Élettani Intézetben, 600 forintos demonstrátori fizetéssel. Az akkoriban hatalmas pénznek számított, a kezdő orvosok kétszer annyit kaptak. Egy hónap után demonstrátori ösztöndíjjá alakították a fizetést, ami csak 350 forint volt, de az is elég volt ahhoz, hogy medikusként elboldoguljak.
Voltak olyan tanárai, akikre máig szívesen emlékszik?
Előbb-utóbb minden tanár legandás lesz, csak elég sokáig kell élni, és sokat tanítani. De nekünk tényleg legendás tanáraink voltak: Lissák Kálmán például. Ő tanította az élettant, Ernst Jenő a biofizikát és Szentágothai János az anatómiát.
Hogy került a fül-orr-gégészetre?
Gyerekkori fülproblémáim miatt ismertem valamennyire ezt a foglalkozást. Sebészként, szülészként óriási konkurenciával kellett volna megküzdenem, de a fülészeten nem volt nyüzsgés, egyszerűbb volt
Akkoriban is sokat kellett ügyelnie a pályakezdőknek?
Volt, hogy három napig egyfolytában ügyeltem,
de legalább megtanulhattam a szakmát. Külföldre menni kevés lehetőségünk volt, megpályázhattunk ösztöndíjat az NDK-ba. Később elnyertem egy féléves WHO-ösztöndíjat Los Angelesbe, mert ott szerettem volna megtanulni a középső skála behatolást, egyedül ott csináltak a világ, de a pályázat európai elbírálója Koppenhágából úgy látta, hogy a fél év túl sok és Amerikában, ami ráadásul túlságosan messze is van, így kerültem 3 hónapra Angliába. Időközben magamtól megtanultam a belső hallójárat feltárását Mérei F. Tibor segítségével, aki eljött, és órákat állt mellettem, így biztosította a speciális idegsebészeti anesztéziát. Én már akkor belső hallójárat műtéteket végeztem, és odakinn, Angliában még nem csináltak ilyesmit. Így Londonban semmi más dolgom nem akadt, mint nyelvet gyakorolni!
Két évtizeden át irányította pécsi Fül-Orr-Gégészeti Klinikát, mire a legbüszkébb a szakmai eredményei közül?
Büszke nem vagyok semmire, tettem a dolgom. De a belső hallójárat műtétet, amit Európának ezen a felén én csináltam először, azért megemlítem.
A bürokratikus irányt, a vezetői szerepet hogy viselte?
Amikor én voltam vezető, akkor a bürokratikus feladatok mennyisége nem volt megerőltető. És valahogy mindig úgy alakult, hogy az ellenfeleim mindig megfurkálták egymást. Pénteken telefonált az aktuális rektor, hogy én leszek, mert az egyik jelölt visszalépett, a másik kettőt pedig „megfúrtak”. Nem maradt más szóba jöhető rektor jelölt. Soha nem céloztam meg ezt a pozíciót.
Orvos szeretett jobban lenni, vagy vezető?
Megosztottam a feladatokat: délelőtt orvoskodtam, délután pedig vezetőként dolgoztam. Ehhez jó munkatársakra volt szükségem. A későbbi utódom, Péter József már adjunktus volt a klinikán, a feleségem is ott dolgozott, így jutott időm a vezetői feladatokra.
Hány reformot élt meg a pályája során?
Kettőt. Az egyik a középfül sebészetének fejlődése, amely Wulfstein és Zöldner nevéhez fűződik. Mondjuk, ma már más anyagot használunk dobhártya és hallócsont pótlásra. Az operációs mikroszkóp bevezetése a nevemhez fűződik Magyarországon. Mert nagyítás alatt vizsgáltuk a szervezet legérzékenyebb élő műszereit, a hallócsontokat. Amikor odakerültem, akkor csak szabadszemmel történtek a vizsgálatok. Azért a milliméteres nagyságrendben könnyebb 12-24-szoros nagyításban dolgozni.
Foglalkozik még betegekkel?
91 évesen már ne foglalkozzon az ember betegekkel. Nem azért mert csökkentve érzem a képességeimet, hanem mert a betegek jobban bíznak a fiatal orvosokban. Ismert az a gunyoros sírvers, hogy „itt nyugszik Horvát János/ körötte meg a hálás betegei…”
84 évesen még dolgozott!
Igen, de akkor már láttam, hogy nem érdemes az addigi jó hírnevemet lerontani. 85 évesen abbahagytam.
És szakmai véleményét még kikérik?
Már nem nagyon, lassan az összes kollegám, pályatársam meghalt már, külföldön is.
Ma mennyire mennek a fiatalok fülésznek?
Jönnek is, mennek is. Itt megtanulhatják a szakmát, de többen külföldön dolgoznak tovább. Meg nem mondom, hány tanítványom, kollegánk került külföldre. Stájerországtól Németországon át Angliáig.
Önt volt egyedül háromszoros rektor a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, hogy csinálta ezt?
Először az akkori miniszter javasolt. Utána meghosszabbítottak, aztán a rendszerváltáskor, mivel nem minden tetszett, lemondtam. Amikor az utódom megbízatása véget ért, újraválasztottak. Talán egy jól sikerült üzlet miatt: a művese bérletét eladtam fél milliárdért ebből az összegből építettük a II. számú Belklinikát. És igyekeztem rendet tartani.
Hajlandó lenne még egyszer „fülésznek állni?
Igen. A legjobban adjunktus szerettem lenni, még fiatalember voltam, de már a szakmai tudás nagyja is birtokomban volt.
Ön túl a 90 éves koron is lendületes. Biztos sokszor kérdezik a titkát!
Ez főleg genetika, de meg is dolgoztam érte. Nagy a kertünk, a fűnyírás frissen tart. A kandallóba is be kell hordani a fát. Sportolni sosem szerettem. És sosem unatkozom, megtanultam internetezni, folyóiratokat olvasok..
És az, hogy díjat kap, azt minek tudja be?
Nem dolgom ezt megítélni. A rektor úr nagyon udvarias, kimutatja az idősek iránti tiszteletét. Nem tudom, miért kaptam a Nagy Lajos-díjat, de nagyon megtisztelő.
Tanítványai meg-megkeresik még?
90 éves koromban tartottak egy köszöntést, messziről is eljöttek, a pécsiek is… Nagyon kedves volt tőlük.
