A Nők a Tudományban Egyesület évről évre olyan fiatal kutatónőket díjaz, akik a hazai és nemzetközi tudományos életben egyaránt maradandót alkottak és a fiatal lányok körében is örömmel népszerűsítik a tudományos és mérnöki pályák adta lehetőségeket. A hazai kutatónők díjazása azért kiemelten fontos misszió, mert
a természettudományos vagy mérnöki pályákon máig rendkívül alacsony a nők aránya.
Az Eurostat adatai szerint például 2018-ban az Európai Unióban dolgozó mintegy 15 millió kutató és mérnök között a nők aránya 41% volt, hazánkban azonban ez az arány mindössze 30 % körüli. A pályaválasztás előtt álló lányoknak tehát nagy szüksége van olyan elismert női példaképekre, akik kiemelt teljesítményt mutatnak szakterületükön, aktív részesei a hazai tudományos életnek, ugyanakkor kiválóan megtalálták az egyensúlyt szakterületük és magánéletük tekintetében.
Idén először a kutatói tevékenység támogatását is díjazták, ezt az elismerést Jerkovicsné Stefán Klára, Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi és Földtudományi Intézet ügyvivő szakértője kapta.
A díjazott hölgy munkája során mindent megtesz a természettudományok és a kapcsolódó felsőoktatási képzések népszerűsítéséért, vezető szerepet tölt be a Nők Nehezített Pályán rendezvénysorozat és a Nők a Tudományban konferencia szervezésében és lebonyolításában, emellett pedig két kisgyermek édesanyjaként is kiválóan helytáll. Mindezeken túl ráadásul ő maga is tudományos pályán mozog, hiszen a PTE Földtudományok Doktori Iskola PhD-hallgatójaként a német működőtőke befektetések modernizációs hatását vizsgálja a közép-kelet-európai országokban.
A német működőtőke modernizációs hatása a közép-kelet-európai országokban - ez a kutatási témád. Miért ezt a témát választottad és miket vesz át a magyar ipar a németektől?
Mindig a gazdaságföldrajz volt a szerelmem, az OTDK dolgozatom és a diplomdolgozatom is iparföldrajzzal foglalkozott. Trócsányi András docens volt a segítségemre a témaválasztásnál. Még csak folyamatban van a kutatásom, korlátozottan tudok a kérdésre válaszolni. Az biztos, hogy a szervezettség, precizitás megjelenik, és innovációkat is lehet adaptálni. A hazánkban megtelepedett német vállalkozások ma már a felsőoktatásban is próbálnak szerepet vállalni, hogy munkaerő-utánpótlásuk biztosított legyen - cserébe a magasabb szintű technológiai tudást és szakértelmet adják.
Hogyan lehet tartósan lekötni két kisgyereket a lezárás alatt?
Két és fél év van a gyermekeim között, tavaly márciusban a kisebbik még óvodás, a nagyobbik iskolás volt. Amikor megszülettek, itthonról dolgoztam pályázatíróként, vagyis már akkor home office-ban dolgoztam, amikor ezt még nem a kényszer diktálta, nem volt tipikus. Így
nem volt ismeretlen a gyerekek számára, hogy a számítógép előtt, otthon dolgozom - megszokták ezt a helyzetet.
Egy egykével azt gondolom, jóval nehezebb lehet ebben a helyzetben, de szerencsére az enyéim nagyon jó testvérek. Persze sok foglalkoztató füzetünk van, de kézműveskedünk is közösen, és amikor csak lehet, a szabad levegőn vagyunk, sokat kirándulunk.
Hogy tudod mindezt időben megvalósítani?
Kevés alvással. És koránkelő is vagyok. Erre trükk nincs. (nevet) Nagyon fontosnak tartom a jó időbeosztást! A hét felében legtöbbször ez sikerül is, de vannak napok, amikor altatás után is muszáj gép elé ülnöm. A koronavírus miatti korlátozások alatt folyamatosan elérhető vagyok online. Az elmúlt egy évben sok minden kiforrott, jobban ismerjük az online tér lehetőségeit, így egy fokkal könnyebb, mint tavaly ilyenkor. A rendezvényeink révén sok emberrel sikerül megismerkedni, és meggyőződésem, hogy
a munka is gördülékenyebb, ha használom is ezt a kapcsolati hálót.
Miért tartod fontosnak a tudományos ismeretterjesztést?
Amikor beiratkoztam a doktori programba, az első kérdés, ami a barátaimtól érkezett, az volt: “Mi haszna van annak, amit csinálsz?” Szeretném megmutatni, hogy a kutatók munkája használható és adaptálható, sőt, sok esetben a gazdasági szféra szereplőivel szorosan együtt dolgozunk. Jó példa erre Paks, vagy egy Dráva-kutatás, vagy például a vörösiszap-katasztrófa kapcsán végzett munka. De ezeket csak a földrajzos vonatkozásuk miatt emelem ki, nyilván lehetne más tudományterületek kapcsán is említeni hasonló példákat.
A tudományos ismeretterjesztés külföldön nagyon nagy hangsúlyt kap, és szuper lenne, ha ez hazánkban is jól felépített rendszerben tudna működni.
Évek óta azon is dolgozom, hogy a természettudományokat ismertebbé tegyem. Sajnos az iskolában is kicsit háttérbe szorultak, holott szerintem ez mindennek az alapja, és e tudományterület megszerettetése már kisgyermekkorban fontos lenne. Élménypedagógiai eszközökkel próbáljuk a szépségeit megmutatni, megismertetni.
Mennyivel vannak nehezebb helyzetben a lányok a fiúknál, hogyan látod ezt a TTK-n belül?
Egyetemre több lány jelentkezik, mint fiú, de ez a diplomaszerzésre kiegyenlítődik. Az, hogy a tudományos pályán mennyien vannak a hölgyek, tudományterületenként változik. A geográfusok között viszonylag sok a lány. A tanári pálya is mindkét nem számára nyitott és lehetőségeket tartogat. Az a tapasztalatom, hogy
a cégek is egyre jobban ügyelnek arra, hogy a hölgyeknek nagyobb szerepet adjanak, mert más szempontokat tudnak képviselni.
Egyszerre tudunk koncentrálni sokfelé így párhuzamosan több dolgon dolgozunk. Szerintem a hölgyek általában jó szervezők, és bizonyos helyzeteket jobban átlátunk, érzékenyebbek vagyunk. Utóbbi a feladatoknál továbblendíthet a megoldás felé, vagy más megvilágítást ad.
A Nők Nehezített Pályán rendezvénysorozat és a Women in Science is a nevedhez kötődik.
A cél az volt, hogy bemutassuk, hogy a tudományos pályán mozgó hölgyek hogyan tudnak sikeresek lenni. Amikor személyesen tudtunk találkozni, egy 30 fős állandó mag jött el a rendezvényre, és a meghívott vendégtől függött, hogy kik csatlakoztak még hozzánk - ezért mertük meglépni tavaly májusban, hogy online rendezzük meg az eseményünket. Ez szélesítette a lehetőségeinket: így tudtunk megszervezni egy olyan volumenű Nők a tudományban konferenciát, amelyre a határon túlról is sokan érkeztek. Felépült egy közel 300 fős kör, amely folyamatosan bővül és ami sokat segít abban, hogy az online térben is szabadabban mozoghassunk, kialakultak jó szakmai kapcsolatok. A Nők a Tudományban Egyesülettel rendkívül szoros szakmai kapcsolatot ápolunk, ennek hozománya, hogy Némethné dr. Somogyi Ildikó biológus kolléganőmmel mi adjuk e szervezet dél-magyarországi bázisát.
Tavaly dr. Fábry Éva, a European Centre for Women and Technology elnöke kezdeményezte, hogy
nemzetközi porondon is mutassuk meg magunkat.
Hatására nekiláttunk felkutatni azokat a magyar hölgyeket, akik külföldön élnek és ott sikeresek. Főként az USÁ-ban élő hölgyeket hívtunk. A PTE közelgő centenáriumi évében tervezünk egy olyan konferenciát, amellyel már Dél-Amerika és Ázsia felé is próbálunk nyitni. A Lányok és Nők a Tudományban világnapjára, február 11-re időzítenénk ezt az eseményt. Hiszek abban, hogy az ilyen kitekintéseknek, együttműködéseknek van jövője.
Addig pedig szervezzük a megszokott kerekasztal-beszélgetéseket, április 14-én lesz a következő. Minden félévben ösztöndíjpályázatot hirdetünk a PTE Természettudományi Karán, amellyel a női hallgatókat és PhD-hallgatókat támogatni tudjuk. Olyanokkal is felvesszük a kapcsolatot, akik már végeztek, így általuk pedig szakmai gyakorlati helyeket, leendő munkakapcsolatokat is építünk.
Említetted, hogy fontosak a mentorok, Trócsányi Andrásról már beszéltél. Ki támogat még, mit tartasz fontosnak a termékeny munkához?
Szerencsés vagyok, mert engem a férjem támogat abban, amit csinálok, annak ellenére, hogy néha már-már túláradó lelkesedéssel tudok dolgozni egy-egy projetbten. A támogató közeg alapfeltétel! De kell egy csapat is, akikkel úgy lehet együtt dolgozni, hogy folyamatos inspiráció, motiváció leng körül.
A mentor, a csapat, a család
- ez a három, amit kiemelnék.
A PTE TTK Földrajzi és Földtudományi Intézetben olyan csapatban dolgozom, ahol kevés a hölgy, de tudunk a férfiakétól eltérő látásmódot adni. Más projektek kapcsán pedig hölgyekkel dolgozom együtt. Erre azt szokták mondani, milyen nehéz lehet, de nekem kifejezetten jók a tapasztalataim. Azt gondolom, a kolléganőimmel motiválni tudjuk egymást, ami az empátiánkból is fakad.
