close
CímlapTudományÁllatvédelem: nem rekedhet meg szlogenszinten!

Állatvédelem: nem rekedhet meg szlogenszinten!

2021. április 15.

Az állatvédelem ügye sokakat felkavar, közben mégsem beszélünk róla eleget. Kőhalmi László professzort, a PTE jogi kar oktatóját a hatályos magyar szabályokról kérdeztem. Előrebocsátom: ehhez a cikkhez nem raktam olyan képeket vagy videókat, amiken állatokat bántalmaznak. Megtehettem volna. Arra kérek minden Olvasót, érezzen bele valamelyik olyan esetbe, amit legutóbb hallott.

Azt olvastam több helyen, hogy a magyar állatvédelmi szabályozás a szigorúbbak közé tartozik Európában. Ez valóban így van?
Egy jogszabály szigorú vagy éppen megengedőbb jellege egyéni megítélés kérdése is: ugyanazt az élethelyzetet ki-ki eltérő módon értelmezi. Természetesen gyakran viszonyítjuk más országok normarendszeréhez, jogtechnikai megoldásaihoz a nálunk érvényes előírásokat és amennyiben ilyen módon közelítjük meg a magyar állatvédelmi szabályozást, akkor az európai élmezőnyhöz tartozunk. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998.évi XXVIII. törvény elfogadása valóban mérföldkőnek tekinthető a hazai állatvédelem történetében, de

ha elmarad a jogszabály gyakorlati alkalmazása, a különböző rendelkezések érvényre juttatása, akkor a végrehajtási deficit miatt az állatvédelem ügye szlogenszinten megrekedhet.

Mi a maximális és mi a minimális büntetés, amit egy állatkínzó és/vagy egy állatairól nem megfelelően gondoskodó ember ma Magyarországon kaphat a jelenlegi szabályozás szerint?
A Büntető Törvénykönyvnek „A környezet és a természet elleni bűncselekmények” címet viselő XXIII. Fejezetében helyezte el a jogalkotó az állatkínzás törvényi tényállását. A Btk. 244.§ (1) bekezdése vétségként szabályozza az állatkínzás alapesetét és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ide sorolhatók azok a sajtónyilvánosságot is kapott elszomorító eseteket, amikor a gazdának legjobb szándékkal sem nevezhető elkövetők kábelekkel megvertek kiskutyákat, vagy csontsovánnyá fogytak a tanyán tartott lovak, mert nem kaptak takarmányt. Súlyosabb esetek akkor valósulnak meg, ha az állatkínzás az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Ezeket a minősített eseteket a jogalkotó már bűntettnek tekinti és három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a tetteseket. Itt már olyan könyörtelen cselekedetekről van szó, mint amikor egy ittas férfi hazaféle menet seprűnyéllel agyba-főbe verte a szomszéd kutyáját, melynek következtében az eb az egyik szemére megvakult és koponyatörést is szenvedett. A sérült kutyust a bántalmazás miatt az állatorvosnak el kellett altatnia. Az ittas férfi brutalitása ezzel még nem fejeződött be, saját pónilovát fejszével ütlegelte, illetve sebesítette meg.

Visszatérő témája az állatokkal való bánásmód a híreknek - azt lehet tudni, mennyi ilyen ügy volt az elmúlt 5-10 évben és milyen eredményekkel jártak?
Magyarországon a bűnügyi statisztikai adatgyűjtés kezdetei a XVIII. századra nyúlnak vissza. A különböző bűnügyi adatokkal dolgozó hatóságok, szervek (pl. Belügyminisztérium, Legfőbb Ügyészség, Országos Bírósági Hivatal) pontos adatokkal rendelkeznek a regisztrált bűncselekmények vonatkozásában.

Százas nagyságrendben indulnak állatkínzás miatt büntetőeljárások.

A számok folyamatos csökkenést mutatnak pl. 2014-ben 801, míg 2018-ban 291 esetet regisztráltak. A javuló tendenciát vizionáló bűnügyi statisztika azonban csalóka. A problémát az ún. rejtett vagy látens deliktumok halmaza jelenti. Itt olyan törvénybe ütköző magatartásokról van szó, melyek különböző okok miatt (pl. feljelentés hiánya) nem szerepelnek a kriminálstatisztikákban, pedig ténylegesen elkövetették a bűncselekményt, csak éppen a hatóság számára „nem létezik”.

Az állatkínzások jelentős hányada látens bűncselekményként valósul meg,

tehát a valóságban sokszorta több állatkínzást követnek el, mint ahány a bűnüldöző szervek látókörébe kerül. A megvert, a sérült állat feljelentésre képtelen, s amíg egy jobb érzésű állampolgár vagy állatvédő szervezet tudomására nem jut a brutalitás, a deliktum a bűnüldözés radarszintje alatt marad.

 

Természetesen léteznek olyan adatbázisok, melyek segítségével anonimizált módon rákereshetünk bizonyos ügyekre vagy az is megoldás, hogy az érdeklődő elmegy a konkrét ügy bírósági tárgyalására.

Ön szerint mennyire definiálható az, mit jelent a "megfelelő állattartás"?
Az állatvédelmi törvény az állattartótól a jó gazda gondosságát várja el. Ez olyan tevékenységet jelent, amely tekintettel van az állat fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságaira. Ezen kívül fontos az állat egészségi állapotának megfelelő, tartási, takarmányozási igényeinek kielégítése (pl. elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás) is. A megfelelő állattartás magában foglalja annak teljesítését, hogy az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönítve tartandók.

A megfelelő állattartás tehát egy zsinórmérték, amely értelemszerűen eltérő követelményeket jelent az egyes állatok esetében.

A HVG-ben 2018-ban megjelent egy országos reprezentatív felmérés, ami szerint Magyarországon 3 millió kutya élt gazdáknál. Különbséget tesz-e, különbséget tehet-e a jog pl. egy gazdátlan és gazdánál lévő kutya között?
A HVG felmérése véleményem szerint korrekt. Az állatvédelmi törvény ismeri a háziasított állatok gazdátlan egyedei, vagy köznyelvi elnevezés szerint a kóborállat fogalmát. A kóborállat befogása a települési – a főváros belterületén a fővárosi – önkormányzat kötelező feladata, tehát Pécsett például Pécs Megyei Jogú Önkormányzatának főjegyzőjére delegálja a jogalkotó ezt a kötelezettséget. Természetesen nem személyesen a jegyző, hanem az általa kijelölt szervezeti egység, illetve annak munkatársa végzi magát a konkrét feladatot.


A kóbor állat az állam tulajdonába kerül, amennyiben a befogástól számított 15 napon belül nem derül ki tulajdonosának személye. Amennyiben a kóbor állat tulajdonosa ismertté válik, a tulajdonos köteles az állatot visszavenni, valamint a befogásával és elhelyezésével kapcsolatos költségeket megtéríteni.
Van azonban olyan passzusa a jogszabálynak, mely bizonyos körülmények esetén lehetővé teszi az állat életének kioltását (pl. ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható és elhelyezése a jogszabályban meghatározott időtartam elteltével nem sikerül). Erről a rendelkezésről – akár a megváltoztatásáról – érdemes lenne az állattartó és állatvédő civil szervezeteket bevonva szakmai konzultációt folytatni.

Többször olvastam az érzelmi károkozás kifejezést a különböző állatokkal foglalkozó fórumokon. Mennyire lehet ezt jogi szempontból felmérni? Mennyiben tér el a dokumentálás, a bizonyítási eljárás pl. egy állatkínzási ügyben? Úgy értem, az állatok nyilván nem tudják "elmondani", pontosan mi történt...
Először is azt kell látni, hogy amikor a jog –, s ez különösen igaz a büntetőjogra – beavatkozik egy eseménysorba, az már csak a „végállomása” egy káros folyamatnak. Sok esetben napnál világosabb a jogsértés ténye, mégsem tudjuk a büntetőbíróság előtt elvárt szabályok szerint bebizonyítani, hogy valóban az a személy követtet el az állatkínzást, aki a bíróság előtt áll. Az állatkínzások esetében, amennyiben nincs szemtanú, aki látta az állat bántalmazását, kétségtelenül akadályokba ütközik a bizonyítás. A felértékelődő szakértői módszerekkel azonban több minden megoldható. A tudományos-technikai innovációk egyre jobban beszűrődnek a bizonyítási eljárásokba. Gyakrabban találkozhatunk a közösségi platformokra kitett, az állatbántalmazókat leleplező felvételekkel. Ezek bizonyíthatják a jogsértést és bűnmegelőző hatásuk is van.

Mi a véleménye: pénz, a megfelelő ismeretek, IQ vagy EQ kérdése az, hogy ki hogyan bánik az állatokkal?
Egy ember, egy személy viselkedése, magatartása sok tényező, hatás és körülmény eredője. Szinte mindenre lehet példát és ellenpéldát találni. Egy tehetős, módos ember lehet akár jó, akár rossz gazdája egy állatnak.
Az intelligencia (IQ) arra teszi képessé az embert, hogy környezete kihívásainak célszerűen feleljen meg. A bűnelkövetők között egyaránt találunk alacsony és magas intelligencia kvócienssel rendelkező személyeket. Az IQ nem jelent feltétlenül viselkedésszeizmográfot az állatokhoz való viszonyulás szempontjából.
Számomra meggyőzőbbnek tűnnek azok a megközelítések, melyek az érzelmi intelligenciát (EQ) tekintik meghatározóbbnak az emberi életút sikerességének szempontjából. Valószínűleg az alacsony EQ tartományú személyek nehézségekbe ütköznek a konvencionális társadalmi érvényesülés útjain, emberi kapcsolataik deficitekkel terheltek és ezért fordulnak a tilalmazott megoldások irányába. Az érzelmi élet sivársága, a mások iránti közömbösség előbb-utóbb megfertőzi az ember egész lelki világát és ellenségesen, bántóan viselkedik minden élőlénnyel szemben.

Igaz az, hogy egy állatkínzó potenciális bűnelkövető más téren is?

Aki érzéketlen, cinikus, sőt mi több ellenséges, bántó magatartást mutat az állatok iránt, attól sok jóra emberi kapcsolataiban sem számíthatunk. Ez egy folyamat.

Az állatokkal szembeni céltalan agressziót idővel követheti az embertársakkal szembeni erőszak.

Ön szerint - és akár más szabályozások hatásaival párhuzamot vonva - mi szükséges ahhoz, hogy az állatokkal való bánásmód jobb legyen Magyarországon?
Mint korábban mondtam a jog az életviszonyok kezelésének a végső fóruma. A megoldást sokkal előrébb kell keresni.

Magam a nevelést, a szocializációt, a társadalmi- és közerkölcsök orientáló szerepét preferálom.

Aki kisgyermekkorban megtanulja, hogy az állatok érző lények, az felnőtté válva – a többség legalábbis bizonyosan – nem bántja a védtelen kutyusokat vagy macskákat.

Hogyan szabályozza a jog a haszonállatok tartását? Milyen tendenciákat lát e téren, lehet-e azt mondani, hogy a haszonállatok élete javult vagy javítható?
Az állattartó az állat tartása során köteles a megalapozott tudományos eredmények és tapasztalatok alapján annak fajára, fajtájára, korára, fejlettségére, alkalmazkodási képességére, háziasítottságának fokára, fiziológiai állapotára, etológiai szükségleteire figyelemmel lenni. Így: biztosítani az állat számára elegendő férőhelyet, takarmánnyal és folyadékkal ellátni, szakszerűen gondozni, viselkedési és szociális igényeit figyelembe venni, a szükségtelen fájdalom vagy sérülés okozását elkerülni. Az állaton minden olyan beavatkozást el kell végezni, melynek elmulasztásával az állat egészsége károsodhat.

A probléma nem az előírások hiányában keresendő, hanem abban, hogy azok betartását nehéz ellenőrizni.

Az ellenőrzések gyakorisága, randomszerűsége bizonyosan fokozná a haszonállattartók szabálykövetési hajlandóságát.
A haszonállatok körülményei részben a nemzetközi jogi szabályozási környezet elvárásai, részben a hazai civil szervezetek nyomosára kedvező irányba módosultak. Természetesen akad még tennivaló a körülmények javítása terén.