Pál Zsombor a PTE BTK kommunikáció-médiára szak hallgatója. Ő a PositivePhoto pályázat egyik nyertese.
Mióta fotózol? Milyen gépet használsz, mennyiben támaszkodsz az utómunkára?
Szerintem lassan 4-5éve fényképezek. D810 Nikont használok. Anno Cseri László vett a szárnyai alá, tőle sokat tanultam, utána pedig állandó mesterem Marsalkó Péter bácsi lett. Az utómunka szerintem nagyon fontos: ez a fényképész kreatív eszköze arra, hogy olyan
finom módszerek révén, mint a színek/fények manipulálása, a fényképet, ami gyakorlatilag a valóság reprodukciója, a saját elképzelése szerint tudja formálni.
Mit lehet tudni a nyertes képedről? Hol készült, ki látható rajta?
Pécsett, István Aknán készült a Mosolymanó egyesület egyik családjánál - aki nem tudná, ez egy civil szervezet, amit Deák Andrea alapított, és a sok gyermekes családok megsegítésére törekszik, ruhák/élelem/adományok formájában. Én kb. a koronavírus-járvány elején kerültem a képbe és kezdtem el futárkodni nekik. Mostanra durván több száz családhoz szállítottam már ki adományokat- ezeken a „terepszemléken” készültek a fényképek is. Az a célom, hogy bemutassam az életüket, de úgy, hogy ne szánalmat keltsek, vagy rajtuk élősködjek. Azt szeretném megmutatni, hogy a legtöbb esetben a zord környezet ellenére is tudnak vidámak lenni ezek az emberek, és tudnak örülni egymásnak. A Mosolymanó egyesület munkáját is szeretném ezzel támogatni, hiszen adományozóként is könnyebben azonosulunk azzal, amit látnak. Emiatt is úgy gondolom, hogy
a szociofotó az egyik legnagyobb felelősség a fényképészek számára, mert nem mindegy mit, hogyan és miért ábrázolunk.
És hadd ragadjam meg az alkalmat arra, hogy elmondjam: aki úgy érzi, hogy szeretne nemes ügyet támogatni, annak várjuk felajánlását a Mosolymanónál!
Szociálisan nagyon érzékeny kép. Mi érintett meg annyira, hogy efelé a téma felé fordultál?
Mindig vonzott ez a téma. Hajléktalanok portréival kezdtem, de visszagondolva ezeket a képeimet felületesnek tartom, mert nem hordoztak üzenetet. A PTE kiváló oktatóinak – köztük Polyák Gábornak és más tanáraimnak – köszönhetően viszont formálódott a szemléletem,
alázatot tanultam a témák iránt.
Mi a kedvenc fotós témád mostanában?
A kedvencem még mindig a koncertfotózás: Budapest Park, Kiscsillag - durván az egész pécsi zenei tér a játszóterem, akiknek dolgozhatok, plusz a fesztiválok… A zene ábrázolása, a koncertek hangulatának átadása a publikumnak a legkedvesebb témám. Mindig rejt valami újat, mindig kihívást jelent, ami miatt úgy érzem, haladok. A covid miatt viszont lassan 3/4éve nem tudtam dolgozni ezen a területen.
Ezenkívül imádok utazni és más kultúrákkal megismerkedni. Az ilyen tripekből is külön fotósorozatokat csinálok.
Milyen terveid vannak az egyetem utánra?
Ahogy most is, a végzés után is a fényképészettel kívánok foglalkozni.
(nevet)
Hol lehet megnézni a többi képed? Van esetleg ilyen honlapod?
Sajnos ilyennel még nem igazán foglalkoztam. Az alkotás jobban érdekel, mint a selfmarketing. (nevet) Az iparon belül amúgy is a minőségi munka és a kapcsolati tőke juttat szerződéshez. Nagyrészt a Facebook oldalamat használom, de a jövőben persze, tervben vagy weboldal is. Inkább analóg embernek tartom magam.
