„Glória, két diplomával, ráadásul jogász-közgazdász nyerő párosítással, mi a bánatot keresel ezen a területen?” – szokták feltenni a kérdést. Leitert Glória általában csak nevet ezen. Nyolc éve élik az élőételek természetes világát, és négy éve működteti párjával, Lászlóval a Csírák.hu-t, ami egyre népszerűbb a pécsiek körében. A nem mindennapi karriert magáénak tudó hölggyel otthonában, egy elképesztően jó ízű, haragoszöld, habos turmix után beszélgettünk.
Lássuk be: mindössze egy-két terület van az ember életében, ami mindenkire vonatkozik. Ezek között, a szexen kívül, egészen biztosan szerepel a táplálkozás.
Kivétel nélkül mindenki eszik, így azoknak, akik az élelmiszerekkel, akár az alapanyagok előállításával foglalkoznak, örökké van munkájuk
– jegyzi meg a nekiszegezett általános kérdés kapcsán. Mai virágzó vállalkozása előtt is legalább olyan ragyogó karriert tudhatott magáénak, mint a sötétzöld búzafüvek tetején csillogó harmatcseppek. Világéletemben gyógyítani szerettem volna, sokan mondták is, hogy menjek az orvosira, de éreztem, hogy nem lennék odavaló – sem állatokat nem szerettem volna boncolni, sem a vérrel nem vagyok a megfelelő viszonyban. A pszichológia jött még szóba, de akkoriban csak Pesten volt képzés, és kevés embert vettek fel. Így a pécsi jogra jelentkeztem, mert jól tudok beszélni. Viszont oda utáltam járni. Azt hiszem, azért, mert a világ működését jóval összetettebbnek látom, mint amit emberi törvényekkel le lehet írni. Az államvizsgáim miatt már a Lacival közös pesti albérletből jártam le.
Glória és László osztálytársak voltak a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, onnan a mai napig tartó kapcsolat. Míg mi beszélgetünk, a férj körbejár a kertben, mely a zöld minden árnyalatában játszik. Szükségünk volt a pénzre, és egy izgalmas lehetőség adódott:
Marosi Laciékkal megalapítottuk a Meló Diákot. Az idősebb Zeller Gyula volt a pécsi szervezet elnöke, s az enyém lett az alelnöki poszt. Imádtam!
Szeretek szervezni, s az, hogy a munkaadóknak és a diákoknak, hallgatóknak is segíthetek, nagy öröm volt. Ráadásul én magam is megtapasztaltam, milyen állást keresni a tanulás mellett, és közben milyen nehezen lehet jó munkaerőt találni. Igen ám, de szeptember 4-én visszaköltöztek Pécsre, és 29-én megszületett Szabolcs, a házaspár első gyermeke. Azt szoktam mondani, hogy Szabolcs volt a legfiatalabb egyetemista, mert ő már ötnaposan odajárt. Bezártuk a diákirodát vagy bevonultam egy üres terembe a közgázon, amíg szoptattam. Ez addig ment, míg a mózeskosárban aludni tudott, és nem kezdett el intenzíven forgolódni. Szabolcsot még egy lány és egy fiú követte, de Glória gyerekek mellett sem ült a babérjain: az első fizetős marketing menedzser szakközgazdász képzés akkor indult Orosdy Béla vezetésével a pécsi közgázon, s ezt el is végezte. Aztán sokan mondták nekem, hogy álmodni ne merjek arról, hogy én majd munkát kapok, ha három gyerekem van. Láttam egy érdekesnek tűnő pályázatot, jelentkeztem, és én lettem a befutó. Ez egy akkor induló lakás-takarékpénztár volt, ami akkoriban újdonságnak számított Magyarországon. Évekig dolgoztam a pénzpiacon, amikorra a menedzseri élet hosszú távon megtette hatását, és egy komoly betegség közbeszólt. Felmondtam. Meg akartam érteni a betegségem okát. Ez váltásra inspirált. Ez volt az a pont, ahol az újdonságokhoz és hiperhatékony problémamegoldáshoz szokott Glória a táplálkozással kezdett foglalkozni.
Alapos lévén, sok mindent kipróbált, s mivel közvetlen személyiség, tapasztalatait szívesen osztotta meg másokkal is. Csíráit, süteményeit barátai is megkóstolták, s innentől nem volt megállás: az ízek és/vagy a jótékony hatások megtették a magukét, és már a barátok ismerőseinek az ismerősei is Glóriáék asztaláról szerettek volna maguknak étkeket. Ez kontrollálhatatlannak tűnt, ami nem tetszett. Eldöntöttük, hogy vállalkozni fogunk – szögezi le Glória. A legendásan kekec hivatalnokok kezdetben értetlenül álltak a sok kérdés előtt: hogyan lehet egy csíráztatással is foglalkozó céget adóügyileg bekategorizálni? Együtt tapostuk ki az utat az ügyintézőkkel, s azt kell, hogy mondjam, hogy én még ilyen segítőkész emberekkel nem találkoztam! A vállalkozás negyedik éve működik, s ehhez kerestek megfelelő helyszínt is, ami egy kis belső kerttel, hatalmas üvegtáblás nappalival és kényelmes konyhával ideális ahhoz, hogy az ún. élő ételek főbb alapanyagait és magukat az étkeket elkészítsék. A ládákban engedelmes sorokban dugták ki fejüket a füvecskék, mind egyforma hosszú, egyformán erős.
Alázatra, szeretetre és nyitottságra nevelnek ezek a növények.
Szerintem megérzik, hogy boldogan foglalatoskodunk velük – jegyzi meg Glória, ahogy rajtakap, hogy folyton a zöldeket bámuljuk.
Nem véletlen mondják, ha bevágsz egy változtatásba, keress egy mintát, valakit, aki már járt a választott utadon. Azt szoktam mondani, hogy nézd meg jól azt az embert, akitől tanácsot kérsz, és annyit emelj be a tanácsai alapján a saját életedbe, amennyit te magad jónak látsz. Sokan beleragadnak a maguk hagyományaiba, és akkor sem szabadulnak meg például a családi étkezési mintáiktól, ha az éppen az ő szervezetükre nézve nem előnyös. A természetes táplálkozás nem csak a 100%-os nyers étrendet jelenti, és nem a 100% elérése a cél. A testünk visszajelez – ám ehhez ismernünk kell a saját testünk jeleit. Csak az a baj, hogy nem tanítja meg senki, hogyan kell önmaguk felé figyelni.
Az emberek általában csak sokk hatására lépnek ki a megszokott komfortzónájukból. De akkor kinyílnak a világra.
A kézműves vásárokon, bemutatókon, beszélgetéseken Glóriáék mindig kóstolókat hoznak, és ott elbeszélgetnek az emberekkel.
Számomra fontos, hogy egy újfajta étrend ne a szenvedésről szóljon.
Ha például valaki érzékeny a gluténre, akkor a lemondás helyett találjon alternatívákat a megszokott ételei helyére. Mindig az új távlatokat próbálom megmutatni, hogy ne a tiltólista legyen csak a fejében, hanem lehetőségként, egy új világ felfedezéseként élje meg a váltást. Az kevés, hogy én csak osztom az észt. Mondhatom, hogy jó a zöld turmix, de most, hogy kóstoltátok, van saját véleményetek, nem? – mosolyog Glória.
Közben azt hiszem, éberebbnek és frissebbnek érzem magam, mint egy flat white után. Mikor viccelődve felvetem azt, milyen jó lenne mindennap ilyen jó kis zöld turmixot inni, s tervezi-e, hogy palackozva is árulja, Glória élből elutasít, majd hozzáteszi: Hát nekem ne gyere be ide azzal, hogy csak adjak egy zacskó búzafüvet, és viszlát. Így nem kapsz. Fontos, hogy tudjam, mihez kezdesz vele, miért érzed úgy, hogy szükséged van rá. Minden vevőnkkel elbeszélgetek, s tudjuk, ki mikor és miért jön, és az érkezéséhez igazítjuk például a füvek levágását, így a lehető legfrissebbet kapja, amit külön neki, érte termesztettünk, és látja is, ahogyan levágjuk. És a vevőik türelemmel ki is várják a sorukat, csak hogy a termékek mellé egy kis beszélgetést is kapjanak itt, a nyugalom szigetén. Így lesz a vállalkozás is személyre szabott és hiteles. A gyors döntésekhez szokott hölgy, aki tud és mer is változtatni, szelíden és türelemmel áll vevői elé, nem vár sem gyorsaságot, s azt sem, hogy mindenki úgy és azt egye, ahogyan és amit ő.
Sokat segítenek ebben a tapasztalataink, az egyetemen kapott szemléletmód, és az is, hogy párként csináljuk ezt, közösen mindent meg tudunk oldani, és együtt fejlődünk.
A továbblépés – mert igény lenne erre a vevők részéről – viszont még átgondolandó, az optimális állapotot nehéz lenne úgy megőrizni, ha az ország másik végébe is szállítanának. Szeretnénk a frissességen túl azt a vevőközpontú szellemiséget is megőrizni, amiben mi dolgozunk. Nehéz, de ehhez olyan embereket is kell majd találnunk, akik legalább olyan ismeretanyagaggal, szakmai háttérrel rendelkeznek, mint mi. Talán egy franchise-rendszer lenne erre megfelelő.
De inkább foglalkozzunk mindig a jelennel. Eddig mindig minden lehetőség megtalált miket, ha itt lesz az ideje továbblépni, az is menni fog.
Ami még biztos: egy komplex szemléletben írt szakácskönyv már várható.
