A Pécs polgármesterei 1875-1940 című kötetet mutatták be szeptember 22-én a Baranya Megyei Levéltár Rét utcai épületében. Nagy Imre Gábor szerzővel Pilkhoffer Mónika beszélgetett.
„Ideális esetben hiteles forrás hiteles levéltárossal találkozik, aki értő módon teszi közzé.” - mondta Gőzsy Zoltán történész, majd hozzátette. „E könyv kapcsán megvalósult ez a kombináció! A Baranya Megyei Levéltárban Nagy Imre Gábor az 1875-1940 közti korszak őrzője.
Pécs négy polgármesterének életét mutatja be gyermekkoruktól munkásságukon át az emlékezetükig.
A kötet a város 65 évet felölelő fejlődését is bemutatja.” A szeptember 22-én tartott eseménynek a könyv megjelenésén túl még két édes apropója volt: az egyik az, hogy Nagy Imre Gábor idén elnyerte a Magyar Levéltárosok Egyesületének egyik legtiszteletreméltóbb díját, a Dóka Klára-díjat, valamint az, hogy ezen a napon ünnepelte születésnapját.
A könyvet annak lektora, Pilkhoffer Mónika (PTE BTK) mutatta be, aki – ahogy Gőzsy Zoltán megjegyezte – maga is sokat kutatott a Baranya Megyei Levéltárban, ismeri a korszakot és a témát.
„Alapos, adatgazdag munka, ami olvasmányos és illusztrációk is gazdagítják” - kezdte a kötet méltatását Pilkhoffer Mónika, aki arra is rávilágított: Nagy Imre Gábor sokféle témát kutatott, az árvaszék történetétől kezdve a szőlőművelésen át a városgazdálkodásig. Ez a kötet eddigi kutatómunkájának tetőzéseként is felfogható. Az életrajzokkal való foglalatosság egy 2013-as OTKA pályázattal kezdődött, a kézirat 2019 végén nyerte el végső formáját. A kötetet a Kronosz Könyvkiadó jelentette meg, a Baranya Megyei Levéltár társkiadóként jelenik meg.
„Pécsiség, a város szeretete, élethosszig tartó szolgálat, jogi végzettség, fejlett szociális érzék.”
- Nagy Imre Gábor ezeket tartja a négy polgármester közös erényeinek. Személyiségük viszont merőben más volt – igaz, éppen ezekre a személyes jellemvonásokra nehéz a dokumentumokból fényt deríteni.
Aidinger János teremtette meg Pécsett a polgári közigazgatást és annak intézményeit, mely Majorossy Imre polgármestersége alatt kristályosodott ki. Makay István kapcsán leginkább a közművek kiépítése, például az autobuszközlekedés fejlesztése juthat eszünkbe.
Nendvitch Andor nevéhez a közműhálózat megteremtésének alapjai fűződnek. Ugyanakkor ő volt, aki felismerte,
mekkora előnnyel járhat a város számára az, ha az Erzsébet Tudományegyetem Pozsonyból Pécsre költözik.
Ahogy a kötetben olvasható: „Pécs városa tette lehetővé 4 klinikának elhelyezését. … Értesülve arról, hogy nehézségekbe ütközik Pécsett a női egyetemi hallgatóknak collégiumi elhelyezése és menzája, anélkül, hogy ezt megkívánták volna a várostól, megvette a Vadember szállót (a Rákóczi út-Irgalmasok sarkán a Konzummal szemben lévő épület, ma a NAV irodái vannak benne – a szerk.) és odaajándékozta az egyetemnek. … a Maurinum (a mai Rektori Hivatal épülete – a szerk.) létesítésére a 150.000 pengő értékű telken felül 108.000 pengő készpénzt adott.” A kötetben az is szerepel, hogy – mivel Nendtvich tisztában volt azzal, hogy a városnak áldozatot kell hoznia az egyetemért -, vállalta, hogy az egyetem költségeinek 25%-át Pécs, 75%-át pedig az állam fedezi.
Nem lehetett megkerülni a kérdést, mely az 1940 és 1945 között polgármesteri tisztet viselő Esztergár Lajos tevékenységét firtatta. Esztergár kapcsán a közelmúltban kerültek reflektorfénybe azok az intézkedései, melyekkel a pécsi zsidóság deportálásához hozzájárult. (Erre ebben és ebben a cikkben is találhatók utalások.) Nagy Imre Gábor egyszerű magyarázatot adott arra, hogy a kétes megítélésű Esztergár miért nem szerepel a kötetben: „Gyengének tartom, nem tartozik Pécs nagy alakjai közé, már csak város vezetői képességeinek hiánya miatt sem. Aidinger, Majorossy, Nendvitch, Makay viszont városunk meghatározó polgármesterei voltak.”
Nagy Imre Gábor: Pécs polgármesterei 1875-1940
Kornosz Kiadó – PTA-MNL BaML
Pécs, 2021.
