A PTE TTK-hoz köthető Nők a Tudományban - Nők Nehezített Pályán projekt csapata négy eltérő személyiségű hölgy koszorúja, azonban közös bennük a lelkesedés, a tenni akarás és az elhivatottság a tudományos pálya nők körében történő népszerűsítése iránt.
Némethné Dr. Somogyi Ildikó biológus, a PTE TTK Biológia Intézetének adjunktusa, a Nők Nehezített Pályán - Nők a Tudományban projektnek is keretet adó pályázat koordinátora, melynek célja a női hallgatók támogatása, a PTE keretein belül tartása, illetve a kutatói pálya népszerűsítése a lányok körében, már a középiskolás kortól.
Jerkovicsné Stefán Klára 2016-2021-ig a PTE Természettudomány Kar Földrajzi és Földtudományi Intézetének beiskolázási referenseként és a #pecsiTTK marketinges csapata tagjaként dolgozott, a Nők Nehezített Pályán - Nők a Tudományban projekt programkoordinátora.
Jenák Ildikó a PTE TTK Informatika Tanszékén tanársegéd, hamarosan befejezi a PhD-t, főként oktatásmódszertannal foglalkozik az informatika-tanárok képzésében, az informatika képzés egyik mozgatórugójaként vesz részt az oktatásban. A rengeteg jegyzetkészítés mellett a Nők Nehezített Pályán - Nők a Tudományban projektben is közreműködik, emellett például középiskolásokat célzó informatikaiversenyek szervezésében is aktívan részt vesz.
Regényi Lilla a PTE Rektori Kabinet Kapcsolati Igazgatóságának rendezvényszervezője, a Nők Nehezített Pályán – Nők a Tudományban projektben a programok moderátora.
Ért hátrány a karrierutatok során titeket azért, mert nők vagytok?
Némethné Dr. Somogyi Ildikó: Igen, ért. A szülési szabadság után nehéz felvenni a ritmust, a publikálási indexem nem ívelhetett rögtön felfelé, ezért a teljesítményértékelésben nem kaptam túl jó visszajelzéseket. Nem veszik figyelembe a kiesett pár évet sem. Amikor visszatértem a szülési szabadságról, utána beadtam az adjunktusi pályázatomat, mert a PhD-t még a szülés előtt befejeztem. Nem arattam osztatlan sikert, mondván, hogy az elmúlt három évben nem volt közleményem. De hát akkor épp a gyerekemet szültem meg, majd neveltem.
Jenák Ildikó: A Teljesítményértékelési Rendszer számunkra azért fontos, mert ha nincs kutatói tevékenység vagy valamilyen szempontból nem megfelelőnek értékelik valaki munkáját, akkor megszűntetik a munkaviszonyát. Engem folyamatosan, kis korom óta ért egy fajta mentális demotiváció. Mindig is érdekelt a tudomány, erre megkaptam azt, hogy
”Te lány vagy!”.
Azt kérdeztem, hogy ennek mi a köze ehhez az egészhez?! A családomban nem nyomtak le senkit csak azért, mert lány, de szinte mindenhol máshol ez történt: ovi, iskola, középsuli… Még egy buliban is megalázó volt, amikor megkérdezték, mit csinálok. Mondtam, hogy tanárnak tanulok. És micsoda? Ének? Rajz? Amikor mondtam, hogy matematika-informatika, akkor megkaptam, hogy hülye vagyok. Nem azért tanultam hat évet, hogy valaki lehülyézhessen. Ez borzasztó. Én vagyok az egyetlen női oktató az Informatika Tanszéken. Próbálunk toborozni lányokat, nőket, de nem nagyon jönnek.
Jerkovicsné Stefán Klára: Én azt tapasztaltam, hogy a hölgyeket beskatulyázzák, hogy egy-egy szervezeti egységen belül milyen feladatköröket láthatnak el. Nappali PhD-ésként idekerültem, nem titkárnőnek érkeztem, de azt a szerepkört is elláttam, nagyon nehéz onnan kimozdulni. Főleg úgy, hogy csak férfiakkal dolgozol együtt. Közben családot alapítottam, gyerekeket szültem, s hat év után tértem vissza dolgozni. PhD fokozat nélkül, újra neki kellett futnom az egésznek, mert addigra a korábbi teljesítményem elévült. Másodjára a feladatkörömet az „ügyvivő szakértőként” jellemezték, onnan már nem is tudtam másfelé moccanni. A hölgyek egyszerre párhuzamosan több mindent tudnak csinálni, ami önmagában praktikus. Erre a férfiak is gyorsan reagálnak, hiszen számukra is előnyös, ha van egy hölgy, aki a szerteágazó teendők között is egyensúlyt talál. Csakhogy ez az egyéni karrier és fejlődés gátját is jelentheti.
Regényi Lilla: Nekem olyan tapasztalatom volt, hogy mondtam valamit, ami szakmailag helytálló és indokolt volt, de tőlem nem fogadták el. Amikor utánam szó szerint ugyan azt egy férfi mondta el, akkor megértették az érveket és látták a mondandóban a szakmaiságot. Ez olyan érzés, mintha semmibe vennének, csak azért, mert nő vagyok.
Jenák Ildikó: A helyzet az, hogy ez a férfiakkal is előfordulhat, de nőként akár a szexizmussal is találkozunk, akár tízpercenként. Volt olyan, hogy mentem órát tartani, de egy egyetemista elállta a bejáratot és annyit kérdezett, hogy:
„Cica, hol lesz órád?”.
A tíz éves korkülönbség nem tűnt fel neki, automatikusan csak nőként értelmezett, eszébe nem jutott volna, hogy én lehetek a tanár!
Ti együtt a projekt keretében min tudtok változtatni?
Némethné Dr. Somogyi Ildikó: A projekt és a pályázat azzal a célra jött létre, hogy a fiúk és a lányok nagyjából azonos aránya megmaradjon a képzés során is. Sok szakon a kezdetekben hasonló arányban vannak, de mire végeznek, ez felborul: egyre csökken a lányok száma. A diploma megszerzése után és a PhD elvégzéséig ez tovább romlik. A lányok számára szeretnénk megmutatni a kutatói pálya előnyeit, a kötetlen munkaidőt, vagy azt, hogy akár otthon is végezhető ez a tevékenység. A kutatói pályán lévők közötti nagy nemi aránytalanságot szeretnénk csökkenteni. Nem a feminista irányt szeretnénk hangsúlyozni, nem vagyunk elvakult feministák sem, hanem az előnyöket hangsúlyozzuk.
Jenák Ildikó: És a példaképek felmutatása is fontos. Természettudományos pályán dolgozó sikeres hölgyeket mutatunk be a kerekasztal-beszélgetéseinken és az előadásokra érkezőknek. A 2021 februárjában rendezett Women In Science nemzetközi online konferenciánk vendége volt Mócsy Ágnes is – egy Amerikában élő atomfizikus, a brooklyn-i Pratt Intézet professzora – aki óvodás korú gyerekeket kért meg arra egy általa szervezett szemléletformáló program során, hogy rajzoljanak le egy kutatót. Jellemzően a Vissza a jövőbe című film Doki figuráját rajzolták le, egy fehér köpenyes, borzas frizurájú férfit. Amikor megkérdezte, milyennek képzelnek egy tűzoltót, akkor csak egy férfit rajzoltak le a gyerekek. A rajzok megnézése után aztán sorra hívta be a nőket, és sorra derült ki róluk, hogy kutatók, rendőrök, tűzoltók… Mert hogy ezek a pályák is valók a nőknek! A gyerekeknek is szeretnénk megismertetni olyan hölgyekkel, akik pályaképek, és megmutatni, hogy az nem kirívó eset, teljesen normális dolog, ha egy kutató nő/hölgy. A gyerekek a szülőkre és a média által sugallt sztereotípiákra tudnak hagyatkozni, mi ezt szeretnénk megváltoztatni.
Hogy fogadják ezt a fiatalok?
Némethné Dr. Somogyi Ildikó: Egyre nyitottabbak, érdekli őket ez a téma, de még messze vagyunk attól, hogy sikerről beszélhetnénk.
Jerkovicsné Stefán Klára: A kicsik még formálhatóbbak, de sokszor a fiatal egyetemista generáció tagjai sem tudják még, mi lesz belőlük. Óvodásokkal, iskolásokkal is foglalkozunk, például a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) által szervezett Lányok Napja eseményeken, hiszen a tizenévesek már meglehetősen tájékozottak ugyanakkor sok esetben bizonytalanok a jövőjüket illetően. Itt nekünk van rendkívüli szerepünk es felelősségünk, hogy irányt és lehetőségeket, alternatívákat mutassunk élményekkel teli, de mégis személyes hangvételű találkozások alkalmával.
Regényi Lilla: Mi magunk is rengeteget tanulunk azoktól, akik csatlakoznak a projektünkhöz, beengednek minket az életútjukba, és kérdezhetünk tőlük a sikereikről. Kölcsönösen inspiráljuk egymást, és hiszem, hogy a tevékenységünkkel olyan karriereket tudunk megmutatni, amikkel nem minden nap találkozunk. Első sorban a PTE hallgatóinak szeretnénk megmutatni a kutatói lét világát.
Jenák Ildikó: Nem csak atomfizikusokat beszéltetünk, hanem nyitott szemmel járunk, ott van például Dániel Tünde, aki felnitervező az Audinál!
Ő az örök példa arra, hogy minden lehetséges.
A fejekben ez is férfias szakmának tűnhetett, közben meg, ha látsz a városban egy ilyen kocsit, szinte biztosan ő tervezte a felnijét!
Némethné Dr. Somogyi Ildikó: A professzorok életútjából sokat lehet meríteni, de mellettük próbálunk hétköznapibb embereket is bemutatni, hogy könnyebben élhesse bele magát a tizennyolc-húsz éves lány is a kutatói szerepbe, hogy nem feltétlenül kellene sok mindent megváltoztatnia az életben, és hosszú évek munkáját letennie az asztalra azért, hogy sikereket érhessen el a tudományos pályán.
Jerkovicsné Stefán Klára: Már van egy kialakult közönségünk, a nemzetközi konferenciáink – tavaly élőben volt, még a pandémia előtt, az idei évben online tartottuk év elején, a következőt pedig hibrid formában tervezzük megtartani – óriási sikert arattak. A 2022-es februári konferenciánkkal bekerültünk a centenáriumi rendezvénysorozatba is. Azt is sikernek éljük meg, hogy fiatal hölgyek a PTE TTK-t jelölik meg, mert megismertek minket és az általunk bemutatott hölgyek inspirálták őket arra, hogy a természettudományokban van az ő útjuk is.
Némethné Dr. Somogyi Ildikó: Október közepén a NaTE által életre hívott Lányok Napja rendezvénysorozathoz csatlakozva megmutattunk természettudományokhoz kapcsolható kutatói pályaképeket, a kutatói tevékenység érdekes helyeit, a PTE TTK-n tanulható szerethető, vonzó szakmákkal ismertettük meg az érdeklődőket. Az ország különböző területeiről jelentkeztek a programjainkra, így a könnyebb elérhetőség érdekében az online térbe „költöztettük” a rendezvényünket, így nem volt szükséges csak arra a pár órára Pécsre utaznia az érdeklődőknek.
Jerkovicsné Stefán Klára: A pécsiek szerencsére folyamatosan jönnek az eseményeinkre, akár élőben, akár online tartjuk őket, sorra kapjuk a pozitív visszajelzéseket a programjainkról, de máshonnan is kíváncsiak voltak arra, milyen az élet a déli végeken!
2022. február 11-én lesz a következő nagyobb rendezvényünk,
a Lányok és Nők a Tudományban világnap alkalmából rendezendő harmadik konferenciánk, a Women In Science. De addig is érdemes minket követni a közösségi felületeinken, hiszen nálunk az élet soha nem áll meg.
