A PTE Közös Könyvespolcáról van szó, ami a nevével ellentétben egy kék telefonfülkét takar. A BTK- található a Szenes pavilonjával szemben. A projektről Hajba Gergővel és …. Dáviddal beszélgettem.
“A public librarys nevű jelenség, ’90-es évek óta elég aktívan működik Európában, néhány évvel ezelőtt jártam Zalaegerszegen ott láttam a belvárosban ilyen bibliofülkét. Egy kulturális egyesület üzemeltette és hát, nem is tudom, elirigyetem a zala megyeiketől. Szentendrén is van erre példa, Budapesten pedig az Alexandra könyvkiadós csinálta azt, hogy az aluljáróba pakolt ki egy enteriőrt, székeket, foteleket és polcokat könyvekkel. És arra vártak, hogy használatba veszik az emberek vagy ellopják. És az a durva, hogy nem loptak el semmit, nagyon meglepő” - meséli Hajba Gergő a PTE Közös Könyvespolc egyik ötletgazdája.- „Itt Pécsen a Guellala Nacer-Eddine (Naszi) nevű sráccal kezdtünk ötletelni. Bementünk a T -mobil–e-ba a Rákóczi utcán, hogy szeretnénk tőlük telefonfülkét kérni. Nagyon mosolyogtak, de megadták egy műszaki vezető elérhetőségét, aki Debrecenbe irányított minket. Nagy Gábor, a műszaki menedzser azt mondta, hogy a kérésünk minden további nélkül megoldható. A korábbi munkahelyem vezetője vezetője felajánlotta, hogy a lent üzemeltetett galéria hátsó részében helyezzük el a telefonfülke részei, Naszi sajnos aktívan már nem tudott részt venni a dologban később egyetemi elfoglaltságai miatt, de mindvégig patronálta az ügyet. Akkor kerestem meg Dávidot. "
“Mikor beszálltam a projektbe, nem tudtam mi lesz ebből, lesz e végeredmény, vagy bármi... Felnéztem két, félig szerkesztett egyházi dokumentumból és csak annyit mondtam: Csináljuk!”- meséli Dávid nevetve. A projektet végül a PTE Alapítvány pályázati finanszírozásából sikerült létrehozni. „Májusban nyertünk, de egész nyáron állt ez a projekt, nem csináltunk semmit, én koncerteztem, Dávid melózott, utaztunk és szanaszét voltunk a világban. Augusztusban kezdtünk neki újra és akkor vettük fel a kapcsolatot Tóth Barbival, a BTK HÖK elnök kisasszonyával. A rektor helyettes és a kari igazgató is áldását adta a dologra, sőt Vázsonyi Ottó elintézte, hogy a botanikus kert északi csücskében található lakatos műhelyhez legyen hozzáférésünk. Flexeltünk, csavaroztunk, szereltünk és festettünk.”
„A lakatos munkafolyamatok széles tárházával sikerült megismerkednünk. Szofisztikáltan fogalmazva sűrűbben hangzott el az a mondat, hogy „Ilyet többet soha nem csinálunk!”, mint azt, hogy „Ez mennyire baromira megéri!”- emlékszik vissza Dávid nevetve. „Az üvegezés okozta a legnagyobb pánikot, hisz ez alapból nem volt benne a szerkezetben. A Magyar Telekomnak van egy munkatársa, Réti Miklós, aki a telefonfülkék üvegezésével foglalkozik. Nem sok ilyen ember van szerintem – nevet Gergő- Vidáman jött és segített nekünk, megcsinálta nekünk szívességből.” A könyveket felajánlásokból és saját könyvespolcuk rejtekéből hozták a fülkébe. “Mindkettőnknek annyi könyvtartaléka van, hogy ez igazából nem okoz gondot. A pedagógus nagyszülőktől annyi könyv maradt rám, hogy szinte nem is tudok mit kezdeni vele.” - világosít fel Dávid és hozzáteszi, hogy a fülkét folyamatosan töltik, hisz idő még mindenki megszokja a említett viszek-hozok funkciót. Perze, vannak kivételes esetek is. Nemrég az Apokrifftől is kaptak felajánlást, ezeket a kiadványokat csere nélkül is el lehet vinni.
“Tök jó platform arra, hogy különböző olvasmányok gazdát cseréljenek, főleg olyanok, amiket szívesen elolvastatnék másokkal. Csereszabatos lenne, tehát, aki odavisz valamit, az el is hozhat.Megbízom a másikban, nem csak a kevésbé kedvelt könyveimet viszem ki, hanem a kedvencemet is, mert azt szeretném, hogy azt más is elolvassa. Ez egy feltétel nélküli bizalom. A másik fontos része maga a tudásnak a cseréje. Megannyi társadalmi kérdésnek a megoldási szegmense az szokott lenni, hogy a tudást hozzáférhetővé tesszük. És igen, ez mostanában e-könyvekkel történik és online, de ezt könyvek által is meg lehet valósítani. “- reménykedik Gergő és őszintén hiszi, hogy az egyetemisták használni fogják a könyvállományt. “Először szerettük volna itt az egyetemen elkezdeni, de ha megkeres valaki, aki szeretnek a város másik pontján egyet, akkor persze szívesen megcsináljuk. “
A fentartása nem nagy fáradság számukra, hisz mindketten az egyetem környékén mozognak na, mint nap, de a fő cél, hogy a dolog önjáró legyen. Mindenki, aki használja figyeljen az értékekre. “Volt egy aggodalmunk a jogi részével kapcsolatban, aki átvállalja ennek a tulajdon jogát és ez a neomort egyesület lett Kaposvárról, ezúton is nagyon köszönjük nekik!”- gondol vissza minden apró részletre Gergő. És, hogy mik a távlati tervek? “Szeretnénk egy avatót majd,amikor már a hallgatók visszajönnek, és nem fagyunk oda az idő miatt a szenes pavilonhoz és környékéhez. Lehetnének felolvasó este, flashmobok, akusztikus koncertek, de ez persze a Szenes működésétől is függ, kizárólag azzal összehangolva. “
