Használt tűk a járdán. Egy belőtt férfi torkaszakadtából kiabál. Egy másiknak épp habzik a szája, miközben valamiféle rohama van. Mellette hatalmas bűzös szemétkupac, amelynek mélyén felfedezhetünk – jobb esetben – egy koszos, foltozott sátrat. Az ember nem is tud nyugodtan sétálni úgy, hogy ne botlana bele aludni vágyó, mosdatlan emberek tengerébe. Ez a Skid Row negyed, amely az egyik legpompásabb városban, Los Angelesben található. Vajon mi is ide jutunk egyszer, ha nem foglalkozunk a komoly problémákkal? Mit tehetünk, hogy ez ne történjen meg velünk? Hogyan segíthet az építészet? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Szolidáris Építészet Konferencián.
Létezik olyan megközelítés, amely az emberek közösségi szükségleteire összpontosít? Igen! Az egyik ilyen a szolidáris építészet.
Egy olyan építészeti megközelítés, amely nemcsak az épületek fizikai szempontjait veszi figyelembe, hanem azokat a társadalmi és környezeti szempontokat is, amelyek hatással vannak az emberek életminőségére és jólétére.
A szolidáris építészet alapvetően az alábbi elvekre épül:
Emberközpontúság: Az emberek igényeinek, kultúrájának és a közösség dinamikáinak figyelembevétele az építészeti tervezés során.
Hozzáférhetőség és egyenlőség: Az épületek és közösségi terek tervezése és kialakítása oly módon történik, hogy azok mindenki számára hozzáférhetőek legyenek, társadalmi vagy gazdasági helyzettől függetlenül.
Környezettudatosság: Az építészeti tervezés során a fenntarthatóság és környezetvédelem fontos szempontok. A megfelelő anyaghasználat, az energiatakarékosság és az ökológiai lábnyom minimalizálása kiemelt szerepet kap.
Közösségi részvétel és partnerség: Az építészek, tervezők és lakosok közötti aktív együttműködés, valamint a helyi közösségek bevonása az építészet és városfejlesztés folyamatába.
Rugalmas és sokszínű megoldások: Az építészeti tervezés során rugalmas és sokszínű megoldások alkalmazása annak érdekében, hogy az épületek és terek megfeleljenek a változó igényeknek és körülményeknek.
Az ilyen típusú megközelítés lehetővé teszi, hogy az építészet és a városfejlesztés olyan közösségi értékeket és szükségleteket szolgáljon, amelyek elősegítik a társadalmi összetartozást és a fenntartható fejlődést.
A 2024-es Pollack Expo-n megrendezett Szolidáris Építészet Konferencián számos előadást hallhattunk a témában.
Dr. Tamás Anna Mária előadása során hangsúlyozta, hogy
nem az építészek feladata társadalmi, gazdasági vagy éppen politikai problémákra megoldást találni, viszont okos tervezéssel és társadalmi, gazdasági szervezéssel nem lehetetlen tenni valamit az ügy érdekében.
Dr. Kovács Éva úgy véli, hogy interdiszciplináris, integrált megközelítésre van szükség, olyan stratégiai gondolkodásra, amelynek fontos alappillére a tervezés, a végrehajtás és a monitoring. Fontos észrevenni a különböző változásokat – gondolhatunk itt társadalmi, vagy akár technológiaváltozásokra – amelyek különböző új igényeket generálhatnak, akár építészeti szempontból, melyre reagálnia kell a szakmának.
Ez mind nagyon jól hangzik, de vajon ez a valóságban hogyan nyilvánul meg? „Egy egyszerű hajlék kialakítása magas szintű építészeti gondolatokat igényel, mivel nagyobb szellemi munka szükséges ahhoz, hogy korlátozott lehetőségek között, építészeti szempontból értékes alkotások szülessenek” - jegyezte meg dr. Tamás Anna Mária.
Iszonyat bűz. Majd kifordul a gyomrom. Vonaton vagyok. Hajnali két óra. Németországi kis egyetemi csapatunkat épp leszállítják a vonatról, mert nem használhatjuk a megvásárolt csoportos jegyet IC-kre. Az ajtóban egy igen ápolatlan úr áll, aki épp a nadrágjában matat. Őt nem szállítják le. A vonat megáll egy elhagyatott kis megállóban. Lelépek a hóval telített peronra és megcsap a jégkorszaki hideg, miközben azon gondolkodom, hogy vajon a szolidaritás eszméje miatt nem szállítják le? Vajon megszánták? Hiszen ő is ember! Nem tartózkodhat kint ilyen zord körülmények között!
Vajon hogyan tudunk segíteni fedél nélkül maradt társainkon? Erre a kérdésre ad választ dr. Dányi Tibor Zoltán előadása, melyben bemutatja a „Lakni Kell_2016 óta” projektet. „A mozgalom fennállása óta megrendezett beszélgetések, workshopok, közösségi tervezési és építési programok nemcsak egy egyedi problémára jelentettek megoldást, hanem segítségükkel annyi kapcsolati tőke és tudás halmozódott fel, hogy képesek lettünk új modellek kidolgozására, melyek segítenek megoldási javaslatokat találni olyan súlyos társadalmi problémákra, mint a hajléktalanság” – fejtette ki Dányi. Az előadó képeket mutatott, hogy milyen különböző projektmunkákban vettek már részt, de egy kiemelkedett. Elmesélte, hogy nemrég visszament az egyik hajléktalan párhoz, akiknek egy építményt emeltek, az érdekében, hogy be tudjanak menni télen a melegbe.
„Otthont varázsoltak az építményből. Építészként olyan jó látni, hogy megkreálták a saját kis világunkat!” - mondta Dányi.
Kis porcelán figurák a kidudorló gerendákon, faliszőnyeg a falakon, tiszta, makulátlan szőnyegek a padlón. A kivetített dián egy boldog párt láttunk, akik nagyon otthonosan rendezték be kicsiny hajlékukat. Nem számít, hogy az oszlop belóg az élettérbe. Hiszen azt is ki lehet dekorálni. Ez az övék. Büszkén pózolnak a kis építmény mellett.
Az urbánus táj egyre inkább szembesül a hajléktalanság kihívásaival, miközben egyre több ember keresi a megoldást a közösségi tér kialakítására és az együttműködésre. Sajnos nem mindegyik projekt ilyen sikeres. Az Ybl-díjas építész, Pelényi Margit felvázolta a szociális építészet kudarcait is.
Kihalt utcák, elhagyatott épületek. Lakosság: 94 fő. Ez Pécsdevecser. A szolidáris építészet nem csupán arról szól, hogy házakat és épületeket emelünk, hanem arról is, hogy közösséget és emberi kapcsolatokat építünk. Az új megközelítések, mint például a co-space közösségek, lehetővé teszik, hogy az emberek együttműködjenek, megoszthassák az erőforrásaikat és támogassák egymást. Egy kihalás felé rohanó vidéki kis falu esetében hogyan tudnánk növelni a népességet? Kókai Noémi doktorandusz, építőművész DLA kutatásának fő célja egy közösségi munka- és élettér létrehozása a vidéki Magyarországon legfőképp digitális nomádok számára. Innovatív ötlet, mely megvalósításához privát befektetők is hozzájárultak. „Minden településnek más és más jellemzői vannak, ezért az erősségeik és gyengeségeik alapján sajátos megközelítésre van szükség” - emelte ki Noémi.
Ha már sajátos megközelítésről van szó, akkor érdemes megemlíteni Mikó Zsuzsanna Eszter okleveles építészmérnök, az Arkki Hungary alapítójának előadását, aki egy egyedülálló kezdeményezésről, az Arkkiról mesélt. Az Arkki a gyermekek számára lehetőséget nyújt arra, hogy felfedezzék az építészet világát, és kreatív módon fejlesszék a tervezési és építészeti készségeiket. Ez a fiataloknak szóló építészeti iskola és kreatív központ hatalmas lehetőségeket kínál azáltal, hogy ötvözi az oktatást és a játékot, és inspirálja a gyerekeket a tervezés és építészet izgalmas világában való részvételre.
Zsírkréta helyek, ragasztó illat, totális csend. Ebben innovatív, dinamikusan fejlődő világban a sémaszerű gondolkodás feketelyukában gyakran elveszik az ember kreativitása. Viszont a gyermekek elméje még nincs kitéve ennek, így a workshopok alatt igen lélegzetelállító építmények születnek.
„Nagyon sok a zöldterület a gyerekek által elképzelt világban” – hívta fel figyelmünket Mikó Zsuzsanna Eszter.
Lehet, a gyerekek is tudják, hogy a kutatások szerint a zárt, steril tér és a természetben töltött idő szignifikáns különbséggel hat a mentális és fizikai jólétünkre.
A gépek uralják a világot. Félelem, rettegés tölti el az emberiséget. Az emberek munkahelyét átvették a gépek. Ilyen és ehhez hasonló utópisztikus gondolatokat fogalmazott meg Kőszeghy Flóra, építész, képzőművész is. Előadása fő fókuszában a mesterséges intelligencia (MI) állt. „Még ott nem tartunk, hogy elvegyék a mi (építészek - a szerk) munkáját” – nyugtatta meg a közönséget. Az előadás során rengeteg MI programot mutatott be az előadó. Lenyűgöző, hogy egy vonal húzásával létrehozható akár egy többemeletes társasház terve pár másodperc alatt! Az előadó hangsúlyozta, hogy
ha csak az MI által generált tervekre hagyatkozunk és valami baj van az építkezés során, akkor a felelősséget nem a szoftvergyártó cég viseli, hanem az építész.
Ezek az innovatív megközelítések lehetővé teszik, hogy az emberek újra összekapcsolódjanak, közösségeket építsenek, és együtt dolgozzanak egy élhetőbb jövőért. A design thinking segítségével pedig megvalósíthatóvá válnak azok a kreatív és fenntartható megoldások, amelyek átalakítják városaink társadalmi és építészeti térképét.
Ha többet szeretnél megtudni a Lakni Kell mozgalomról, olvasd el további cikkeinket:
MADE IN PÉCS-Díjat nyert a Szolidáris Építészet Munkacsoport | UnivPécs (univpecs.com)
Családok átmeneti otthonát tervezik át pécsi építészhallgatók (univpecs.com)
Újrahasznosított anyagokból átmeneti otthont építettek pécsi egyetemisták egy nehéz sorsú párnak (univpecs.com)
Hajléktalanok számára építettek közösségi teraszt - UnivPécs (univpecs.com)
Felhasznált irodalom:
Dr. habil. Tamás Anna Mária - Dr. Dányi Tibor Zoltán et. al.: Szolidáris Építészet Konferencia: Építészet és társadalom 1.1, Pécsi Tudományegyetem, 2024
Dr. habil. Tamás Anna Mária - Dr. Dányi Tibor Zoltán et. al.: Szolidáris Építészet Konferencia: Építészet és társadalom 1.2, Pécsi Tudományegyetem, 2024
