Látássérültek mellé legalább két kísérő javasolt a nemzetközi utazásoknál - így vált lehetővé az, hogy Pisch Bendegúzt (PTE BTK) Magdali Csaba, a Támogató szolgálat vezetője mellett a Macanko Márk (PTE BTK) is elkísérje az EDUC első Youth Integration Lab programjára, a párizsi Pairs Nanterre University-re áprilisban. A hab a tortán ebben az esetben kifejezetten magasan púpozott, egyrészt azért, mert Macanko Márk az érzékenyítéssel foglalkozó Társadalmi Befogadás Szakkollégium társelnöke, másrészt mert a két hallgató között barátság szövődött. (Hogy szakmai szemmel nézve milyen volt a konferencia, arról Pisch Bendegúzzal beszélgettünk.)
Hogyan jutottál az utazási lehetőséghez, illetve mióta ismered Pisch Bendegúzt?
Benit két éve ismertem meg egy sörgyárlátogatáson, a végén együtt iszogattunk. (nevet) Akkor ő még nem volt a Társadalmi Befogadás Szakkollégium tagja. A párizsi EDUC-konferenciáról a szakkollégiumunk vezető tanárától szereztem tudomást, ő vetette fel, lenne-e kedvem Benit elkísérni. Mondtam, hogy menjünk, nyomjuk, csináljuk. Úgy érzem, jó kapcsolat alakult ki köztünk,
olyan lelki társra találtam Beni személyében, aki nagyon sok mindenben tudott segíteni. Elképesztő lélekjelenléte van, lenyűgöző memóriája, és hihetetlenül rugalmas ahhoz képest, hogy csak 1%-osan lát. Beni egy aranyember!
A konferencia szakmai részéről a barátod már nyilatkozott. Mennyire volt időtök arra, hogy egy kicsit turistáskodjatok is?
A program egy áprilisi hosszú hétvégére esett, de mi már pár nappal előtte kiutaztunk, hogy legyen időnk a városnézésre is. Megnéztük az Eiffel-tornyot, a Louvre-t, a Notre Dame-ot, a Saint Chapelle katedrálist, Szent Mihály szobrát, a Montmartot, az azon lévő Sacré Coeur Bazilikát és még a Szajnán is hajókáztunk egyet. Engem az Eiffel torony nyűgözött le leginkább, központi eleme Párizsnak, az egész várost be lehet látni a tetejéről.
Ezen kívül a kedvencem még a Saint Chapelle meg a Louvre volt. A katedrálisban hatalmas rózsaablakokat tekinthettünk meg, a Louvre-ban az egyik kedvenc történelmi karakteremről, Bonaparte Napóleonról tudtam meg új információkat.
Mennyire volt bonyolult Bendegúzt kísérni a francia főváros tömegközlekedési eszközein?
Érdekes volt, hogy sok francia nem hajlandó angolul beszélni! Viszont Párizsban remek a tömegközlekedés, bárhonnan bármikor bárhova el lehet jutni, e szemszögből nagyon praktikus volt a Google Maps és az IPhone saját térképe, általában ezek alapján tájékozódtunk. Volt egy érdekes esetünk egy metróállomáson! Ott úgy van, hogy egy kapuba be kell nyomni a belépőkártyát, átmegy a személy, majd bezáródik a kapu. Úgy haladtunk, hogy Csaba vagy én átmentünk, utána benyomtuk Beni kártyáját, irányítottuk, merre menjen, és utána haladt át a kapun a másik kísérő. Egyszer Beni táskáját becsukta a kapu, és ő fennakadt rajta! Végül úgy oldottuk meg, hogy leszedtük Beniről a táskát, és így már át tudott menni - utólag ez vicces, ott inkább kihívásnak éltük meg mindhárman.
Sokszor szó szerint a vak vezetett világtalant! Megnéztem, merre kell mennünk - el is mondtam Beninek, milyen buszokkal kell mennünk, mikor és hol kell átszállni. Aztán már az első csomópontnál elbizonytalanodtam, Beni meg rögtön tudta a járatszámokat. Csekkoltam a telefonomon az útvonalat, és igaza volt. Azóta egyszer sem kérdőjeleztem meg a memóriáját!
Úgy tudom, sikerült egy igazi különlegességet is átélned Párizsban…
Igen! A Louvre-ban szétvált a csapatunk, és amíg Csaba és Beni megpróbáltak mindent megismerni abban a hatalmas múzeumban, én átrohantam a városon egy Barcelona-Paris Saint Germain BL-negyeddöntőre. Gyerekkorom óta imádom a Barcelonát, de a párizsi csapatot is nagyon sokra tartom. Életemben először voltam focimeccsen, és azt kell mondjam, leírhatatlan volt a hangulat, ha csak rá gondolok, kiráz a hideg! Őszintén szólva, amikor kiderült, hogy ez a meccs pont akkor lesz, amikor mi is Párizsban leszünk, alig hittem a szememnek!
Azt gondoltam, ilyen egyszer van az életben, meg kell ragadnom a lehetőséget. Elég drága volt a jegy, de tudtam, hogy akkora élményt ad, hogy nem számított.
Egyébként a Barcelona nyerte a meccset 3:2-re. A stadion 94%-a párizsi szurkoló volt, és fura is volt, hogy az első Barca-gólnál felugrottam és örültem - körülöttem viszont csupa francia ült, szóval moderálnom kellett magam.
A szakmai programból mennyit láttál?
Bár csak személyi kísérő voltam, lehetőséget kaptam arra, hogy részt vehessek a workshopokon. Beni egy másik workshopra ment, pont azért, hogy kétféle tapasztalat legyen, amiket jövő tavasszal hasznosítunk majd - akkor lesz ugyanis ennek a programsorozatnak a folytatása itt, Pécsett. A workshopon, amin részt vettem, nyolcan voltunk, és a feladatunk az volt, hogy találjunk ki egy diszkriminációs helyzetet, valami olyasmit, ami a mai modern világunkban előfordulhat.
A csapattal egy többszörösen összetett helyzetet dolgoztunk ki: egy kerekesszékes fekete hölgy jelentkezett egy nagy divatmárka álláshirdetésére, és a cég nem veszi fel, mert azt gondolják, hogy ha ő dobna egy új ruhakollekciót piacra, kevesebben vásárolnának a termékekből.
Szerintem nem fair kizárni és elszigetelni a társadalomból embereket, jó lenne ezekre a problémákra megoldást találni.
