Még 2013-ban nyertem felvételt a Pécsi Tudományegyetem nemzetközi tanulmányok szakára. Már az egyetem első félévben nagyon érdekes kurzusokra és előadásokra jártam, közöttük volt a szociológia is. Az egyetem szociológiai tanszéke a Zsolnay Kulturális Negyedben található. Az első szociológia óránk előtt rákerestem a helyre az interneten és rengeteg érdekes információt tudtam meg róla, de ez mind semmi volt ahhoz képest, mint amikor először saját magam jártam körbe.
Amint belép az ember abba a különleges létesítménybe, amely a Zsolnay család egykori gyárépületeinek és lakhelyének területén épült fel, a parkok, műemlékek, díszített épületek és szobrok sokaságától szédület fogja el, és nem tud betelni a látottakkal.
Nagyon örültem, hogy lehetőségem van annyi időt ott lenni, amennyit csak szeretnék, mivel egy nap nem elég arra, hogy körbejárjuk és megcsodáljuk a műemléképületeket, minden korosztálynak kialakított tereket és sétányokat és természetesen a kiállításokat.
A Pécsen eltöltött idő alatt többször is ellátogattam a Zsolnay Negyed állandó kiállításaira és erre mindenkit bíztatok, aki csak Pécsen jár, mivel nagyon megéri! Nyugodtan mondhatom, hogy a kedvencem a Gyugyi László műgyűjtő közel 600 kerámiatárgyból álló Zsolnay-gyűjteménye.
A kiállítások mellet nagyon sok összművészeti és családi fesztivált is rendeznek a negyedben, valamint a Pécsi Egyetemi Napokat is itt tartják meg, ami véleményem szerint kihagyhatatlan.
Ha visszagondolok a pécsi éveimre, úgy érzem, hogy az egyik legjobb döntésem volt az, hogy ott kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat.
Nagyon megszerettem a várost, az embereket és a hely nyújtotta lehetőségeket. Ha tehettem, felsétáltam a Tettyére, a Mecsekbe, vagy csak leültem a Széchenyi téren, vizsgáimra, óráimra szinte mindig a Tudásközpontban készültem fel. De leginkább a Zsolnay Negyedben töltöttem az időmet, mivel mindig találtam a hangulatomnak megfelelő elfoglaltságot, mindegy hogy tanulni akartam, vagy csak egy kis pihenésre vágytam.
Szerző: Qais Yousufi