A meglévő forrásokat felhasználva (levéltári kutatás, könyvek, jegyzetek, feljegyzések) a török fürdőkultúra magyarországi emlékeit elemezzük, kiemelt figyelmet fordítva a pécsi Memi pasa fürdőjére. Ahogy a rómaiaknál, úgy a török népnél is a fürdő a mindennapi élet fő színhelye volt. Amellett, hogy a nők recepteket cseréltek, tanácsokat adtak egymás számára, a férfiak fontos kérdéseket vitattak meg és nagyon sokszor elrendelt házasságokat kötöttek ezeken a helyeken, vallási szempontból is jelentőséggel bírtak. Imádkozni ugyanis csak tisztán volt szabad. A fürdők ingyenesek voltak, ezzel jelezve azt is mindenki felé, hogy az építtető tehetős volt.
Rövid áttekintés a fürdőkultúráról
Wirth István így ír Fürdőkultúra című publikációjában: „A fürdők az ókori keleten kultikus és gyógyászati szerepet töltöttek be. A legismertebb a bibliai Beteszda Jeruzsálemben. A tó fölé, melyet a gyógyító víz táplált öt oszlopcsarnokot építettek, a betegek itt feküdtek és várták, hogy a tóra leszálló Úr angyala felkavarja a vizet és az elsőként vízbelépők meggyógyultak. Talán az időnként újra és újra feltörő víznek tulajdonítottak nagyobb hatást. A hagyomány szerint itt fürdették az áldozati bárányokat a templomi szertartás előtt. Az időszámítás kezdetén már szent helyként tartották számon. Itt végezte Jézus a nyomorék ember gyógyítását.” Ma a fürdőkultúra nemcsak a valláshoz köthető: jelen van a szórakozásban, kikapcsolódásban, sportban, gyógyításban.
A fürdőkultúra kialakulásának történelmében jelentős szerepe van a török kultúrának. A mai napig sok ilyen jellegű fürdővel találkozhatunk, melyek a török hódoltság idejéből származnak. Nem megszokott kinézetük miatt könnyen észrevehetők, a mai rohanó világban mégis legtöbben elsétálnak mellettük,
ezért döntöttük amellett, hogy egy ilyen gyöngyszemet kiemelünk városunk, Pécs házrengetegei közül.
Alapvető szabálya a török fürdőknek – sok helyen még napjainkban is így üzemel - hogy a nők és a férfiak nem tartózkodhattak egyszerre az épület területén. Így vagy a hetet beosztva adott napokon csak a hölgyek, más napokon a férfiak látogathatták az ilyen típusú intézményeket, vagy ún. ikerfürdőket hoztak létre. Utóbbira példa a pécsi Memi pasa fürdője is.
Felépítésük és funkciójuk szerint kétféle típusa van a török fürdőknek. Egyik az ilidzse, azaz termál, a másik pedig a hamam, azaz gőzfürdő.
Azt, hogy melyik fürdő melyik fajta lett, azt a körülötte lévő környezeti adottságok határozzák meg. Ha volt a közelben termálvízű forrás, akkor általában ilidzse kapott helyet. Ilyenkor nem csak a fal- és padlófűtés vezetékeiben keringették ezt a vizet, ezzel befűtve a fürdőt, hanem a kör, szabályos sokszög alakú forró helyiségben medencét építettek be. Ahol nem állt rendelkezésre efféle forrásvíz, ott kénytelenek voltak kazánnal fűteni és az ott keletkező forró levegőt keringették a rendszerben. Itt nem volt medencére lehetőség. Falikutakat és mosdómedencéket építettek, amikből folyó vízzel sokszor fellocsolták a padlót, hogy a forróságot a keletkező gőzzel ellensúlyozzák. Felépítésük szerint egy ilyen fürdő három részből épült fel: a bejárat maga az öltözőterem volt, ezután következett az átmeneti helyiség, ahol általában körben padok voltak kialakítva, megszakítva néhány falikúttal, ami saját testük locsolására, illetve a felmelegedett falak, padlózat locsolására használtak.
A tradicionális gőzfürdők következő helyisége a forró terem volt, ahol a rituálék folytak. Itt a terem közepén egy köldökkő elnevezésű kőlapot fektetek le, amire ráfeküdve a kliensek megkapták a fürdőmesterektől a masszázsokat, kezeléseket.
Ezenkívül a falak mentén szintén megtalálhatóak voltak padok és falikutak hűtésre. A gőzfürdőknél a termálvíz hiánya miatt szükség volt afféle kazánház, víztároló kialakítására. Ez általában a fürdőtértől elválasztva állt, ahonnan a forró levegő a padló alatt elhelyezkedő fűtőrendszerbe áramlott.
Memi pasa fürdője
Evlia Cselebi történetmondó, aki rengeteget utazott az akkori török hódoltság területein 1663-ban Pécsen is járt. „Fürdője három van... A Szigetvári kapun belül Memi pasa dsámija közelében van Memi pasa fürdője, kellemes, szép épületü meleg fürdő, melynek fürdőszolgái, mint a nap, olyan tenyerüek.” [2] Leírásaiban három fürdőt említ meg itt Pécsen, egyik Ferhád pasa fürdője (ma már nem látható), másik Kászim pasa fürdője (szintén nem maradt fent) és egy harmadikat, Memi pasa fürdőjét. Ez utóbbi kb. az 1880-as években elpusztult, de később, amikor feltárták az akkori Sallai utca teresedését, rábukkantak az ikerfürdő egy részére. Ez hamamként, azaz gőzfürdőként funkcionált, mivel a közelben nincs meleg vizű forrás. Körülbelül a 16. század második felében épülhetett, Memi pasa küllijének (több épületből álló komplexumának) része volt. A szigeti kapu közelében a városfalon belül helyezkedett el, közvetlenül a Ferences templom (akkori Memi pasa dzsámi) szomszédságában. A feltárást Gerő Győző végezte: „Memi pasa fürdőjének feltárt maradványa kelet-nyugati irányban elhelyezkedő hosszanti téglalap alaprajzú építmény melynek hossza 29,13 m, ismert legnagyobb szélessége pedig 11,60 m.”[3].
A részlegeges rekonstrukciót Dr. Bachman Zoltán készítette, ahol a megtalált falakat, eredeti padlózatot, és egyéb hozzátartozó részeit szerették volna bemutatni. Az előtérben például egy hatszögletű csorgó kutat is megjelenítettek.
A falak mellett megtalálhatóak azok az ülőpadok, szófák, amiken pihenhettek A langyos helyiségben a falikút és ugyancsak az imént említett ülőalkalmatosságok. A legbelső, azaz a forró helyiség padlózata nem maradt fent. A feltárás során, a falakon kirajzolódott vonalából, illetve a padlófűtés tégla pillérjeiből tudtak a rekonstrukciónál kiindulni. Ezenkívül itt is voltak falikutak, mosdómedencék, amiből folyó vízzel felforrt testüket hűtötték le, és a legfontosabb, a nyolcszögalakú köldökkő a padlózaton. A fürdőhelyiségek mellett a kazánház és a fűtőhelyiség részletei is felszínre kerültek. Ez a későbbiekben kiállítótérként funkcionált. Ezeket a helyiséget kupola fedte, amiket szabályos hatszög alakú nyílásokkal lyuggattak ki - ez szimbolizálta a csillagos eget.
Fejlesztési javaslat
Az épület romjainak pontos dokumentálása, geometriai felmérésén túl, feladatunknak éreztük, hogy egy állagmegóvó és újrahasznosító munkát is elvégezzünk, koncepcionális szinten.
Fontosnak gondoltuk egy olyan hozzáépítés tervének elkészítését, ami mint egy burok védi a maradványokat, nem túl agresszív, de mégis kellően határozott tömegformálású ahhoz, hogy felhívja a figyelmet a Ferencesek utcájában szunnyadó műemlékre.
Koncepcionális szempont volt az is, hogy mindenki számára egyértelmű legyen az adott műemlék keletkezésének kora, jellege így jellegzetes motívumokban és tömegkialakításban gondolkodtunk. Ebből adódóan egy fémszerkezet került az üvegsipka alá, amelyek a falakon lévő védőbeton rétegre terhelnek rá, ezzel egy olyan homlokzatot képezve, ami figyelemfelhívó, mégis diszkrét. A szerkezet alapmotívumát egy hétköznapi iszlám mintán alapul. Az egész szerkezetet homokfúvott üvegburokkal borítottuk, ezzel védelmet adva a romoknak és sejtelmességével a hamam jellegére, hangulatára igyekeztünk utalni.
Ha már elértük, hogy a járókelők meg akarják ismerni a fürdő maradványait, bemenjenek a megmaradt falai közé, szükségünk volt egy megfelelő információs közegre. Járófelületének egy nyomásérzékelőkkel ellátott üvegfödémet képzeltünk el, ahol a lépések hatására bekapcsolnak a led-égős él-világítók egy-egy mezőben és így láthatóvá válik több nyelven információ a fürdőről, amely anyagában mart, homokfúvással készült üveg volna. A víztiszta üveg lehetővé teszi, hogy a meglévőség jól látható maradjon mindezek ellenére. Ezekkel az eszközökkel olyan hatást szerettünk volna elérni, amely nyomot hagy az emberekben, és más ehhez hasonló műemlékeket is szívesen megismer később.
