close
CímlapNyelvtanulásOlvasni, méghozzá idegen nyelven?

Olvasni, méghozzá idegen nyelven?

Nyelvtanulás rovatunkban több szempontból vizsgáljuk az idegennyelvek elsajátításának folyamatát, sokszor empirikus módszerekkel is, lásd „Aranylista”. Mindezt tesszük azzal a céllal, hogy segítsünk neked a nyelvtanulás folyamatában, tippeket gyűjtsünk össze, amik hasznosak lehetnek, vagy hogy ötleteket adjunk, hogyan, mivel lehet kiegészíteni az órai nyelvtanulást, vagy lehet akár önállóan hozzáfogni. A végcél természetesen a hatékony és gördülékeny kommunikáció az adott idegen nyelven, tehát az írás, olvasás, a beszéd és a hallás utáni szövegértés. Ezek közül jelen cikkemben az olvasással foglalkozom.

Kezdjük a legelején: mit vár az ember az idegennyelvtanulástól úgy általában?

Leginkább azt, hogy már tudja az adott nyelvet, tehát a nem tudást tudásra váltsa. A kérdés: hogyan? Kisbabaként hogyan sajátítjuk el (egy vagy több) anyanyelvüket?

Éveken keresztül halljuk, majd elkezdjük (botladozva, hibásan) gyakorolgatni magunk is. Mindez egy folyamatos fejlődés, a nyelvelsajátítás természetes folyamata. Majd hat-hét évvel később az iskolában elkezdjük hozzátenni a helyesírást, rakosgatjuk helyre a dolgokat, megtanuljuk a nyelvtani szabályokat, és további hosszú éveken keresztül fejlesztjük anyanyelvi készségeinket könyvek, újságcikkek olvasása közben, tanórák, előadások meghallgatásával, saját nyelvhasználat segítségével. Így lesz körülbelül egyetemista korára elég jó használója az adott nyelvnek, aki ügyes. Persze még marad bőven mit tanulni a felsőoktatásban is, és még azután is. Annak ellenére, hogy például Magyarország egy eléggé egynyelvű ország, tehát ha bármit hallunk, látunk, olvasunk, az 95%-ban magyar nyelvű lesz, még így is hosszú évekig tart, mire eljutunk a nyelvórákról ismert ’középfokra’, majd ’felsőfokra’, majd anyanyelvi szintre. Ez egy nagyrészt természetes folyamat, az agyunk teszi a dolgát, épülnek be szépen az elemek.

Ha ez a folyamat abban megváltozna, hogy nem magyar kultúrában, nem a magyar nyelvet használná az adott nyelvtanuló, hanem például Angliában próbálná megőrizni a magyar anyanyelvét, várhatóan mi történne? Rohamtempóval megtanulna angolul, miközben a magyar anyanyelve megmaradna egy alacsonyabb szinten, ha csak nem fordít rá külön energiát. De az angol nyelvtudása gyorsan erőre kapna, hiszen a nap szinte huszonnégy órájában azt hallaná, látná, használná.

Mit tehet a nyelvtanuló, aki nem a például angol (vagy bármilyen más, nekünk idegennyelvi, de nekik) anyanyelvi környezetben, nem napi húsz órát angolt (vagy bármilyen más idegennyelvet) hallva szeretné mégis elsajátítani az angol nyelvet (vagy bármilyen más idegennyelvet)?

Kénytelen más módszereket találni, mint a természetes nyelvelsajátítás. Olyat keresünk általában,

ami minél kevesebb idő alatt, minél hatékonyabban hozzásegít minket egy idegennyelv tudásához.

De ne felejtsük el, hogy ha pár évig folyamatosan az adott nyelvi kultúrában élnénk, szinte magától is menne a folyamat, agyi kapacitásunk bírja, kétség nem fér hozzá. Vagyis: ha nem tudjuk az adott kultúrkörnyezetben elsajátítani a nyelvet, mesterséges módszerekkel, gyorsítva tanulunk.

Próbálunk minden lehetséges módon többet tanulni. Tanuljuk a nyelvtant, a szavakat, a szófordulatokat, magolunk, gyakorlunk, feladatokat oldunk meg, emlékezni próbálunk, kitalálunk mesterséges helyzeteket, hogy tudjuk gyakorolni az elképzelt beszélgetéseket. Mindeközben próbáljuk nem (nagyon) megutálni az egész folyamatot, szemünk előtt lebegtetve a célt, a motivációt, amiért tulajdonképp mégiscsak érdemes megugrani ezt a sok akadályt, és megtenni a plusz erőfeszítéseket. De ez sokaknak nem megy töretlenül éveken keresztül. Elbizonytalanodunk, megingunk, feladjuk, újrakezdjük, és sorolhatnám. De ne csüggedjünk, van remény! Ha van igazi, belülről jövő motivációnk, akkor nem lesz gond, hiszen előkerül a kitartás, és átlendülünk a holtponton, míg azt vesszük észre, hogy:

„Egyszercsak tudtam!”

Sokan vágynánk egy olyan nyelvtanulási módszerre, ami gyors, hatékony és élvezetes nyelvtudást ígér. Ígérni ígérnek is, de kérdés, hogyan válhat ez valóra. Ha az egész nyelvtanulás a tudástól a nemtudásig csak magolásból, szenvedésből állna, nem lenne ember, aki megtanulná. Tehát vannak könnyű, élvezetes részei a nyelvtanulásnak, meg olyan részek, amit nem annyira szeretünk – kinek-kinek más, egyikünk a nyelvtannal küzd, másikunk a szavakkal, a harmadik a kiejtéssel, negyedik a hallás utáni megértéssel, és így tovább. De az biztos, hogy nem 100% magolás, vagyis, bizonyos részei csak ránk ragadnak. Kifejezett erőfeszítés, erőlködés nélkül. Feltételezésem szerint ezek azok, amit tényleg érdekesnek találtunk. És vélhetően itt van a gordiuszi csomó megoldása is: az érdeklődésünk, bár inkább egyes szám első személyt kellene használni, mert ez mindenkinél más.

De mikor történik ez az ’egyszercsak tudtam’? Mikor történik a csoda?

Itt jutunk el végre az olvasáshoz, méghozzá a szabadon választott idegen nyelvű olvasáshoz – miért és mire jó ez?

Ha valami érdekel, azt el akarjuk olvasni – meg akarjuk tudni, hogy… legyen az bármi, ami érdekel, a napi politikától a divatmagazinon át a szakkönyvig bármi. Ami biztos, hogy átsegít minket a holtponton a saját érdeklődésünk. Itt idéznék Lomb Kató pécsi születésű nyelvzseni Így tanulok nyelveket c. könyvéből, amiben leírja, hogy megkérdezett több nyelvtanulót, hogy mi motiválta őket arra, hogy elkezdjenek idegen nyelven olvasni:

„M. Ö. harmadikos gimnazista: cikis dolog, ha az ember nem tudja, hogy milyen meccsre készülnek a külföldi focicsapatok.

N. B. írógépjavító: tetszik tudni, van egy találmányom, ahhoz kellett.

F. P. nagymama: nahát, hogy mi mindent le mernek írni ezekben a mai szerelmi regényekben!

M. A. minisztériumi osztályvezető: imádom a krimiket. Csak nem hagyom abba, mielőtt megtudom, hogy ki a gyilkos?

L. J. nyomdász: addig fütyültem a slágereket, amíg rájöttem, hogy meg kell tanulni a szövegeket is.”

A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen végzett, tizenhat nyelven beszélő tolmács, Lomb Kató 1970-es művében leírtak ma sem kevésbé aktuálisak. A dalszövegek, egy találmányhoz szükséges szakirodalom, és a krimi is pont jó az idegen nyelvű olvasásra. De ha csak egy szimpla internetes keresésnél esetleg megpróbálkozunk az idegen nyelvű szöveg megfejtésével is, biztosan tanulunk valamit. A lényeg: tényleg érdekeljen bennünket! Akkor tud megtörténni a csoda! Az érdeklődésünk lehet pillanatnyi, meg akarom tudni, mit jelent ez a szó, vagy lehet hosszú távú: tudni akarom ezt a nyelvet, mert… vagy szükségem van erre, mert…

De miért történik „csoda”?

Mert végre nem magunk ellen küzdünk, és engedjük, hogy az érdeklődésünk egy irányba vigyen, és közben ránk ragad a nyelv – a szerkezete, a szófordulatok, a jelentések, a sorok közt fellelhető valódi, természetes és (többnyire) helyes nyelvhasználat. Ez az érdeklődés, az információ megszerzésének igénye az, ami a valódi célja bármilyen nyelv használatának: a kommunikáció – információk cseréje. Miközben a nyelvórán gyakran magára a nyelvhasználatra figyelünk, azzal foglalkozunk, és nem az információval, a tartalommal.

A való életben a nyelv csak egy eszköz, nem maga a cél. De azt az eszközt meg kell tanulni használni.

Méghozzá legalább olyan szintig, mint amire szükségünk van. Hogy mennyi idő mindez, arra léteznek különböző elméletek, az egyik nagyon leegyszerűsítve azt állítja, hogy bármit is gyakorol az ember tízezer órán át szándékosan, azzal a kifejezett céllal, hogy egyre jobb legyen az adott dologban, annak a mesterévé válik. A zene iránt érdeklődőknél körülbelül húsz éves koruk körül lesz meg ez a mennyiség, napi többórányi intenzív gyakorlással. De ezzel egy későbbi cikkben fogunk bővebben is foglalkozni.

Bármilyen szinten állók elkezdhetnek idegen nyelven olvasni?

Elméletileg igen, bár a megfelelő szintű és tartalmú szövegek megtalálása minden szinten kihívás lehet. Középfok alatt jó ötlet lehet egyszerűsített, rövidített olvasmányok olvasása, amelyek már sok nyelvből elérhetőek, a könyvtárakban is találsz ilyeneket!). Előnyük, hogy a történet ugyanolyan lebilincselő, de a túl bonyolult szófordulatokat úgy egyszerűsítették le egy kicsit, hogy továbbra is élményt tudjon okozni az olvasás, és ne kelljen minden második szót megnézni a szótárban.

Ha nem az egyszerűsített olvasmányok mellett döntünk, akkor készüljünk intenzív olvasásra, vagyis, hogy nagyon lassan fogunk haladni, és szinte minden szót meg kell majd néznünk a szótárban. Ehhez érdemes rövidebb szöveget választani. Ha az ember már legalább alapfokon tud egy idegennyelvet, és halad a középfok irányába, (pláne felette) akkor érdemesebb az extenzív olvasással is próbálkozni, ami jóval gördülékenyebb, mint az imént vázolt helyzet, amikor minden szót ki kell szótáraznunk, hogy bármit is értsünk a szövegből. Itt lehet már a szövegre, a tartalomra figyelni, nagyvonalúan átsiklani az esetleges nem kulcsfontosságú ismeretlen szavak felett, és akár egy hosszabb cikket, vagy könyvet elolvasni. Majd rendkívül büszkének lenni magunkra, hogy megugrottuk ezt az akadályt is, melegen ajánlott.

Mit tegyek, ha nem tudom, milyen szinten vagyok?

Vannak online szintfelmérők, amivel ki lehet deríteni, hogy pl. A2, B1, B2 szinten vagy-e. A másik módszer kevesebb erőfeszítést igényel talán: fogsz egy szöveget, ami érdekesnek tűnik, és bátran, hezitálás nélkül beleolvasol. Ha azt veszed észre, hogy visz a szöveg magával, nagyjából érted, hogy mi van oda írva, akkor jó szintű olvasnivalót tartasz a kezedben.

A legjobb az, ha sikerül szokássá formálnunk az idegen nyelven olvasást, mondjuk, hogy minden nap olvasol tíz percet. Már ez is előrébb visz. De ha meg esetleg magával ragad az olvasás, hát annál jobb! (Ha mégis ragaszkodsz a szótárazáshoz, és azokat a kifejezéseket, szavakat szeretnéd is megtanulni, jó módszer az Aranylista - kipróbáltuk!)

Olvasásra fel! 

Tóth Mariann

Tóth Mariann

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni