Amint arról korábban beszámoltunk, próbálunk olyan tanulási módszereket feltérképezni, amik megkönnyíthetik a nyelvtanulást, de nem közismertek. Ennek kapcsán született az aranylistáról szóló cikk, és szerveződött egy Facebook-csoport is.
A tapasztalataimat osztom meg.
Nem minden nyelvre alkalmazható
Minden olyan nyelv, ahol a kiejtést és/vagy a kiejtéstől teljesen független betűket külön meg kell tanulni, szerintünk kiesik az Aranylista hatóköréből. Lehet, hogy működhetne valamilyen módon, de ezzel nem is álltunk neki kísérletezni. Nem találtam olyan, kifejezetten ehhez a módszerhez kötődő leírást, ami pl. a kínaira vagy a japánra vonatkozna.
Melyik nyelvet szeressem?
Először a spanyollal kezdtem, és eltartott az első leszűrésig, míg rájöttem: semmi értelme olyan nyelv kapcsán hízlalni a szókincsemet, amivel nem foglalkozom aktívan. Váltottam, és azt gondoltam, hogy a 16 napnyi spanyol aranylistám ment a kukába. Aztán egy nap, miközben éppen sárgarépát pucoltam a konyhában, és egy scifin gondolkodtam, eszembe jutott, hogy mondják
az UFO-t spanyolul.
Ez a szó az aranylistás felsorolások egyikében volt. Szóval a spanyol aranylistám annyit megalapozott, hogy megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy a módszer valami miatt működik. Mivel az angolt egyfajta lingva franca-ként használom a mindennapjaimban, áttértem arra.
Vizuális típusok előnyben
Ha hallás után tanul valaki, nem ez lesz a kedvenc módszere. Ha mindig úgy tanult szavakat, hogy bevéste őket a füzetébe vagy - amikor felidézi - “látja” a szótárfüzetének lapjait, akkor viszont érdemes esélyt adni az aranylistának. Jómagam a népes vizuális típusok csoportját erősítem, ráadásul mindig és mindenhova firkálok. A módszer maga is erre játszik rá azzal, hogy a különböző “leszűréseket” más és más színnel kell összeírni.
Az alaplista kérdései
A spanyol esetében - amit ugye, méltatlanul mellőztem az életemből - a nulláról kellett volna indulnom: sem a korábbi szótáraimat nem akartam előkapani, sem pedig régi tankönyveimből kiszedni szólistákat, mert nem akartam, hogy a korábbi tanulási élmény befolyásolja azt, hogy teszteljem az aranylistát. (Vagyis hogy azért működjön, mert sokkal korábban már megtanultam, csak nem emlékszem, és az aranylista ezt hozza mozgásba.) Hogy ilyesmit ne kockáztassak, de kellően alapos és lusta legyek egyszerre, eldöntöttem, hogy keresek egy olyan forrást, ami eleve tele van szószedetekkel. Ez a spanyolnál számomra a Spanyolultanulunk című, remek és hasznos blog jelentette az alapanyagot.
Az angolnál a szószedetet magam gyúrtam össze a jegyzetfüzeteimre firkált, ad hoc kiszótárazott szavakból.
A listák összeállítása fifikás.
Szeretem kimaxolni a szavakat, ha már egyszer szótárazok: a szó, a hozzá tartozó kifejezések, az összes vonzat. Ha az első alapszóra nem emlékszem, akkor sorban buktam az összes többi tételt is a listámról. Ezt párszor meg is tapasztaltam! Ugyanez fordítva is igaz: ha beugrik az első szó, nem olyan nagy kihívás visszaidézni az összes többi, erre a szóra alapozó kifejezést. Ezzel még nem döntöttem el, hogy mit kezdjek.
A leszűrések után párszor még viszketett a tenyerem, és arra gondoltam, mi lenne, ha kiegészíteném a listát újabb, az adott szóhoz tartozó kifejezéssel. A módszer alapelvei nem egyeznek ezzel, úgyhogy ellenálltam a kísértésnek, de szerintem hátrány, hogy csak az első 14 nap alatt van lehetőség az új szavakat bevinni a rendszerbe.
Idő és kitartás?!
A Facebook csoport hamar népes lett, de én tartok legelöl a folyamatban, hiszen még a csoport indulása előtt elkezdtem a listákat írni. Őszintén szólva az egész egy
egyszemélyes peepshow
-vá fajult: a legtöbben csendben figyelték a beszámolóimat, aztán azt, ahogyan örömködöm. Nem vagyok sem kitartó, sem okos időmenedzser, őszintén szólva nem is értem, miért maradtam ezzel egyedül.
Számok vs érzések
Azt gondolom, szintentartáshoz vagy olyan szókészlet bővítéséhez, mely valamiféle speciális témához kötődik, remek ez a módszer. Viszont ha valaki az alapokat sajátítja el egy nyelvből, nem valószínű, hogy érdemes kivárnia, míg a hosszú távú memóriájába bevési az aranylista a szavakat. Persze, lehetne alapfokon is használni, de szerintem előbb jön egy szódolgozat…
Ha egy kicsit számolunk:
280 szó megtanulásáról van szó, amihez 56 napot használunk fel.
Ez nem tűnik hatékonynak, főleg, ha tudjuk, hogy az utolsó “leszűrés” után is maradhat néhány szó, amiket nem fogunk tudni. Viszont elvileg egyenesen a hosszú távú memóriába vándorolnak a szavak. Ami nem rossz. Ha az 14 szólistán túllendültünk, naponta pár perc kikérdezni magunkat, ami meg hát igazán nem sok… Ahogy a Facebook csoportban is írtam: mindennap teszek valami a nyelvtudásomért, és minden kikérdezésnél bebizonyítom magamnak, hogy megy ez nekem, nagyon is!
Az aranylista valami olyasmi, mint citromfát nevelni: öntözzük, mindennap ránézünk, de nem ez a központi kérdés az életünkben. Aztán egyszercsak:
hopp, virágok, gyümölcsök, dolce vita.
Azt hiszem, mint grafomán, szókincsbővítéshez a továbbiakban is fogom használni.
Hátrány:
Lassú
Nem minden nyelvre alkalmazható
Ritka ronda a kézírásom
Előny:
Olcsó
Kis időt igényel
Semmi erőfeszítés
Hosszú távú memória
Ha csatlakoznál a Facebook-csoporthoz, az Aranylista UnivPécs név alatt keresd.
