close
CímlapSportFelszabadult hip-hop

Felszabadult hip-hop

A Táncoló Egyetemen elérhető kurzusok közül a hip-hop már 21 éve folyamatosan indul minden szemeszterben, egy fáradhatatlan táncpedagógus töretlen lelkesedésének köszönhetően. Horváth Tamás (Totya) 45 éves, és 25 éve foglalkozik tánccal, a hip-hop utcai stílussal. A Táncművészeti Főiskolán végzett, művészeti iskolában is tanít, valamint van egy saját tánciskolája is, a T-Dance Hip-Hop Sportegyesület. A kezdetektől tanít a Táncoló Egyetemen, a PTE Táncegyüttes oszlopos tagja, illetve nagyon sok külső helyszínen is oktat: óvodákban, iskolákban, hátrányos helyzetű gyerekeknél.

Mikor találkoztál először ezzel a műfajjal, és mi az, ami megfogott benne?

1990-ben egy barátom javaslatára csatlakoztam egy táncstúdióhoz, ahol nem csak hip-hoppal foglalkoztunk, hanem sok minden más is volt a repertoárunkban, például musical, jazz, showtánc is. Leginkább a hip-hop kötetlen stílusa, a zenéje fogott meg, így indultam el ebbe az irányba. Megtetszett, hogy nincsenek szabályai, én alapból is ilyen vagyok.

Érdekes, hogy sokkal több lány tanul hip-hopot, mint fiú, pedig a street dance világa a fiúknak kifejezetten jól áll. Sokan, ha bejönnének, megnéznék az órát, megtapasztalnák a miliőt, kipróbálnák a táncot, lehet, hogy megtetszene nekik. De még ezelőtt húz egy falat sok fiatal. Kisgyerek korunktól rakjuk magunknak a falakat, gátakat szabunk, illetve a külvilág is ezt teszi. Csak emeljük a falakat, és nem merünk átlépni rajtuk, nem merjük ledönteni azokat. Ezért sokan úgy gondolják, hogy akkor inkább csak buliban táncolgatnak. Persze amikor eljön a szalagavató, majd később az esküvőjük, akkor rájönnek, hogy mégiscsak jó lett volna táncot tanulni, mert akkor lenne alap, amire építsenek. Mostanában nagyon sok olyan felkérésem van, hogy esküvőn az ifjú pár előadna egy nyitótáncot, és ebben kérik a segítségemet. Sokan akkor szembesülnek a problémával, hogy nincs semmilyen táncos alapjuk.

Hogyan jellemeznéd a hip-hop műfajt?

A hip-hop szubkultúrának négy fő alappillére van: a graffitisek, akik fújják a falakat. De ők sem össze-vissza fújkodnak, mert sok otthon a spray, vagy megmaradt a radiátor zománcfesték. Ők így fejezik ki magukat, ikonokat, jelképeket festenek a falra, ennek is egy története, kerete van. Vannak a DJ-k, akik a buliban keverik a lemezeket, és vannak az MC-k, akik végig pörgetik a hangulatot a szövegükkel. A negyedik pillért pedig a breakesek adják. A hip-hopnak a break az alapja, abból indult az egész. A mi műfajunkat azonban nem húzzuk bele a hip-hop szubkultúrába, ez a street dance vonal, ami most már nagyon-nagyon kinyílt, és jönnek folyamatosan az újabb és újabb stílusok és fuzionálnak mindenbe. Így lettünk mi az utcai táncosok.

Abból jön egy szabadabb érzés, hogy az utcán azt csinálsz, amit akarsz. Ott úgy táncolsz, ahogy akarsz. Ez nem egy színház, ahol megmondják, hogy most ezt kell csinálnod, és így kell tartanod a lábad. Itt azt csinálod, ami jólesik, ami jön, és az érzéseidet, vagy akár a pillanatnyi hangulatod is beleadhatod. A táncosok közül is az lesz a jó, aki ezt ki is tudja fejezni a mozdulatai által, bele tudja vinni a táncba önmagát. Az órán megmutatom a lépéseket, ezeket összefűzzük, koreográfiát rakunk össze belőle.

Arra csak inspirálni tudom a táncost, hogy érezze, ez az út arrafelé vezet, hogy magából meg tudja mutatni azt, amit szeretne. Akkor lesz ő is benne a táncban, és nem csak én, és akkor fog a koreográfia is kinyílni, mint a virág, és lesz egy csodálatos dolog belőle. A jó pedagógusnak szerintem az a feladata, hogy ezt az érzést kihozza az emberből, és rávezesse, hogyan tudja belefűzni ezt a táncba.

Magyarországon mennyire van meg ez az utcai jellege ennek a táncnak?

A breaknek abszolút megvan ez az utcai jellege, a street dance vonal már inkább a táncteremben van jelen. Amikor én elkezdtem, én is táncoltam az utcán.

Emlékszem rá, hogy kivittük a kismagnót, az utcai lámpa alatt este kilenckor ott gyakoroltunk, ott táncoltunk.

Ma is simán kimegyek az utcára és táncolok, vagy például a boltban is táncolok a gyerekeimmel, ha jó zene szól! (nevet) Én ezeket a falakat már rég ledöntöttem, engem ilyenek nem zavarnak. Ha a sok mai gyerek inkább bemegy egy stúdióba, és ott táncol, ott megtalálja azt a közösséget, aki előtt mer táncolni, akkor így jobb.

Mindenki szólótáncosnak születik?

Én lennék a legboldogabb, ha ez így lenne! Volt olyan táncosom, aki autodidakta módon tanult, és nagyon jó volt! Volt olyan is, aki úgy jött oda, hogy csak mozogni szeretnem semmi extrát, és kiderült, hogy nagyon tehetséges, mert mozogni, ki mert állni, szólózott, duózott, a csapatban pedig húzóegyéniség lett, és kinyitotta magát a világnak.

Olyan is van, aki főleg csapatban erős?

Én ilyen vagyok. Én is duóztam, szólóztam, de csapatban érzem magam a legjobban, ha együtt táncolunk, figyelünk a másikra, a térformákra.

Én egy csapatember vagyok.

A hip-hopon kívül például triatlonozok, ahol kell úszni, futni, biciklizni, de mindent egyedül, ez nekem ilyen szempontból nehéz. Most is készülök a Balaton körbetekerésre, és kitalálom, hogy akkor ma mondjuk biciklizni megyek, tekerek 60 kilométert. Hallgassak közben zenét? Éjjel-nappal zenét hallgatok! Már nem hiányzik még több zene. Nagyon sok online órám is van, amikor egyedül beszélgetek a kamerával, utána pedig sokszor meg kell vágnom a videókat, szintén egyedül. Nekem a közösség nagyon hiányzik.

Miért kezdtél triatlonozni?

Az egyik táncosom mesélt a crossfit-ről, amit aztán ki is próbáltam. Nagyon jó, mert a táncon kívül ad egy jó edzettséget. Öt éve kezdtem, azóta is járok, aztán elkezdtem a Spartan-t, a terepfutást, aztán megfogott a biciklizés, az úszás. Keresem a kihívásokat, így jött a triatlon. Az unokatestvéremmel már készülünk a következő versenyre, ami májusban lesz. De az azt követő kihívás is már megvan, kitaláltuk, hogy majd az Ironman-en indulunk váltó-triatlonban. Azért is kezdtem el ezeket, hogy példát mutassak a tanítványaimnak, a családomnak, vagy bárkinek, hogy inspiráljam őket, hogy sportoljanak, mozogjanak. Ha én meg tudom csinálni ennyi idősen, akkor ők ki tudnak menni futni, erősíteni, bármilyen sportot kipróbálni.

A cél, hogy legyen edzettek, fittebbek, hogy később ne legyenek betegek, ne legyen gondjuk. Mert nagyon sokat számít, hogy egészségesek vagyunk.

Hogyan élitek meg a vírushelyzetet? Lehet online táncot tanulni?

Az elején nagyon megszenvedtük, nem voltunk erre felkészülve, küzdelem volt a kapcsolódás, nem volt elég a sávszélesség, az órarendi eltérések is megnehezítették a dolgunk, volt itt káosz. Megy az idő az online tanításban, de szerintem csak tűzoltásnak jó ez. A személyes kontaktus nagyon fontos a táncnál. Így nem nagyon lehet összehozni a közös koreográfiát, hogy mindenkit mondjuk 2x2 centiben látok, aztán küldik a saját magukról készült videókat. Sok mindent át lehet adni, de inkább egyszemélyes lett most a tanítás. Van talán annyi előnye azért, hogy mindenki máshogy tanulja meg az adott koreográfiát, kicsit magára alakítja a mozdulatokat. Meg egy picit jobban kinyílik az ember otthon, mert ott nem látja senki, és mer mozogni. Lehet, hogy mire hozzám elkerül egy ilyen felvétel, ötször vagy akár tízszer is felveszi magát.

A Táncoló Egyetemes kurzusod hallgatói jól vették az akadályt?

Az órák egy részét még élőben tartottuk az előző félévben, épp a koreográfia felénél tartottunk, amikor át kellett állni online oktatásra. Akkor kialakítottam egy kis digitális táncstúdiót magamnak, és ott felvettem a koreográfia második felét, amit a hallgatók megnézhettek. Mondtam nekik, hogy akinek van kedve, küldje el nekem magáról a videót, ha megtanulta. Komolyan is vették a feladatot, csinálták szépen online is a lépéseket. Örültem neki, hogy sok külföldi is visszaküldte magáról az anyagot.

Egy állandó csoportról beszélhetünk?

A Táncoló Egyetemen a kezdetektől, 2000-től tanítok. Minden félévben próbálok a tíz alkalmas kurzuson többféle stílust megmutatni.

Akinek megtetszik ez a műfaj, és ahogy tanítok, gyakran sok éven keresztül elkísér.

A résztvevők körülbelül fele szokott egy fél évnél tovább is maradni, velük barátságok is kialakulnak időnként. A csoport másik fele szemeszterenként cserélődik.

Várjátok azért, hogy visszatérhessetek a táncterembe?

Gondolhatod! Mindenki kinyitotta az online világot, akár amerikai sztáredzők óráira is be lehet csatlakozni, de megvannak a saját kihívásai, mert kevesek otthona táncterem nagyságú. De még akkor azt is tegyük hozzá, hogy a kutya ne ugasson, a kistesó ne zavarjon, anya ne szóljon, hogy hozd ki a szennyest, sok mindennek meg kell felelni. Kényelmesebb bemenni a táncterembe. Most az online óra sokszor csak tűzoltás, hogy valamit mozogjon az ember.

Kinek ajánlanád a hip-hopot, ki az, akinek ez a tánc menni fog?

Ez az utcai hip-hop stílus annyira kötetlen, hogy bármikor nyugodtan el lehet kezdeni.

Van tanítványom négy évestől ötvenöt évesig. A felnőtt csoportomban hip-hop alapokat tanítok. Persze nem fejen pörgünk, meg kézen állunk, hanem egy kicsit gerinckímélőbb az óra, odafigyelve az ő életkori sajátosságaikra. Szépen járnak hozzám, várják az órát, és nem hagyják ki.

Fiúknak, lányoknak egyaránt ajánlod?

Persze! Olyan kiállást, megjelenést, fizikumot, felépítést ad, hogy az mindenképpen előnyére válik bárkinek. Egyfajta felszabadító érzést is ad!

A Táncoló Egyetem oktatóval készült további cikkeink (Spotify listákkal):

Tóth Mariann

Tóth Mariann

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni