A PTE Egyetemi Levéltár születésnapi rendezvényén, melyet január 12-én tartottak a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont konferenciatermében két friss, az intézmény gondozásában megjelent kötetet is bemutattak. Szögi László és Csibi Norbert: A pécsi felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1850–1923 c. kötetét dr. Schmelczer-Pohánka Éva történész, a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár vezetője mutatta be. Beszédét idézzük.
„A helyi felsőoktatás előzményeinek kutatása, történeti stációinak bemutatása, a város életében betöltött jelentőségének elemzése a közelmúlt jubileumai kapcsán kiemelt szerepet kapott a Pécsi Tudományegyetem életében. A „Múltból a jövő felé” mottó is híven tükrözi az egyetemi kollektív emlékezés fontosságát, amely többek közt emléktáblaavatások, kiállítások, kulturális programok, konferenciaszervezések, valamint tudományos és ismeretterjesztő kötetek, jubileumi kiadványok megjelentetéseiben manifesztálódott a bő kétéves ünnepségsorozatban.
A tavalyi évben mérföldkőhöz érkezett a PTE Egyetemi Levéltára is, hiszen felállításának 20. évfordulóját ünnepelhette. A pécsi egyetem és levéltára kettős jubileumát nem is foghatná össze jobban más, mint egy 19–20. századi, levéltári kutatásokon alapuló pécsi felsőoktatástörténeti adattár támogatása és megjelentetése.
Az MTA-ELTE Egyetemtörténeti Akadémiai Kutatócsoport a történeti Magyarország felsőoktatástörténetének feltáratlan forrásaiból nyert adatok összegyűjtését, rendszerezését, elemzését és a legkorszerűbb kutatási formában való közzétételét tűzte ki célul. A bemutatásra kerülő pécsi felsőoktatási adattár sem előzmények nélküli, hiszen 2017 őszén, a középkori pécsi universitas alapításának 650. évfordulóján jelent meg az adattár előző kötete. Az első kötet időintervallumát tekintve (1714) 1785–1852 közötti időszakot öleli fel, és három intézmény hallgatói adatait összegzi: a Pécsi Püspöki Szemináriumét (1714–1752) a Győrből Pécsre helyezett Királyi Kerületi Akadémiáét (1785–1802), valamint a Pécsi Püspöki Joglyceumét (1828–1849).
A jelen második kötettel az adattár a szeminárium és a jogakadémia adattárának folytatásaként szerves egészében lefedi az 1923-ban Pécsett újraalapított M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem 18–20. századi pécsi felsőoktatási előzményeit, kezdeményezéseit, jogelődjeit.
A jubileum kapcsán bemutatott kötetet Csibi Norbert, a PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézete egyetemi adjunktusának 18 oldalas adatgazdag, részletes tanulmánya vezeti be a Pécsi Püspöki Joglyceum és a Pécsi Püspöki Szeminárium 1850 és 1923 közötti történetéről. Ezt Szögi László, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár nyugalmazott főigazgatója, az MTA-ELTE Egyetemtörténeti Akadémiai Kutatócsoport egyik vezetőjének 15 oldalas, a fenti intézmények hallgatóságával kapcsolatos, a feltárt és egységesített adatokat rendszerező táblázatokban és azok eredményeit taglaló elemzésekben gazdag tanulmánya követi.
A két intézmény hallgatói adatainak forrásaival kapcsolatban kedvező helyzetben voltak az adattár kutatói, hiszen a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltárában és a Pécsi Egyházmegyei Levéltárban, valamint a pécsi könyvtárakban az írott és nyomtatott dokumentumok rendelkezésre álltak. A kötet törzsanyagát magába foglaló adattár előtt, 4 oldalban módszertani segédlet ismerteti a forrásközlések módját, valamint az adattár szerkezeti felépítését, végezetül a jegyzékét adva a használt rövidítéseknek.
A kötet felépítése a bevezető tanulmányokat követően: módszertani útmutató, 254 oldalon 3390 diák adatai (A jogakadémia 2745 hallgatójának 208 oldalon, a szeminárium 645 papnövendék pedig 46 oldalon)
Segédletként egy 16 oldalas hely- és egy 37 oldalas névmutató segíti az adattárban való gyorsabb eligazodást. A nemzetközi kutatások számára egy 5 oldalas angol rezümé, majd egy tartalomjegyzék zárja a kötetet.
Az MTA–ELTE Egyetemtörténet Kutatócsoport révén immár 30 kötetben állnak rendelkezésre a jelen és jövendő kutatók számára a történeti magyarországi felsőoktatás hallgatóinak adattárai, valamint a velük összefüggésben elkészített, elemző tanulmányok sora, amelyek hatalmas segítséget jelentenek és nagy lendületet adhatnak az eddig feltáratlan kutatási területek eredményeinek bemutatására. Pécs város felsőoktatás intézményeinek 1850–1923 hallgatói adattárait nagy haszonnal forgathatják a 18–20. századi oktatás-, hely- és jogtörténet kutatói. Új eredménnyel gazdagíthatják a magyar, a délvidéki (horvát, szerb) és közvetetten a szomszédos nemzetek (pl. osztrákok, szlovákok, szlovének) társadalom- és művelődéstörténeti kutatásait is.
A személyekhez köthető adatok révén számos kiegészítő információt szolgálhatnak életutak és családfa-kutatások számára, hiszen egy magukban összegzik, kevésbé ismert források fontos személyes adatait."
