„Diaszpóra2023 – Határtalan közösségek” címmel rendezett háromnapos nemzetközi és diszciplína közi tudományos konferenciát a PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Anglisztika és Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, a PTE Diaszpóra Projekt Hálózatával karöltve az az MTA PAB pécsi székházában 2023. május 4-6. között. Az Emigrációk – Diaszpórák – Modellek szekcióban elhangzott izgalmas előadásokat helyezzük most fókuszba.
A tudományos szimpózium szervezőinek fő célkitűzése, hogy kétévente olyan magyar és nemzetközi fókuszú konferenciasorozatot hozzon létre, mely feltárja a diaszpóraközösségek sokszínű kulturális örökségét, erősíti a közösségi tudatot, a kötődéseket, amelyek „egyúttal olyan lelki térben is formálódnak, amelyek fontos közege a nyelvi-kulturális, irodalmi és művészeti alkotások világa.” Kiemelt célként fogalmazták meg a szervezők a hálózatépítés és a generációk közötti kapcsolatok erősítését is.
„A Diaszpóra Projekt Hálózatáról már sokan hallottak, ezért gondoltunk arra, hogy összekapcsoljuk az általunk indított irodalmi–nyelvészeti megközelítést a diaszpóra hálózat tevékenységével. Nagyon fontos a diaszpórában élők számára, hogy egy ilyen network létezik, ahol össze tudunk kapcsolódni, de más kultúrákat is megszólítani, és ki tudunk alakítani egy kultúrák közötti párbeszédet” – tette hozzá dr. Orbán Jolán egyetemi tanár.
A jelenléti és online formában, magyar és angol nyelvű rendezvényen több mint hetven tudományos előadás hangzott el nyolcvanhét kutató eredményeit bemutatva, párhuzamos szekciókban. A változatos munkaformák – plenáris és szekciós előadások, műhelybeszélgetések, kerekasztal-értekezlet, poszterkiállítások, filmvetítés – a konferencia műfaji nyitottságát is tükrözték.
A tematikai blokkokban szó esett a magyar diaszpórapolitika- és kutatás aktuális kérdéseiről, a diaszpóraelméletről, a kulturális értékmentésről, a kulturális transzfer és emlékezet kérdéseiről, a többnyelvűség–trauma – identitás alakzatairól, a diaszpórában élő magyarság nyelvtanulási lehetőségeiről, valamint az önéletrajzi műfajok, a kulturális transzfer és emlékezet kérdéseiről.
Az Emigrációk – Diaszpórák – Modellek szekcióban két előadás is elhangzott a vajdasági magyar identitás alapvonalairól, amely a felében délszláv irodalmi és a világirodalmi kulturális hatások között formálódott és nyert egy sajátos aurájú „euforikus lelki teret”. Csányi Erzsébet irodalomtudós, az újvidéki Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács elnöke a Vajdaság, mint élő modell című előadásában rámutatott: a vajdasági magyar identitás egyik meghatározó jegye a huszadik század második felében alakult ki, amikor a nyugati szabad szellemi áramlatok jugoszláv közvetítéssel a Vajdaságot különleges művészi alkotótereppé alakították. A folyamat eredményei az összmagyar kulturális térben is előremutató teljesítményekhez segítették a vajdasági magyar írókat. „Tolnai Ottó művében a legbácskaibb idillbe is becsöppen a tengeri azúr, a tengeri fényözön. A vakító ragyogás a legfurcsább, legbizarrabb vándorutakat teszi meg ezen a földrajzi terepen. Az otthonkeresésben, otthonteremtésben Tolnai félelmetes, ugyanakkor kacagtató honfoglalásokat hajt végre a költészet nevében. Felszabadító erejű az a látásmód, amellyel nézi a szüntelenül felbomló és mássá alakuló világot, általa láthatjuk Vajdaságot is élő modellnek” – foglalta össze előadását az előadását Csányi Erzsébet.
Lábadi Zsombor előadása a Háború és béke történetei címmel egy az anyaországban kevéssé ismert író, Danyi Zoltán írói pályájának alakulásában vizsgálta a háború narratívájának szerepét. A téma, az élet egzisztenciális fenyegetettsége nem csak nála nyitott meg új irodalmi formákat: a „szépírói többlet” az életkörülmények radikális megváltozása az autobiográfiai műfajok, a vallomásos irodalom előtérbe kerülését hozta magával. Felerősödött az identitásformák változatainak artikulációja, az otthonosság és idegenség alakzatainak jelenléte.
A Diaszpóra-konferenciára megjelent online rezümékötetet követően őszre napvilágot lát a konferenciakötet is. A szervezők az ideivel olyan konferenciasorozatot hívtak életre, amelyet minden második évben szeretnének megrendezni, ezzel folyamatossá téve a magyar és nemzetközi fókuszú kulturális és tudományos diskurzust.
