close
CímlapTudományHogyan “lesznek” a gazdagok?

Hogyan “lesznek” a gazdagok?

Vagyon és vagyonosodás kérdése a múltban és a jelenben címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést a Korall társadalomtörténeti folyóirat február 26-án, az online térben. A lap egyik alapító-szerkesztője a PTE Levéltárának igazgatója, Lengvári István. Személyén túl a pécsi szálat Kaposi Zoltán, a PTE KTK neves gazdaságtörténésze, a beszélgetés résztvevője és Pelles Márton (szintén KTK) a lapszám egyik szerzője is erősítette.

A szegénység
megszokott és visszatérő témája a szociológusoknak, így a Korall 81. lapszámának tematikája mindenképpen figyelemfelkeltő. Az ötlet egyébként Gyáni Gábortól származik, és - ahogy  Klement Judit (ELTE BTK), a beszélgetés moderátora megjegyezte: “Jogos a témafelvetés, sokféle a szempont.” Olyan kérdéseket feszegettek, mint

Hogyan változtak a vagyonszerzés lehetőségei?

Mennyiben alakultak át a gazdaság formái?  Milyen volt és milyen ma a vagyon megítélése?

“A stadionépítés mint a társadalmi rétegek lenyomata”
összegezte a beszélgetés egyik aspektusát Klement Judit. Elhangzott, hogy a stadion azért kifejezetten érdekes a kutatók számára, mert egybegyűjt olyan társadalmi csoportokat, melyek tagjai ettől eltekintve nem feltétlen jelennek meg egy térben. A közös jelenlét viszont a határokat is reprezentálja:

a stadion elrendezése révén láthatóvá válnak a különböző rétegek közötti különbségek.

Stadionok már az 1910-es években is épültek, csak akkor versenypályának nevezték őket. Huszár Ákos (TK Szociológiai Intézet) például megjegyezte: a hetvenes években épült Fradi Stadionban a VIP-szektor mindössze néhány széksorból állt, ma 3-4 ezer szék úgy, hogy a össznézőszám 15-20 %-át teszi ki. Plusz vannak ún. skyboxok, amiket több tízmillió forintért lehet évekre előre bérelni. Szociológiai szempontból érdekes, hogy a felső középosztály teljesen elkülönül a többiektől - például máshol is lépnek be az épületbe. Ráadásul ma már a munkásosztály is az elit szája íze szerint szurkol - a korábbi jellegzetes balhék és bandaháborúk mára elcsitultak.

Hogyan “lesznek” a gazdagok?
Avagy “miért is nem foglalkozik a vagyonosodással a közgazdaságtan?” - tette fel a kérdést Laki Mihály közgazdász. A lapszámban Pelles Márton fiumei torpedógyártás és a politikai befolyásszerzést taglaló cikke kapcsán Laki Mihály megjegyezte: van egy átváltás a különböző tőkeformák között, melynek sok aspektusát egyáltalán nem vizsgálja a közgazdaságtan.

“Ilyen például a kapcsolati tőke is, ami a vagyon keletkezését is jelentheti.

A vagyonosodást nem a magas jövedelem magyarázza - de erről sem szól a szakmánk”. A vagyonszerzési lehetőségek kutatása kapcsán azonban szervezési aggályai vannak: “Aprómunka és terepmunkát is igényelne.” Pelles Márton egyetértett azzal, hogy a meggazdagodás kapcsán nem állnak rendelkezésre adatok. Majd hozzátette: “Az a megérzésem, hogy

aki tudja ezt, az csinálja…
Vagyis azok, akik a vagyonosodás útjára léptek nem fogják kiadni a titkaikat
.” Kaposi Zoltán szerint pedig: “Adatokat a NAV vagyonosodási vizsgálatai és az adóbevallások tudnának biztosítani - de ezek titkosak.”
Juhász Pál felvetette, hogy esettanulmányok végzésére család vagy cég esetén viszont lehetőség lenne, mely kapcsán Kaposi Zoltán egy pécsi polgár, Engel Adolf példáját hozta fel. Engel gyáros és nagybirtokos volt a 19. században, egyebek mellett fürdőintézetet, gőzfűrészt, parkettagyárat hozott létre Pécsett, és ő alapította a komlói kőbányát is. Azon kevesek közé tartozott, akik részletesen leírták életüket - beleértve a vagyonig vezető utat. “Ez például egy esettanulmány alapja lehetne” - jegyezte meg Kaposi, majd hozzátette: “A 19. század új lehetőségeket hozott az ipari találmányokkal, nyitottabbá vált a társadalom, bár a felfedezések kiaknázáshoz pénzügyi, banki háttér is kellett”. - mondta el Kaposi Zoltán.

“A 2000 utáni időszakról viszont csak sejtéseink lehetnek a vagyonosodások kapcsán.”

- tette hozzá Huszár Ákos. - “A társadalmi mobilitás a 70-es évek óta csökken Magyarországon, 2010 után ez tovább gyorsult, és az iránya is változott: míg korábban azt jelentette, hogy az adott generáció anyagi helyzete jobb, mint szüleié volt, most lecsúszásról beszélhetünk.

Aki alulra születik, az valószínűleg ott is marad
- és ez fordítva is igaz.”
- mondta Huszár Ákos, utalva arra, hogy a V4-országokban a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedtek a rendszerváltás óta, a társadalmi mobilitás viszont csökkent. A kutató szerint ebből a közszolgáltatások minőségének akkori fejlesztése jelenthette volna a kiutat. Huszár Ákos azt is hozzátette: a nők mobilitási mutatói kedvezőbbek, az utóbbi 50-60 években a férfiakénál, de teljesen más a vagyonosodási mintázatuk is.
Más gazdag emberré válni, és

más bekerülni az elit körbe.
A magyar nem nyitott társadalom. Ismerjük a történeti mintákat.”
- jegyezte meg Kaposi Zoltán.
Juhász Pál szerint

sokszor tekintik generációs feladatnak az elitbe való bekerülést,

a vagyont megszerzettek az utódaikra hagyják ennek elérését. “Ma már kedvezőbb a gazdag emberek megítélése, mint a rendszerváltás körül volt.” - mondta Juhász Pál, majd hozzátette: “Ezt arra alapozom, hogy

nem rejtőzködnek.
De ez csak egy benyomás.
Kristóf  Luca, A vagyonos elit megítélése a rendszerváltás utáni Magyarországon című cikk szerzője is arra jutott, hogy egyre könnyebb lett felvállalni a vagyont - a mai helyzetet szerinte legjobban médiaelemezésekkel lehetne kutatni.

Harka Éva

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni