Az utóbbi évtizedben rohamosan felgyorsult a 3D nyomtatási technológia fejlődése, ennek nyomán a 2015-ben létrejött kutatócsoport, majd a 2016-ban megalakult 3D Nyomtatási és Vizualizációs Központ munkássága nemzetközi viszonylatban is láthatóvá tette a Pécsi Tudományegyetemet. Az interdiszciplináris kutatási, oktatási és fejlesztési központ szakmai vezetőjével, Dr. Maróti Péterrel beszélgettem a szinte tudományos-fantasztikus filmbe illő tevékenységükről, a tudományterület kihívásairól.
Milyen fejlődésen ment át a 3D Központ a megalapítása óta?
A központ megvalósításának ötlete 2016-ból, Bódis Józseftől származik. Az oktatási államtitkár, akkori PTE-rektor gondolatai alapján az volt a cél, hogy egy interdiszciplináris, innovatív, több szakterületet felölelő technológiát honosítsunk meg, amely a meglévő kutatások támogatása mellett elősegíti az egyetem és a piaci szereplők kapcsolatának minél szorosabbra fűzését. Államtitkár kiválóan ráérzett, hogy a 3D nyomtatás egy ilyen terület, és a projekt kidolgozásával, megvalósításával Nyitrai Miklós professzort bízta meg. Az ő szakmai vezetésével valósult meg a központ létrehozására egy GINOP pályázatnak köszönhetően, amelyet a Debreceni Egyetemmel konzorciumban nyertünk el. A pályázati összeg PTE-re jutó része 1,6 milliárd forint volt, ebből valósult meg ez a 4+1 éves projekt, amely során gépeket szereztünk be, megalapítottuk a központot, illetve különböző egyetemi kutatócsoportokat támogattunk. Így az ÁOK, MK, GYTK, MIK, TTK-t és a KTK bevonásával elindultak az interdiszciplináris együttműködések.
A PTE 3D központ átadója, 2018. március. (fotó: Csortos Szabolcs)
Eleinte színes kaleidoszkóphoz hasonlított a központ működése, de hamar világossá vált, hogy egyszerre mindennel nem lehet foglalkozni, hiszen az erőforrások és a csapatok száma véges, nem lehet mindenben jónak lenni. Meg kellett találni a fókuszpontokat. A legerősebb, legtöbb impaktot hozó kezdeményezések az orvosi-mérnöki határterületen lévő projektek voltak. Ennek megfelelően hangsúlyos szerepet az ÁOK, GYTK, a MIK és a Klinikai Központ kapott az utóbbi időszakban, jelentős KTK-s segítséggel.
A különböző tudományos eredmények, publikációk, PhD-védések tették lehetővé azt, hogy megalapozzunk új kutatásokat, illetve számtalan kutatást eszközfejlesztéssel, vagy kiegészítő méréssel, esetleg szoftverfejlesztéssel tudtunk támogatni.
A központ jelenlegi tevékenysége mennyire szerteágazó?
Az egyetemi missziónak megfelelően három fő pillére van, egyrészt a kollegák részt vesznek az oktatásában a MIK-en, az ÁOK-n, illetve a biotechnológiai képzésben. Ehhez társul természetesen a tehetséggondozás, számos TDK-munkában és szakdolgozatban nyújtunk segítséget a laboratóriumban, több TDK-győztesünk, OTDK-helyezettünk van az elmúlt évekből, akikre nagyon büszkék vagyunk.
Tudomány szempontjából a 3D nyomtatás már egy önálló szakterület. Több neves interdiszciplináris nemzetközi szaklapban már nekünk is sikerült publikálni. Emellett a témában több PhD-védésünk is megvalósult, illetve jelenleg újonnan belépő PhD-hallgatóink is vannak, akik ezen a területen tevékenykednek.
Dr. Maróti Péter (Fotó: Csortos Szabolcs)
A harmadik pillér, talán a legizgalmasabb, legújszerűbb, az az innovációs és szolgáltatási tevékenység.
Igyekszünk saját bevételeket termelni, belső és külső megrendelések teljesítésével. Fontos a pályázati aktivitás is, ez a csapat, együttműködve Schiffer Ádám igazgatóval, Tématerületi Kiválóság Program pályázatot nyert, ami éves szinten tavaly, idén és várhatóan jövőre is körülbelül több száz millió forintot hoz az egyetemre. Témája az orvos-mérnöki határterületek, vagyis a biomedical engineering. Ezen a tudományterületen több mint 15 Q1-es nemzetközi publikációnk keletkezett már, ezek közül több D1-es szintű. Közel húsz új, fiatal kutatót vettünk fel fizikus, orvos-mérnök, gépészmérnök és mérnök-informatikus, illetve formatervező végzettséggel. Emellett a PhD-hallgatóinkra, az utánpótlás-nevelésre is büszkék vagyunk. Két egyetemi spin-off vállalat alapításához is hozzájárultunk az elmúlt években, 3D-nyomtatott művégtagfejlesztés (EmberArm) és egészségügyi szoftverfejlesztés témakörökben.
Mivel egészül ki a 3D nyomtatás a központban?
Fontos megemlíteni, hogy 3D nyomtatásról beszélünk, de ez ma már ennél sokkal többet jelent.
Ez egy fontos gyártástechnológia, és ehhez csatlakoznak olyan kiegészítő tevékenységek, amelyek a komplex tervezési és gyártási, prototipizálási folyamatokhoz elengedhetetlenek, mint például a CAD-modellezés, vagy az elektronikai és szoftverfejlesztés. Vannak önálló szoftveres fejlesztéseink is, ilyen például az ÁOK és a MIK számára készült virtuális galéria, vagy a rezidens orvos kollégák időnyilvántartó applikációja, de több honlapfejlesztési projektbe is involválódunk.
Az anyaglaborunk nemzetközi viszonylatban is komolyan felszerelt. A tudományos tevékenységet nagyban támogatja, emellett jelentős belső és külső szolgáltatási potenciállal is rendelkezik, hamarosan akkreditált méréseket tudunk végezni. Szorosan együttműködünk az ÁOK Szimulációs Oktatási Központjával, valamint most alakult meg a Biomechanikai Laboratórium is, ahol komplex mozgásanalizáló berendezések mellett azok az eszközök is helyet kapnak, amelyek a robotikus rehabilitációt támogatják, mint például a ReWalk exoskeleton. Jelenleg kialakítás alatt van a Bio-Mechatronikai Laboratórium is, mely a MIK-kel és ÁOK-val közös, jövőre induló biomedical engineering képzésünk egyik fontos színhelye lesz.
Mennyire számít ez újdonságnak Magyarországon, vagy világszerte?
Ez a tudományterület nagyon friss, dinamikusan fejlődő, interdiszciplináris. Mind az eszközök, mind az elvégzett munka minősége nemzetközi szinten abszolút mérhető, látható, ezt jelzik az adataink, a megszerzett tudományos fokozatok, publikációk.
Biológusok, orvosok, mérnökök, informatikusok, biomérnökök dolgoznak együtt az egészségügy fejlesztése során, hogy olyan megoldásokat, eszközöket, berendezéseket lehessen létrehozni, amelyek az egészségügyi ellátórendszert, ezáltal pedig közvetett, vagy közvetlen módon a különböző betegségekben szenvedő emberek életét jobbá tegyék.
Vannak-e kihívások?
Természetesen, mivel ez a tématerület nagyon új, mind a belső, mind a külső beágyazottságán dolgoznunk kell. Összesen huszonöt fős, teljesítményorientált csapatunkkal folyamatosan szeretnének előrehaladni, új projekteket látni, innoválni. Ebben úgy gondolom, hogy a kollégák által hozzáadott érték rendkívül fontos. Nagyon jó vezetőnk van egyrészt dékán személyében, másrészt az ÁOK-s főnökeim, Rendeki Szilárd igazgató és Kiss István professzor is messzemenőkig támogatják, hogy feszegessük a határokat.
Milyen irányba tud ez a terület fejlődni?
Az egyetemen a munkatársakkal arra törekszünk, hogy ezeket a szárbaszökkent projekteket megerősítsük, a központ szerepét minél inkább megszilárdítsuk, és egy önálló biomedical engineering központot hozhassunk létre az ÁOK és a MIK megfelelő szakembereivel, építkezve a már elért eredményekre, és persze új ötleteket, inspirációkat, kutatócsoportokat bevonva. Az jól látszik, hogy eredményeket lehet vele realizálni, a pályázati adszorpciós ereje kifejezetten nagy.
A célunk az, hogy az egyetemi innovációs láncolatban az orvos-egészségtudományi-mérnöki területen hatékonyan tudjuk segíteni a belső innovációk megszületését, illetve hidat tudjunk teremteni az ipar és az egyetem között.
Tudományterület szempontjából úgy gondolom, hogy a biomedical engineeringhez tartozó szubdiszciplínák vonatkozásában jelentős fejlődés várható. Például az orvosi robotikában, az ember-gép kapcsolatban, az intelligens anyagok gyártásában, illetve applikációiban, vagy az AI és AR technológiákban egyaránt rengeteg potenciál van.
A biotechnológiában, gyógyszeriparban és a technológia területén általános trend az egyedi megoldások felé való elmozdulás, erre egyébként a 3D nyomtatás kiválóan alkalmas. Azon dolgozunk, hogy egy-egy egészségügyi problémára a leginkább személyre szabható módszert, eszközt, szoftvert lehessen kifejleszteni, maximálisan kielégítve az egészségügy szereplőit, legyen szó a páciensről vagy az ellátószemélyzetről, illetve természetesen kórházi, egészségügyi menedzsment vagy adminisztráció területéről.
(Megjelent: UnivPécs Science magazin 2020.)
