Dr. Szántó Zalán nemcsak, hogy alumnusa a Pécsi Tudományegyetemnek, de munkatársa is: jelenleg a PTE Klinikai Központ Sebészeti Klinika osztályvezető docense. Mellkassebészként a tüdőrák elleni harc egyik elkötelezett szakembere ma Magyarországon: a nevéhez olyan újítás fűződik, mint a tüdőrák kockázatait felmérő mobiltelefonos alkalmazás. Tavaly év végén egy másik innovációtól volt hangos a sajtó: a laikusok között cipészmellkasnak (pectus excavatum) nevezett állapot műtéti eljárását újította meg.
Miért akart orvos lenni?
Mondhatnám talán, hogy már eleve ilyen családba születtem. A családunkban több orvos van, apai ágon is többen választották ezt a hivatást. Gyermekkoromtól sok orvosi, egészségügyi témájú családi beszélgetésnek voltam tanúja. Édesanyám orvos, édesapám pedig mérnök volt - utóbbi terület is vonzott, meg is inogtam, hogy mérnöki pályára menjek-e, de végül döntésre jutottam abban, hogy az orvosi áll közelebb hozzám. Érdekes, hogy
választott hivatásomként a mellkassebészet az orvostudomány egyik olyan ága, ami igényel egyfajta műszaki érzéket és ahol egyre több műszaki újítással találkozunk.
Milyen volt anno egyetemistának lenni Pécsen?
Nagyon szerettem, jó időszak volt. Nyilván egy fiatalnak az életet megtapasztalni mindig meghatározó élmény. Remek csoporttársaim voltak, akik nemcsak emberileg, hanem a tanulás szempontjából és szellemiségükben is segítettek. Szerettünk egyetemre járni, tanulni, a vizsgákon is megfelelni, és nyilván, szociális életet is élni. (mosolyog)
Van valamilyen meghatározó élménye az egyetemről, ami ma is sokszor eszébe jut?
Persze, a tanáraim! Az oktatásnak nemcsak az a célja, hogy a tudást átadják. A tanítás közben az ember nagyon sok mindent megtud a szakmáról, és az orvos létről, ami segíti a későbbiekben. Meghatározó gyakorlatvezetőim közül említhetném Dr. Kovács Magdolnát, aki az anatómiát tanította, vagy Dr. Kulcsár Gyulát, aki biokémia gyakorlatvezetőm volt. Biológiából Dr. Sétáló György tett hozzá ahhoz, hogy tiszteljem az orvossá válás útját. A klinikumba kerülve már azt tapasztalhatjuk meg, hogyan lehet a megszerzett tudást jól hasznosítani. Azt gondolom, ez a kettő kell ahhoz, hogy az ember jól tudjon dolgozni, és megtalálja magát az orvosi pályán. Vannak, akik az alapképzés tapasztalatai után mégsem tartják önmagukat alkalmasnak arra, hogy betegekkel foglalkozzanak. Nekem ebben segítségemre volt, hogy a klinikumban dolgozó felmenőim miatt nem volt váratlan a helyzet számomra.
Az “orvos- lét” mennyiben változott a felmenői tapasztalataihoz képest?
Amikor az eleimre sokkal inkább úgy néztek, mint a nagy gyógyítóra: egy főorvos szava akkoriban törvény volt. Mára ez jóval árnyaltabbá vált: a betegek is tudnak információt szerezni, s erre sokféle forrás áll rendelkezésükre. Mára egyfajta szolgáltatássá alakult át a gyógyítás. Ez elsőre talán nem biztos, hogy jól hangzik, de gondoljunk bele: az orvosnak a lehető leggyorsabban és a legjobb eszközökkel kell, hogy gyógyítani ahhoz, hogy a beteg hamar tudjon visszakerülni a családjához és a munkájához. Ezt értem azon, amikor a szolgáltatás szóra gondolok.
Magában az orvosképzésben fontosnak tartom, hogy minél korábban bevonjuk a hallgatókat is ebbe a folyamatba - vagyis ha nekik van jó ötletük, az találjon nyitott fülekre. Figyeljünk rájuk, hiszen ezekből a fiatalokból később professzor, osztályvezető főorvos lesz…
Egy dolog viszont nem változott az orvoslásban: most is csak a legnagyobb alázattal lehet jól csinálni.
Ha az ember már nem tud, vagy úgy gondolja, hogy nem kell lehajolnia a beteghez, ott törik el ez a dolog, és onnan át kell gondolni, hogy érdemes-e tovább a pályán maradni.
A mellkassebészet nem szokványos irány. Azért fordult efelé, mert a műszaki megoldásokkal összekapcsolódhat?
Először a baleseti sebészettel szemeztem, aztán - még hallgatóként - sok időt töltöttem az ortopédián. Mindkettőben benne van, hogy nemcsak gyógyítani, hanem szerkeszteni is tudni kell. Negyedéven viszont Molnár F. Tamás Professzor úr lett a gyakorlatvezetőm, aki akkoriban a mellkassebészet vezetője volt. Ő olyan magával ragadó személyiség, hogy tudtam, hogy az ő gyógyítási ívével szeretnék jobban megismerkedni. Előbb mint tudományos diákkörös hallgató dolgoztam vele, majd a későbbiekben sem volt kérdéses, hogy mellette, és közvetlen kollégája, Benkő István főorvos mellett szeretnék tanulni. Elsősorban nem a műszaki részt láttam ebben, hanem inkább azt, hogy a mellkassebészeti beavatkozások olyan feladatot jelentenek, amelyek megoldására őszintén szólva azt gondoltam, sosem leszek képes. Nehezen tudnék bármilyen más szakmát mondani, amit ezen kívül szívesen csinálnék.
Mik a kihívások a mellkassebészet területén?
A mi profilunkban a tüdőrák, a mellkas daganatos megbetegedéseinek ellátása szerepel, melyben Magyarország sajnos a világelsők között van. A mellkassebészet akkorát változott az elmúlt 20-30 évben, hogy a hagyományos betegápolási idők nemhogy megfeleződtek, hanem elharmadolódtak, beavatkozásaink legnagyobb részét már endoszkóposan, pici lyukakon keresztül tudjuk végezni, vagyis maga a szolgáltatás sokkal jobb minőségű és sokkal kevesebb szövődménnyel járó beavatkozásokat eredményez. Viszont a betegeink még mindig csak akkor kerülnek hozzánk, ha valamiféleképpen - vagy egy röntgen vagy egy CT-vizsgálat miatt - észreveszünk egy elváltozást.
Biztató irány, hogy a hagyományos, a tuberkulózis miatt bevezetett röntgenesek helyett 2014-től a Pécsett már CT-vel tudunk szűrővizsgálatokat végezni. Ezzel a kezdeményezésünkkel bekapcsoltunk egy országos CT-szűrésbe is, ami elméletileg tavaly indult volna, ha nem jött volna közbe a koronavírus-járvány. Úgy tűnik, lesz folytatás 2021-ben: részben a mi megkezdett munkánk eredményei alapján fogja tudni az egész országra kiterjeszteni ezt az Országos Korányi Tüdőgyógyászati Intézet.
Miért éppen a tüdő az, ami ennyire sújtja a magyar lakosságot? Úgy tudom, vannak történelmi előzmények is, a tuberkulózist is “magyar betegségnek” nevezték...
Nehezen tudunk erre választ adni, annak ellenére, hogy a kutatások
számtalan irányból próbálták vizsgálni, miért vagyunk ilyen helyzetben, a tüdőnk miért ennyire esendő. Nemcsak Magyarország érintett ennyire negatívan: hasonló a helyzet Lengyelország, Szlovákia, Szerbia, Albánia területén.
Földrajzi értelemben ez az a sáv, ahol viszonylag nagyobb számban alakul ki tüdőrák, és egyéb tüdővel kapcsolatos betegségek. Valami miatt ez nálunk csúcsosodott ki leginkább. Azt gondolom, próbáljuk a rosszat jóvá tenni: sok tüdőgyógyász kollégánk dolgozik eredményesen ennek a hátránynak a kijavításán. Például a röntgenes tuberkulózis-vizsgálat is ezek miatt a riasztó statisztikák miatt indulhatott el, más országok nem indítottak hasonló szűrőprogramot. Emiatt Magyarországon sokkal jobb alapjaink vannak ahhoz, hogy el tudjunk indítani egy CT-szűrő programot. Nyilván ehhez ki kell választanunk, hogy kik azok, akiket be kell vonnunk egy ilyen vizsgálatba, mert érintettek, veszélyeztetettek lehetnek. A potenciális tüdőbetegségekben szenvedők felméréséhez pedig nemcsak anyagi bázisra van szükség, valamiféle háttérinformációt is kell szereznünk. Ebben is oroszlánrészt vállaltunk: az országos szűrésben annak a telefonos applikációnak az átalakított verzióját használják, amit mi kezdünk el itt használni, 2014-ben.
Úgy tudom, hogy a tüdőrák elsősorban a dohányosokat érinti, az említett országokban pedig sokan fújják a füstöt.
Régebben egyértelműbbnek tűnt ez az összefüggés, de ma már nem állja meg a helyét.
A betegek között akár 20% is lehet azok aránya, akik sosem dohányoztak, mégis kialakult a tüdőrák a szervezetükben.
A mi programunk ezért tesz lehetővé, hogy azokat is bevonhassuk megelőzésként a szűrőprogramba, akik nem dohányoznak.
A koronavírus-járvány milyen változások indukált a mellkassebészet területén?
A koronavírusos betegek ellátása elsősorban elsősorban az intenzív osztályra, és a Koronavírus Ellátó Központra ró hatalmas feladatot. Le a kalappal mindenki előtt, aki ott dolgozik! Ami a mellkassebészetet illeti: naponta több konzíliumot kérnek tőlünk, mert a koronavírus kapcsán felvett CT-felvételeken többször találnak elváltozásokat a tüdőben is. Ezek egy része gyógyítható - de a Covid19-fertőzés természetén múlik, mennyire tudunk érdemben segíteni.
A Covid19 vírusfertőzés egyik diagnosztikája CT-felvételekkel történik, és
vannak olyan, a koronavírus-fertőzésből már kigyógyult emberek, akiknél pont a CT-s diagnosztika révén vették észre a kialakulóban lévő tüdőrák első jeleit. Az ilyen esetek száma meglepően magas!
Sarkítva fogalmazva sokan a pandemiának köszönhetik az életüket, mert a járvány nélkül talán nem vettük volna észre ezeket, és nem kerültek volna időben a műtőbe. Dolgozunk azon, hogy ezeknek a betegeknek az adatait összegyűjtsük, megvizsgálva azt, hogy a covid előtt milyen életmód volt az érintettekre jellemző, és mi vezethetett ahhoz, hogy kialakulhasson bennük a tüdőrák. Ez az országos CT-s szűrőprogram kapcsán is kiindulópont lehet arra vonatkozóan, hogy kiket lenne érdemes bevonni a programba.
Az Ön nevéhez fűződik az az újítás, melyben a közelmúltban a tölcsérmellkas vagy cipészmellkas (pectus excavatum) néven ismert fejlődési rendellenesség műtéti kezeléséhez. Vagyis a deformált mellkasba egy, a 3D technológia alkalmazásával személyre szabott protézist - egyfajta lemezt - alkalmaznak. Honnan jött az ötlet?
A korrekciós műtét során a beavatkozás minden lépését hagyományosan a sebész végezte, beleértve a beültetésre kerülő protézis végleges formájának kialakítását is. Ez a műtét elvégzése során jelentős odafigyelést és pontosságot, nem utolsó szempontból az orvos részéről szinte mérnöki tervezői látásmódot és fémmegmunkálói tapasztalatot igényel.
A lemez kialakítása volt az egész műtéti eljárás leggyengébb pontja: maga a beültetés technológiája, a felhasznált eszközök precíz munkát tesznek lehetővé, de talán nem a legtökéletesebb, ha a lemezt ott a helyszínen, a műtőben kell a pácienshez igazítani. Korábban is gondolkodtam már azon, milyen jó lenne ezt nagyobb biztonsággal elvégezni, de
akkor még nem volt hozzá eszközünk. Amikor a 3D Központ munkájába beleláttam - rögtön azt gondoltam, talán ez lehet a válasz, amit keresünk.
Azt gondoltuk végig a 3D Központban dolgozó kollégákkal közösen, hogy hogyan tudnánk eljutni addig, hogy a lemezek előállítását a 3D nyomtatással, még a műtét előtt elő lehessen állítani. Ehhez olyan minőségű képre volt szükség, amiből a nyomtatásnál ki tudtak indulni.
Nagy szerencsénk volt abban is, hogy a Radiológiai Klinika munkatársai innovatív szellemiségben dolgoznak, továbbá a megfelelő eszközpark is rendelkezésre áll. A Klinikai Központban ugyanis található egy olyan CT, mely a hagyományos berendezés sugárdózisának töredékével működik. Egy mellkasröntgen terhelésének megfelelő sugárdózissal már kitűnő minőségű CT felvételt tudunk elkészíteni. Nyilván kellett egy olyan ember a 3D központban, aki orvosi nyelven és a 3D nyelvén is ért. Dr. Gasz Balázs egyetemi docens kollégámmal, aki korábban szívsebészként dolgozott, hamar megtaláltuk a közös nyelvet. A 3D-s terv után kerestük meg a pécsi, 30 éves múlttal rendelkező MATRO Kft-t, melynek fő profilja a fémmegmunkálással előállított alkatrészek gyártása, akikben azonnal partnerre találtunk: kihívásként tekintettek a problémára. A lemez már a legelső alkalommal olyan pontos volt, mint soha korábban! Ami számomra mint mellkassebész számára a legfontosabb:
egy tökéletesen pontos, egyénre szabott formájú és nagyságú lemezt tudunk előállítani, és ráadásul még a műtéti időt is csökkentettük, kevesebb terhelést kap a beteg.
Milyen volt mindezt végigmenedzselni?
Minden ilyesfajta eredmény apró lépésekből áll, és szükség volt a kapcsolatokra ahhoz, hogy olyanokat tudjak bevonni, akik azon túl, hogy átlátják a problémát, érzékeljék a tudományágak közti áthallást. Minden szakma külön-külön is hozzájárult ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Sőt, nem álltak meg! A Radiológiai Klinika speciális kivizsgálási protokollt készített a tölcsérmellkas ultra alacsony sugárdózisú CT vizsgálatára. A 3D Központ komplex számítási rendszert alakított ki a lemez formájának meghatározásához.
Ami a fémmegmunkálást illeti: a MATRO Kft. a mostaninál is vékonyabb és rugalmasabb protézisek kialakításán dolgozik, mely révén az eredmény még inkább az egyénre szabható. Fantasztikus megélni, hogy a legmodernebb technológiák gyorsabb, biztonságosabb műtéteket eredményeznek, amivel a beteg jár a legjobban. Remélem, más területeken is fogjuk tudni alkalmazni ezeket az új technológiákat!
Milyen további lehetőségeket lát a mellkassebészet és pl. a 3D-technológia között?
Amit ígéretesnek tartok, az egyebek között az, hogy
a mellkasfalat érintő más daganatos betegségek kapcsán is a 3D-modellezés segítségével tudjuk megtervezni a műtéteket.
Így alaposabban fel tudnánk készülni és a beavatkozás során a lehető legnagyobb körültekintéssel tudnánk eljárni.
Hogyan lehet ezt szabadalmaztatni? Kell/lehet-e egyáltalán?
Ami szabadalmaztatható lehet, az maga a szoftver, ami ki tudja számolni, hogy egy adott egyén mellkasi deformitását - a mellkas és a beültetendő lemez rugalmasságát, egyedi tulajdonságait is figyelembe véve - milyen módon és mennyire lehet korrigálni. Ezzel a programmal már automatizálni lehet a lemez elkészítését.
Milyen eredménynek számít mindez nemzetközi összehasonlításban?
Azt gondolom, hogy a magyar mellkassebészet Európa vezető mellkassebészetei között van.
Ezt adatokkal is alá tudjuk támasztani. Pár éve az Európai Mellkassebész Társasággal együttműködve egy közös európai rendszerbe integráltuk a magyar adatokat. Ennek révén a magyarországi mellkassebészeti adatokat össze lehet hasonlítani az európai átlagokkal. Az endoszkópos műtéti arány Európában átlagban 30% alatt van, Magyarországon viszont közelíti a 70%-ot. A műtétek utáni szövődmények aránya nálunk az európai átlagnak körülbelül a tizede. Olyan technológiákkal tudunk dolgozni - elsősorban az endoszkópiás lehetőségeinkre gondolok - amit az európaiak többsége csak irigykedve néz. Ez az európai adatszolgáltatás rávilágított arra, hogy nincsen szégyellnivalónk. Sőt, nagyon sok szempontból büszkék lehetünk a munkánkra, hiszen az eredményeink nemcsak a magyar mellkassebészet, hanem az európai fejlődéséhez is hozzájárulnak.
Az európai adatszolgáltatást minőségbiztosítási szempontból is fontos. Látnunk kell számokban is azt, milyen eredményeink vannak, össze kell tudnunk hasonlítani magunkat másokkal ahhoz, hogy el tudjuk helyezni magunkat az európai hadszíntéren.
