De még mennyire! Bánkyné Perjés Beatrix ezt kutatja, egy kanadai konferencián díjazták is eredményeit.
A Pécsi Tudományegyetem egyik saját brandje a Táncoló Egyetem, melynek kezdetektől Bánkyné Perjés Beatrix a motorja. A szervezés, a tánc és az oktatás mellett a törékeny hölgy a PTE ETK Egészségtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója is, témavezetője prof. dr. Bódis József. Az International Association for Dance Medicine and Science Montreálban, október 24-27-én rendezett 29. nemzetközi konferenciáján elnyerte a Marjorie Moore Student Poster Award-ot, mely egy pénzjutalommal is járó komoly elismerés.
Hogyan lehet mérni azt, hogyan hat a babákra, ha az anyukájuk kismamaként táncolt?
A pontos kutatási témám a tánc a kismamák testi, lelki, mentális és közösségi jólétére, valamint a magzat fejlődésére, és a szülésre gyakorolt hatása. A konferenciára ebből csak a magzat fejlődésére gyakorolt hatással kapcsolatos kutatás eredményeit vittem. 13 kismamát vizsgáltam, hetente kétszer jártak hozzám táncolni. Amikor a babák megszülettek, 5 hetes korukban mentem el hozzájuk, felmérni a képességeiket. A fejlettségi szint vizsgálatára van egy módszer, mellyel mérni lehet azt, hol tart az adott baba az életkorához viszonyítva. Így vizsgáltam a kognitív funkciókat, a finom- és nagymozgásokat, a receptív és expresszív kommunikációt, valamint a szociális-emocionális állapotot is. Olyasmikre kell gondolni, mint például, hogy mennyire követi a tárgyakat, mennyi ideig tudja tartani a fejét, hogyan reagál a hangokra.
Azok a babák, akiknek az édesanyja kismamaként táncolt, előrébb tartanak, több mindent tudnak a korukhoz képest.
Szerintem ezt sejtetted.
Igen, az volt a hipotézisem, hogy a zenére végzett mozgás plusz ingereket jelent a magzat számára, aminek köszönhetően az idegrendszerük jobban, gyorsabban tud fejlődni.
A táncórák során figyeltük a babák szívfrekvenciáját. Fontos volt, hogy ne ugorjon a veszélyes zónáig, de egyértelmű volt, hogy minden baba szívfrekvenciája magasabb lett. Többet mozognak a méhben, plusz ingerek érik őket a zenére végzett különféle jellegű mozdulatok, és az anya pozitív érzelmei miatt.
Hogyan jutott eszedbe a tánc magzatra kifejtett hatását vizsgálni?
Anyaként és táncosként elgondolkodtam azon, hogyan tudnám ezt a két szerepet összegyúrni. Azon is elgondolkodtam,
mikor lehetne a lehető legkorábbi életkorban megismertetni és megszerettetni a táncot – és arra jutottam, hogy az anyaméhben.
2016-ban Amszterdamban jártam egy nemzetközi táncos fórumon, egy Erasmus Staff Mobility ösztöndíj révén. Azóta vagyok tagja több olyan nemzetközi közösségnek, melyek a tánc egészségre gyakorolt hatásával foglalkoznak. Egyébként, amikor bemutattuk a posztereket, ott is mindenki csodálkozott, mert sok korai fejlődéssel kapcsolatos kutatás lezajlott már, de a táncra vonatkozóan nem publikáltak még eredményeket.
De hadd említsem meg a kutatásban résztvevő kollégáimat is: dr. Mátrai Gábor, dr. Nagy Bernadett, Erdei Daniella, Prémusz Viktória.
Milyen táncokat táncoltatok a kismamákkal a kutatásod alatt?
Öt táncműfajt használtam, mert a nőiség különböző oldalait próbáltam megmutatni.
Voltak kötött lépések, de improvizáltak is a kismamák. Az óra végén mindig ugyanarra a zenére egy kimondottan a babára koncentráló tánc volt, vagyis az volt a feladat, hogy mozogjanak úgy, mintha a babájukkal a karjukban táncolnának. Érdekes egyébként, amikor az első vizsgálatban részt vett anyukához elmentem, mesélte, hogy ezt a zenét hallgatva mindig megnyugszik a baba. Volt olyan, aki viszont a foglalkozások óta nem is hallgatta ezt a zenét, de mikor felvetettem neki, az éppen nyűgös és sírdogáló csecsemőjének kikerekedtek a szemei, végig az anyukáját nézte és elhallgatott. Mikor véget ért a zene, újrakezdte a sírást, de a zeneszám másodszori lejátszására elaludt. Mindnek az látszott a szeméből, hogy ezt már hallották. Egyébként ez a Bereczki–Szinetár párostól A szívem vigyáz rád című dal volt a Tarzan-ból, aminek a szövegét pont passzolónak éreztem.
Milyen további irányokat vethet fel a kutatásod? Elképzelhetőnek tartod, hogy különböző táncfajták más és más terület fejlődését segítik? Hogy – de persze csak éppen ez jutott eszembe – a hiphopot táncoló kismama babájának a kognitív képességei, a balettozóénak pedig a finommozgásai fejlődnek gyorsabban?
Érdekes felvetés, de ezt még nem kutattam. A táncok azért is voltak ennyire összetettek a kutatásomban, mert a kismamákra is koncentráltam, fontos volt, hogy minden résztvevő megtalálja a számára megfelelő mozgásformát. Ha csak a babákra koncentrálnék, biztosan valami mást találnék ki.
Ami még az eredeti terveim között szerepelt, az az apák bevonása volt. Sajnos nehezen tudtuk volna az előző csoporttal kivitelezni azt, hogy mindkét szülő ráérjen rendszeresen részt venni az órákon. De nem adtam fel ezt az elképzelést sem. Például az argentin tangóra azt mondják, igazi párterápia, mert annyira mély bizalmi kapcsolat kell, hogy kialakuljon a táncosok között.
Milyen témákról volt szó a konferencián?
A legtöbb előadás a táncosok sérüléseiről, azok kezeléséről, megelőzéséről szólt, de bevonódott a cirkuszművészet is. A Cirque du Soleil-nek Montreálban van a székhelye - bár ott pont nem lépnek fel, de a jogászoktól a karabínerkészítőkig több ezren dolgoznak nekik. Ők is tartottak előadást, amiből az is kiderült, milyen egészségügyi kockázatokkal kell szembenézniük, vagy hogy egy-egy produkciójuk mögött nem néhány ember áll, hanem egy egész csapat a koreográfustól, a művészeti tanácsadón át a gyógytornászokig, akrobatika edzőkig, dietetikusokig.
A Parkinson kór, az Alzheimer, a mentális zavarok kapcsán egyre több kutatás zajlik, ami a mozgásra, táncra koncentrál. De hallgattam olyan előadást is, mely a hagyományos kínai orvoslást kapcsolta össze a tánccal. A legtöbb résztvevő gyógytornász volt, de jött sok táncművész, táncpedagógus, orvos is, sőt olyan foglalkozások is megjelentek az előadók között, melyek Magyarországon még nincsenek, vagy nem ebben a formában: például voltak tánc- és mozgásterapeuták, de tánctudós szakemberek is.
Összesen félezren voltunk a konferencián, Amerika, Ausztrália, Ázsia többekkel képviseltette magát, mint Európa, bár az öreg kontinensről is volt egy-egy lengyel, német, angol, cseh, svéd és finn. Magyarországról egyedül én.
Aki szeretne csatlakozni hozzád, akár hallgatóként, akár várandósan, megkereshet?
Persze, örülnék. Tavaly egy ETK-s gyógytornász-hallgató a Parkinson kóros betegek táncterápiája kapcsán végzett kutatást, és végül OTDK-n második helyet ért el. Folytatom a kutatásomat, immár egy kontrollcsoport bevonásával, valamit az Új Nemzeti Kiválóság Program révén várandós tornára járó kismamákat is bevonni tervezek.
Háromgyermekes édesanya vagy – te magad táncoltál a várandósságaid alatt?
Nem táncoltam, de amikor a legnagyobbat és a legkisebbet vártam, tanítottam, vagyis táncoltam valamennyit. Akkoriban az, hogy jó hatással lehetnék rájuk a tánccal, még nem merült fel bennem. Eleinte a tánc öröméért táncoltam, aztán elgondolkodtam, hogy ezzel mit teszek hozzá a társadalomhoz… A fordulópontot az amszterdami szakmai utam jelentette, ahol Pakinson-kórral és Sclerosis Multipelxes-szel élőkkel táncoltam együtt. Akkor döbbentem rá,
mennyi még kihasználatlan lehetőség van a táncban, amire elsőre az ember nem is gondolna.
(Ennek az inspirációnak köszönhetően 2016 őszétől kollégáival el is indította a Kreatív Tánc Parkinson-kórral és Sclerosis Multiplex-szel élők számára című foglalkozását a PTE Táncoló Egyetem programon belül! – a szerk.) Van már olyan ország, ahol receptre is fel lehet íratni nemcsak a táncot, de más kreatív tevékenységet vagy sportolási lehetőséget is. Ha már csak egy gyógyszer is kiváltható vele, akár megelőzésként, akár terápiaként, máris nyertünk. Olcsóbb is és mellékhatásai sincsenek.
