A kínai zenéről a PTE ETK Konfuciusz Központjában egy négy előadásból álló előadássorozat zajlik, melynek legpopulárisabb részét a Nemzetközi Tavasz rendezvényei közé emelték: Juhász Zsuzsanna zenekutató március 23-án várta az egybegyűlteket az ETK Mária utcai épületében.
A zene és szertartás címre keresztelt alkalomra érkezők megtöltötték a termet, s alig várták, hogy többet tudhassanak meg a kínai zenéről. Ami viszont egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre hangzik.
Önmagában ugyanis nem lehet vizsgálni, ugyanis a keleti gondolkodás része, komplex szimbólumrendszert alkot. Vizsgálatához rögtön négy filozófiai irányzatot kell ismerni, ezek ugyanis mind nyomot hagytak a zenén és az ahhoz való viszonyuláson.
A taoizmus szerint a zene eszköz az elmélyülésre, ám a művészet ösztönös, taníthatatlan. Juhász Zsuzsanna Az út és erény szerzőjét, Lao-cét idézte, s egy mesét is olvasott a zene hatásával kapcsolatban, mely szerint
a megfelelően eljátszott muzsika képes megváltoztatni akár az évszakokat is.
Meg is hallgattunk egy pipán (selyemhúrokkal felszerelt rövid nyakú lantféleségen) eljátszott dalt, mely a tavaszi hóesésről szólt.
Szerencsénkre csak a youtube-on, és nem élőben szólt a taoista felfogásban íródott zenedarab, így megúsztuk a hópelyheket és a márciusban támadt meleg kitartott.
A konfuciánus esztétika szerint a zenének közvetlen hatása van a politikára, s maga is egy állami egység. A zene kormányozni tudja az emberek szívét. Hszün-ce szerint a zene öröm, ám ha ezt helytelen módon fejezzük ki, az felforduláshoz vezet. Még el is nevezték a hangokat, s megvolt minddel kapcsolatban az, hogy ha valaki hibásan szólaltatja azt meg, mely társadalmi rétegre milyen következményekkel járhat. Ha például a cse (szolgálat) névre keresztelt hang rosszul szólal meg, akkor a szolgálatok nyomasztóak lesznek. A helyesen eljátszott dallam viszont összhangot és tiszteletet teremt a fejedelem és alattvalói között.
Vagyis a tiszta hangzás államérdek.
Ennek pont ellenkezőjét vallotta Mo-ti, aki szerint azzal kell foglalkozni, aminek haszna van, és mivel a drága és nehéz hangszerek plusz adókat és a termelésből kivont életerős munkaerőt kívánnak, szerinte a zene miatt csak elszegényednek az emberek.
A buddhizmus kapcsán az előadó az előző filozófiai témákhoz képest meglehetősen röviden vázolta a zenére tett hatást. Mivel a buddhizmus jellemzően nem elfojtja, hanem alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, a Tibetre jellemző zene sokféle hatást mutat: mind a kínai birodalom szervezett zenei struktúrája, mind az indiai és mongol zene befolyása hallható. A zenéjük alapja a pentatónia, az éneklésre jellemző a kifejezetten mély hangfekvés. A tibetiek számára a zene nem szórakoztató elem, hanem a rituálék szerves része volt.
A következő, április 13-i előadáson a kínai és magyar népzenéről lesz szó, az utolsó esten, május 4-én pedig pedig kínai hangszerek bemutatójára is sor kerül. Aki kihagyni kényszerül ezt az előadás-sorozatot, reménykedhet: annyira unikális ez a téma, hogy a Konfuciusz intézet várhatóan egy kötetben is megjelenteti majd az elhangzottak összefoglalóját.
További információ a Konfuciusz Intézet weboldalán.
