A közbeszédben Mátyás sztereotípiák élnek: Mátyás az igazságos, Mátyás a hódító, a Fekete sereg… Az igazságossága is csak sztereotípia. Viszont Mátyás király és az egyház kapcsolata nem szokott a felszínen lenni, inkább búvópatakként létezik, konferenciákat nem szerveztek e témakörben korábban, pedig fontos szegmense Mátyás történelmi szerepének értelmezésében. Interjú Fedeles Tamással, az MTA PAB II. Filozófia-, Történettudomány- és Néprajztudományok Szakbizottságának elnökével.
Milyen szempontból fontos Mátyás és az egyház kapcsolata?
A mátyási külpolitika fontos eleme volt az oszmánok elleni harc, ebben Mátyás ki mástól várhatott volna támogatást, mint a pápaságtól. Megválasztásában fontos szerepet játszott a pápai legátus, azt várták tőle, hogy apja nyomdokaiba lépve harcolni fog az oszmánokkal. Anyagilag is támogatta őt a Szentszék. Mátyás uralkodása alatt több mint 200 ezer aranyforint érkezett Rómából a Kárpát-medencébe.
Ez mire volt elég?
Mátyás éves bevétele 600 ezer aranyforintra volt tehető. Építkezésekre a reneszánsz felerősödése idején 60-80 ezer forintot költött, így ezt a 200 ezres összeg nagyságrendjét beoszthatjuk. Ha az Antonio Bonfini által 28 ezresre becsült zsoldos serege évi zsoldját kifizette volna, az közel 1 millió aranyforint lett volna. De fontos volt a pápai támogatás, mert rajtuk kívül még Velence támogatta, más nem.
És Mátyás cseh hadjárata?
Ezzel európai uralkodótársai között szeretett volna hírnevet szerezni. Ezt II. Pál pápa hirdette meg keresztes hadjáratként. Pogyebrád György huszita érzelmű királlyal szemben (Mátyás volt apósa) vállalta el a feladatot.
Mátyás maga vallásos volt?
Számos jelét adta ennek. Szűz Mária tisztelete fontos volt számára – Patrona Hungariae – a dénárjai hátoldalára az ő képét vésette. A Szent László-kultusz is fontos volt, a lefejezett László nevet viselő bátyja miatt is. Kolostorokat alapít, a ferenceseket, pálosokat is támogatja és alapvetően az egyházat, mint egy jó uralkodó.
Mátyás kormányázásban is egyházi személyekre támaszkodik?
Ez nyilvánvaló. A személyes vallásosságán túl van azonban egyfajta politikum, mind az egyházi-, mindpedig a bel- és külkapcsolati dimenziók terén. A püspöki kar tagjait is sajátos módon választotta ki Hunyadi Mátyás. Pécsett vagyunk, így nem feledkezhetünk meg Janus Pannoniusról és nagybátyjáról, akik összeesküvést szerveztek Mátyás ellen (1471), amelyről az uralkodó tudomást is szerzett, majd gyorsan el is fojtotta. Ezt követően igyekezett olyan személyeket főpapi székekbe juttatni, akik származásuk révén nem rendelkeztek politikai háttérrel: jobbágyok, városi polgárok, külföldiek kerültek egy-egy püspökség élére. A jobbágy származású Bakócz Tamás, a későbbi esztergomi érsek Mátyás uralma alatt kezdte pályafutását királyi titkárként, s az első javadalmazása éppen egy pécsi oltárigazgatóság volt a Székesegyház egyik kápolnájában. A külföldiek közül említésre érdemes a király nejének, aragóniai Beatrixnek a két unokaöccse, akik egymást követően nyerték el az esztergomi érseki méltóságot. Mátyás király a főkegyúri jog következetes alkalmazásával a hozzá mindkor lojális személyeket igyekezett kisebb-nagyobb egyházi javadalmakhoz segíteni. Ennek következtében többször is ellentétbe került a pápasággal.
És amikor Bécs ellen indult sereggel? Az nem feltétlenül a hagyományos irány, amit elvártak tőle.
Azt tudni kell, hogy a főpapi bandériumok seregei is ott voltak az osztrák hadjáratokban, nemcsak a zsoldosok. Amikor meghódította Bécset, kinevezett egy helytartót, akinek a helyettese Ernuszt Zsigmond pécsi püspök volt. Nyilvánvaló, hogy azért, mert német származású volt, tehát anyanyelvi szinten tudott németül. A főpapok markánsan jelen voltak a hódításban, a bécsi egyetem élére is magyar főpapot nevezett ki.
Mátyást a vallásos királyaink között hová lehet elhelyezni?
Szent Istvántól kezdve minden uralkodónknak kötelessége volt az egyház támogatása. Mátyás hasonlóképpen élte meg a vallásosságát, mint a kortárs uralkodók. Antonio Bonfini szerint azonban Mátyás vallásossága mélyebb lehetett, mint III. Frigyes német-római császár esetében tapasztalható. Az itáliai humanista e megállapítása azonban meglehetősen elfogult, amely nem meglepő, hiszen Mátyás udvari történetírója volt. Az egyik legbeszédesebb forrást (1474) érdemes felidéznünk a király devóciója kapcsán, amely a következőképpen szól: „És ha a katolikus fejedelmeknek gondoskodniuk kell arról, hogy ájtatosan törekedjenek a Boldogságos Szűz dicsőségére és tiszteletére, nekünk mégis, akik az ő patronátusa alatt a legszentebb István, a magyarok első keresztény királya által magának a Szűznek felajánlott királyság fejedelemségét viseljük, különösen kötelességünk, hogy amire képesek vagyunk, azt a legájtatosabban ugyanezen Szűznek dicsőségére és tiszteletére fordítsuk.
