close
CímlapTudományMiért is fontos az agykutatás? És hogyan áll kapcsolatban a neveléssel?

Miért is fontos az agykutatás? És hogyan áll kapcsolatban a neveléssel?

Hatalmas figyelem övezte Freund Tamás akadémikus, agykutató előadását, melyre november 7-én került sor a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán rendezett XIX. Országos Neveléstudományi Konferencia keretében. A Vargha-Damján Aula teljesen megtelt az érdeklődőkkel.

Az előadás címe Agyhullámok – memória – kreativitás: Belső világunk és az információ-robbanás hatásai volt.

Öt évvel ezelőtt ugyancsak teltházas előadást tartott Freund professzor, hasonló témában, a Pécsi Tudományegyetem Nyitott Egyetem című tudományos ismeretterjesztő programsorozatának részeként. Ami azóta újdonság, az egyrészt az agykutatások (és azok támogatásának) és ismertségének megerősödése. Felismerték ugyanis, hogy

világszerte a legnagyobb egészségügyi terhet az agy különböző megbetegedései jelentik,

a többi kór gyógyítása (szív- és érrendszeri betegségek, diabetes, rák, stb.) messze nem annyira költséges. Az agy betegségei nem feltétlenül a Parkinson vagy Alzheimer kórt fedik, az összes mentális betegség ide köthető. Emiatt kiemelt forrásokkal támogatják az agy működésének megismerését.

Az agy legfőbb idegsejtjeinek bemutatása után Freund Tamás egy pécsi, 2015-ös sokat idézett tanulmányra hivatkozva mutatta be, hogyan hat az agyra az, hogy az új technológiára – amit elsősorban az internet jelent – nem állunk készen. Dr. Janszky József és munkatársai a Pécsi Tudományegyetemen (a Nemzeti Agykutatási Program keretében) az internetfüggőséget kutatták, vagyis azt, hogyan változtatja meg az internet az agy működését. Hát, nem előnyére: sekélyebb az információfeldolgozás, kisebb szükség van a memória használatára, és – ahogy már Freund professzor fogalmazott -: az internetes szörfölés közben elvész a primér motiváció.

Az agy adaptációs nyomás alatt áll, emiatt terjednek a drogok, az alkoholizmus, a pszichiátriai és neurológiai betegségek. A kulturális örökség egyre rosszabb hatásfokú továbbadása miatt pedig a társadalmi fejlődés is torzszülötteket produkál: emiatt erősödik a terrorizmus, a vallási szekták.

Társadalmunkban emiatt felüti fejét az önzés, mely elsősorban a kisközösségek számának megcsappanásából fakad. Utóbbi kapcsán a dél-amerikai vérszívó denevéreket hozta ellenpéldául a professzor. Ezek az élőlények 30-35 fős kolóniákban élnek, és közülük általában éjjelente mindössze 1-2 olyan egyed van, akinek sikerült valamilyen állatból megfelelő mennyiségű vért szívnia. Viszont a sikeres vadászok fel tudják öklendezni a vért, így meg tudják osztani a táplálékot a testvéreikkel. Nyilván akkor járna jól egy denevér, hogyha ő ha kér, kap vért, ha sikerrel járt, nem osztozik a zsákmányon – igenám, de egy olyan kisméretű közösségben, mint amilyen a denevéreké, hamar kiderül, ha valaki önző, s hosszú távon a csoport kitaszítja magából. A nagyvárosokról ugyanez nem mondható el.

Ami Freund Tamás szerint a nevelés számára feladat:

cél kell, hogy legyen a belső világ fejlesztése,

illetve meg kell teremteni arra az igényt, a feltételeket és a megfelelő időt, hogy belső világunk részt vegyen a tanulási folyamatokban.

Freund Tamás korábbi, a Nyitott Egyetem keretein belül elhangzott előadása:

 

UnivPécs

UnivPécs