Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK): 66 éve létezik, idén a 33. lesz, s ebből 3 szekció Pécsett (és van olyan szekció, amelyik már zajlik!)! Interjú Szendrő Péter elnökkel.
Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Humán Tudományi Szekciója 1999 után 2017 áprilisában, a középkori egyetem alapításának 650. évfordulóján tér vissza Pécsre. Elnök úr véleménye szerint e két körülmény szerencsés találkozása következtében nagyobb érdeklődés és megkülönböztetett figyelem várható a konferencia iránt?
A XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia legnagyobb eseménye a három pécsi szekció (Humán Tudományi, Művészeti és Művészettudományi, Orvos- és Egészségtudományi) ünnepélyes megnyitója lesz, ez már magában olyan esemény, amely kiemelt figyelmet érdemel. Az egyetem alapításának 650. évfordulója pedig olyan történelmet jelent, amelyet a Humán Tudományi Szekció résztvevői különösen értékelni tudnak, így nagyon örömteli, hogy 2017-ben Pécs rendezi ezt a szekciót.
Elnök Úr végzettsége szerint gépészmérnök, vagyis műszaki érdeklődésű. Az OTDK-n viszont hagyományosan a Humán Tudományi Szekció vonzza a legtöbb jelentkezőt. Mindezek tükrében miként ítéli meg a humán tudományok jelentőségét a 21. században?
Aki a műszaki tudományokkal foglalkozik, annak elengedhetetlen, hogy megfelelő humán ismeretekkel rendelkezzék.
A mérnök sikere az emberi kapcsolatoktól függ, tudásának háromnegyed részben humán eredetűnek kell lennie és csak 25% az a műszaki tudás, amely ahhoz szükséges, hogy sikeres alkotó mérnök legyen.
Azok, akik intenzíven nyomon követik az Országos Tudományos Diákköri Tanács munkáját, évek óta azt tapasztalják, hogy a szervezet a határokon kívül élő és tanuló magyarajkú hallgatókat is igyekszik bevonni a tudományos diákköri mozgalomba. E törekvésnek mostanra milyen kézzel fogható eredményei vannak?
A határokon kívül tanuló, magyar nyelvű fiatalok bevonása a TDK-ba rendkívül jelentős feladat, amelyre az Országos Tudományos Diákköri Tanácsnak (OTDT) valóban külön programja van, a TDK Határok Nélkül (HTDK). Ennek vezetője Weiszburg Tamás alelnök, állandó segítői Gherdán Katalin és Kovács Imola. Nekik köszönhetően egyre intenzívebb a TDK a határon túli felsőoktatási intézményekben, és sok olyan helyről is eljönnek fiatalok az OTDK-ra, ahol nincs magyar nyelvű képzés. E hallgatók és oktatók részvétele segíti a magyarországi tudományos műhelyekkel való együttműködést, a pályamunkák megírása és a TDK-konferenciákon és az OTDK-n való bemutatásuk pedig jelentősen hozzájárul a magyar mint tudományos nyelv használatához.
A 2000-es évek közepén bevezetett Bologna-típusú képzési rendszer kevéssé kedvezett a TDK tevékenységnek. Hogyan nyilvánult ez meg a beadott OTDK pályaművek színvonalában?
A Bologna-típusú képzésről több vita is zajlott az Országos Tudományos Diákköri Tanácsban, s ezek során az is felmerült, hogy az alapszakos hallgatók számára a páros években rendezzünk tudományos diákköri versenyt. A vitákat lezárva végül az a döntés született, hogy erre nem kerül sor, és az alapképzésben tanulók is az OTDK-n vehetnek részt. Az azóta megrendezett OTDK-k részvételi adatai és eredményei e döntés helyességét igazolják: a benevezett pályamunkák szerzőinek több mint 45%-a BA/BSc képzésben vett részt a kari TDK-konferencia idején, és a helyezettek között is majdnem 40%-os a részesedésük (az elmúlt három OTDK adatai alapján). Elmondható tehát, hogy sikeresen integrálódtak az alapszakosok az OTDK rendszerébe, és a Bologna-rendszer eredményeként korábban kezdenek el a hallgatók TDK-zni. Az intézményi TDK-konferenciák szűrő szerepének köszönhetően pedig az országos fordulón nem történt minőségi romlás, a szekciók szakmai beszámolói szerint legalábbis nem érzékelhető jelentős változás.
A felsőoktatási intézményekben működő tehetséggondozó műhelyek intenzíven segítik a hallgatók TDK-felkészítését és szereplését. Elnök Úr köztudottan figyelemmel kíséri e műhelyek munkáját, többek között részt vett Pécsett a 2013 tavaszán megrendezett Mesterek és Tanítványok című konferencián, ahol az egyetemi tehetséggondozásról tartott előadást. Megítélése szerint e műhelyek milyen módon tudják még hatékonyabbá tenni a tudományos diákköri munkát?
A TDK lényege az önképzőköri formában megvalósuló, a kötelező tanulmányokon felüli ismeretek elsajátítására irányuló képzés, amelyet a közösség, a műhely tovább erősít. A műhelyen belüli együttműködések, az egymásnak nyújtott támogatás, a hálózatos formában megvalósuló tanulás az elsajátított ismeretek mennyiségén túl a transzverzális készségek (kritikus, interdiszciplináris gondolkodás, kezdeményezőkészség, problémamegoldás, team munka – a szerk.) fejlődését is eredményezik. Ezek a készségek pedig egyre jelentősebb szerepet fognak kapni a jövőben, így a műhelyek ilyen típusú feladata is felértékelődik.
A tudományos utánpótlásképzés egyik legfontosabb fórumát az OTDK jelenti. Három évtizedes elnöki tapasztalatai szerint a tudományos diákköri munkában való részvétel mennyiben segíti a fiatal kutatók pályakezdését?
Ahogyan mondani szoktam, két típusú diplomás van: az egyik, aki TDK-zott, a másik, aki szeretett volna TDK-zni. De a viccet félretéve,
a TDK a kutatói utánpótlás nevelésének legfontosabb bázisa a felsőoktatási intézményekben.
A TDK során elsajátított kutatói ismeretekre lehet alapozni a doktori képzésben, és később is. Sok olyan tudós van – többek között jómagam is –, aki a TDK-témáját vitte/viszi tovább, ebben mélyül el egyre jobban, ebből doktorál, habilitál, s lesz akadémiai doktor. Ezek az életutak egyértelműen bizonyítják, hogy a TDK mennyire jó alapot jelent, és ebben az OTDK szerepe egészen kiemelkedő: fórum, ahol a hasonló érdeklődésű fiatalok találkozhatnak egymással és a tudományterületük elismert oktatóival, kutatóival, szakembereivel. Olyan program, mely lehetőséget ad a párbeszédre, ahol akár évtizedes barátságok, szakmai együttműködések kezdődnek. És persze verseny is, ahol az elért tudományos eredmények megmérettetnek. Ezért különleges az OTDK, amely sokak számára életre szóló élményt jelent.
