close

Pécsi fecskeház Wuppertalban

A PTE Műszaki és Informatikai Karának csapata, a Lungs of the City Team részt vett a németországi Wuppertalban megrendezett Solar Decathlon Europe nevű nemzetközi, egyetemek közötti környezettudatos házépítő versenyen, ahol is első díjat kapott az emberközpontú belsőépítészetért. A PTE-MIK egyedüli magyar csapatként indult, 18 egyetem nevezett, 16 fel is építette a házát. A versenykiírásban foghíjbeépítés, ráépítés, bővítés témában lehetett választani, a pécsi hallgatók egy valóságos pécsi ötszintes foghíjbeépítési lehetőség mellett döntöttek, ez magyarázza a rendhagyó formájú épületet, a Magyar Fészek+ projektet, melyet szimbolikusan fecskeháznak neveztek el. A MIK-en PhD hallgató Juhász Hajnalkával beszélgettünk, aki a diákok csapatának koordinátora volt, és már 2019-es Decathlonon is részt vett, amelyben a „Kádár-kocka” átalakításával, újragondolásával foglalkoztak.

2019-ban a csapat egy tagja voltál, most a diákok vezetőjeként vettél részt a versenyben. Mennyire volt így más a verseny?
A hallgatói vezető voltam építésztervezői részről. Az oktatói vezető képviseli a tervezési, vagy szakági részről a teljes csoportot, és van egy hallgatói vezető, akihez szintén befutnak az információk, összefogja a tervezési irányokat, hamarabb értesül arról, hogyha a szervezői oldalról valami változás történt. A szervezők nem közölhetnek minden apróságot a csapat összes tagjával külön-külön. Van egy főbb kapcsolattartó oktatói és hallgatói részről is. Egy teljes épület kivitelezéséről van szó, általában a hallgatók ilyen feladattal korábban még nem találkoztak. Érdekes volt az a folyamat, ahogy tudatosult bennük, hogy minden vonal, amit papírra vetnek, az valamit jelent, nem csak egy „vonal”, hanem annak leképzése lesz, súlya van és hatása.

A folyamat eléggé összetett volt, a csapat összeállásától kezdve a tervezésen át a kivitelezésig, a csomagolásig, a logisztikáig, a szerszámok, alkatrészek, szükséges pótalkatrészekig mindent ki kell találnotok.
Külön volt egy csapat, amely a szervezésért volt felelős. Itthon tettünk egy próbát, előépíttettük a házat, a nagyobb szerkezeti egységek összeálltak, onnan a lebontott elemeket úgy kellett kamionra rakni, hogy a megfelelő napon érkezzenek meg Wuppertalba, ráadásul a megfelelő sorrendben – ez is fontos, a kamionok tele legyenek elemekkel – a hatékonyság is lényeges szempont volt, mert ha csak egy napot csúszik a kamion, akkor egy napot állna az építkezés. 14 napunk volt arra, hogy mindennel elkészüljünk. Ha nem is órára bontva terveztük meg a munkát, de napszakra igen. Az érkezéstől kezdve, belekalkulálva az időnként lehetséges csúszásokat, tartalék időket is betettünk, mert az időjárási körülményekkel – a napokig szakadó esővel – nem könnyű előre számolni. Itthoni viszonylathoz képest, kint rengeteget esett az eső, készültünk rá, de nem ennyire. Letettük a falakat, ahhoz, hogy zárt szerkezetet kapjunk, a födém paneleknek rá kell kerülni, de adott esetben ezek a födémpanelek még nem kerültek zárt állapotba. Rögtön fóliáztunk, letakartuk, különben beázik az épület belseje, és a szerkezeti elemek - rendeltetésük szerint - nincsenek felkészítve egy alapos áztatásra. Avagy szintén esőben nem lehetett vízszigetelni, addig mással kellett foglalkoznunk. Ha megázott, ki kellett szárítanunk az épületet. Az előállt helyzetek megoldása is izgalmat jelentett.

Hogyan alakult a csoportdinamika?
Kétévente rendezik meg a versenyt, 1-1,5 év a tervezés időszaka, a vége a kivitelezés, a valós teszt. A járványhelyzet miatt a versenyt eltolták, így majdnem egy éves csúszással történt a kivitelezés. Ekkora időtávlatban több hallgató már lediplomázott, a helyükre csatlakoztak újabbak, de mindenki teljes erőbedobással dolgozott. Érdekes volt megnézni a többi csapatot is, hogy náluk mi a munkarend.

A ház elnyerte az emberközpontú belsőépítészet kategória díját. Miért ezt kaptátok?
Talán az épület külső-belső és a tér összhangja nálunk sikerült a legjobban. A belső tér a kisebb rendszerekkel, a fenntarthatóság elveit megmutatva, együtt igazán élhető teret biztosított. A többieké is jól lakható volt természetesen, a belsőépítész munkája összefügg a többi részterület tervezésével. Nemcsak szép belsőnk volt, hanem működő is.

Más díjakat is kiosztottak a versenyen, mit lehetett tanulni a többiektől?
Az innovációs rész külön érdekes volt, hogy nem feltétlen a legújabb technológiát alkalmazókat díjazták. Az összetett szemlélet érvényesült. Az innovációs díjat nemcsak technológiára és kivitelezés alrészre bontották, hanem például az energiatudatosság szempontrendszere és sokfélesége is érvényesült benne, hiszen a teljes verseny a környezettudatos, fenntartható, zöld megoldásokra összpontosít. Voltak olyan csapatok, amelyek szinte kiválasztottak egy-egy kategóriát, amelyben érvényesülni szerettek volna. Mi nem kizárólag így indultunk el. Egyik taktika sem jobb vagy rosszabb a másiknál, viszont megfontolandó. Ha ők tudják, hogy valamiben erősek és abban mit szeretnének elérni… De volt olyan csapat, amely az összesített pontozásra koncentrált, s így sikerült szép eredményt elérnie.

A verseny nemzetközi jellegéből is adódtak különbségek?
Egy városi szituációra kellett reagálnunk a verseny során, megadott paraméterekhez igazodva, a saját anyaországunkból is választhattunk helyszínt. Nos, ennek tükrében értelmezhető, hogy Pécs város, de például a résztvevő tajvani csapat számára egészen mást jelent a város fogalma. Különbözik a lépték, így náluk egy város Magyarország teljes lakosságszámát jelenti, és Pécs a szemükben egy kis forgalomcsökkentett közegű kerület lenne.

A csapatban megbeszéltétek, mit tanultatok a versenyen?
A verseny vége után hirtelen kitört a nyár, úgyhogy a nagy beszélgetés még várat magára, de verseny közben esténként összeültünk. Sokan a kivitelezést emelték ki, hogy ebből tanultak a legtöbbet. A megvalósult épület jelentette a legnagyobb élményt a hallgatóknak, hogy ott állhattak a csapat tervezte házban. Két hét alatt felépíteni valamit nem egyszerű. Fontos volt a zsűri visszajelzése, de maga az épület elkészülte volt az igazi díj. Körbe vezethettük a zsűrit, a látogatókat is, elmondhattuk a projektben megfogalmazott ötleteinket. Fontos azt is elmondani, hogy hallgatók építették fel, de elengedhetetlen szakmai támogatást kaptak több helyről. Ha valamit megtanulunk elméletben, az az első lépést jelenti, viszont még nem biztos, hogy sikerül elsőre megvalósítani, de ha valaki iránymutatás ad, külön meg is tanítja a kivitelezést, azzal közelebb kerültünk a valós, kézzelfogható eredményhez.

Mi lesz az épület sorsa?
A projektünket beválasztottál a LivingLab résztvevők közé, ami azt jelenti, hogy ott maradhatott Wuppertalban, egy hároméves további méréssorozattal vizsgálják a ház működését, tehát nem ért véget a történet. A verseny közben két hétig mérték a benapozást, a páratartalmat, a levegőminőséget… Ez folytatódik, a 18 csapat közül 8 épületet választottak ki, amelyet tovább vizsgálnak. Ha a mérések után az épületet haza tudjuk hozni három év múlva, akkor egy hallgatói műhelyt, klubházat szeretnénk kialakítani belőle.

A következő verseny 2025 –ben lesz? Már jelentkeztetek?
Még nincs meg a kiírás, csak 2023-ban dől el majd a helyszín, a tematika. Remélem, ott lehetek majd én is.

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni