A PotePillars a pécsi orvoskar stratégiai terve, ami kijelöli és támogatja a következő évek fejlődési irányait. Négy nagy pillére: a Tanulási kultúra koncepció, az Épített környezet koncepció, a Tudomány és Innováció koncepció, valamint a Well-Being koncepció, amik szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A koncepcióból kibontakozó stratégia olyan közös gondolkodást, gyökeresen újszerű tanulási-oktatási filozófiát, tudományértelmezést és emberi kapcsolatokat katalizál, amelyek mentén a pécsi orvoskar nem pusztán követi a 21. század felsőoktatási változásait, hanem élére is áll az azt alakító folyamatoknak. Az elképzelésben foglaltakról, az újfajta szemléletmód szükségességéről és megvalósításának gyakorlati elemeiről is beszélgettünk dr. Nyitrai Miklóssal, a kar dékánjával.
- Miért érezte a kar vezetése a szükségét egy ilyen stratégia megalkotásának?
- A jövőnket időről időre fontos átgondolni, és a következő lépéseket kitalálni. A gondos tervezésnek vannak feltételei: ilyen a jelen helyzet értékelése - ami áll egy belső helyzetelemzésből, valamint a kívülállók megítéléséből -, továbbá a jövőbeni, reálisan megvalósítható célok megfogalmazása. Nagyon fontos az, hogy utóbbi egy közös szemlélet mentén haladjon, a kar összes polgárának bevonásával, véleményének beépítésével. Ezért volt az, hogy a dékáni vezetés azt mondta, tegyünk le az asztalra egy anyagot, legyen ez egy aspektus, ami nincs kőbe vésve, épp ellenkezőleg: gondolatébresztőnek szánjuk, ami egyrészt további ötletekre inspirál, másrészt lehetőséget ad a kritikára is. A lényeg éppen abban van, hogy párbeszédet generál, és a hozzánk érkező visszajelzéseket folyamatosan építjük bele a gondolatrendszerünkbe. Úgy hisszük, hogy ez a stratégia így válik valóban kari stratégiává, érthetővé és elfogadottá, a közös célok és elképzelések mentén, megteremtve a kar polgárainak együttes elköteleződését. A sajátját mindenki szereti, könnyebben elfogadja. Elég csak arra gondolnunk, amikor az általános iskolában kijelölték számunkra a kötelező olvasmányokat. Az emberek jelentős része már csak azért sem szerette ezeket olvasni, mert kötelezőek voltak, holott nem voltak rosszabb könyvek a többinél. A mottónk röviden ez lehet: „Találjuk ki a jövőnket és tegyünk érte közösen!”.
- Serkenthette ezt a tervező gondolkodásmódot a más, hazai és külföldi orvosképzőkkel való megmérettetés szándéka és szükségessége, továbbá a karon zajló, korábban elindult beruházások?
- Úgy gondolom, hogy a beruházások, a fejlesztések inkább előzménynek tekinthetők. A fejlődés folyamatos, és nekünk ezt indukálnunk is kell, a versenytársaknak tekintett egyetemekkel való összehasonlítás pedig referenciapontokat ad számunkra. Belülről jövő igényként fogalmaznám a stratégiában való gondolkodást, aminek kialakításában természetesen fontosak a példák, de ugyanígy fontos a múltunk is, hisz a már meglévő értékeinkre kell építenünk.
- Volt-e hatása a stratégia megformálására a jelen pandémiás helyzetnek, illetve az általa indukált online oktatás szükségszerű alkalmazásának?
- A pandémia nagyítóként működött. Rálátást adott arra, hogy a rendszereinkben hol vannak azok a pontok, amiknek az erősítésével jobban fejlődhetünk. Ennyiben mindenképp volt hatása, de tőle függetlenül is gondolkodnunk kellett a jövőnkről, a fejlesztés irányairól.
- Ennek a nagyívű stratégiának a megvalósítása milyen célok eléréséhez vezet a következő hónapokban, években?
- Elvezet azoknak a rendszereinknek – oktatás, kutatás, innováció, betegellátás – a fejlesztéséhez, amik a tevékenységünk alapjait jelentik. Elvezet továbbá egy olyan kellemes, inspiráló munkakörnyezet megteremtéséhez, amely bázisa a minőségi munkavégzésnek, és ténylegesen a második otthont jelenti számunkra. Az lenne az üdvözítő, ha örömmel és büszkeséggel jönnénk be erre a karra. Cél az is, hogy ezek megvalósulását az egyetemi polgárok mellett megmutassuk a külvilágnak is.
- Mekkora csapat dolgozik a négy nagy pillér megvalósításán?
- Egyelőre az első pillér, a
Tanulási kultúra koncepció
készült el, jelenleg a kari megismertetése és megvalósítása a cél. Az év első felében ezzel úgy indultunk el, hogy felállt nyolc munkacsoport, akik az oktatási-tanulási rendszer elemeinek elemzése után megtették az ezekkel kapcsolatos fejlesztési javaslataikat. Több hónap elteltével érlelődött egésszé mindez, és alakult olyan koncepcióvá, amelyre az oktatásunk alapelveit építeni szeretnénk.
Az Épített környezet koncepció
még nem teljes, ez egy komplex kérdéskör, és az együttműködés tereinek megtervezéséről szól. Szó van itt a tanulás, az oktatás, a laboratóriumi és irodai munkák, továbbá a pihenés, a kikapcsolódás tereiről is. Ennek kialakításában támaszkodunk az egyetemi főépítészre és csapatára, mellettük egy olyan szakemberre, akivel kisebb feladatokon másfél éve már együtt dolgozunk, továbbá egy komoly referenciával bíró, külsős céget is bevontunk a munkába. Ez esetben a kar szakértelme már nem volt elegendő ahhoz, hogy az összes részletet minőségileg kidolgozza.
A harmadik pillér, a
Tudomány és Innováció koncepció
egy komoly diskurzus közepén tart, itt a célunk az, hogy a tudomány és az innováció terén fogalmazzunk meg jövőbe mutató célokat és ehhez társuló eszközöket. Karunk tudományos teljesítménye az elmúlt öt évben megduplázódott. A publikációkat tekintve a megfelelő mederben folynak a dolgok, tehát ezzel csak megerősítő jelleggel kell foglalkozni a stratégiában. A mai modern egyetemeken azonban a publikáció csak az egyik fontos fokmérője annak, hogy milyen tudományos és innovációs munka zajlik az egyes műhelyekben. Nekünk sokkal több időt, energiát és odafigyelést kell szánni arra, hogy a megszülető ötletek társadalmilag hasznosuljanak is, azaz mindaz, amit a tudományos laborokban kitalálunk, szolgáljon a lakosság, a betegek, illetve az egészségesek javára. Van ennek egy financiális oldala is, szeretnénk a gazdaság szereplőivel is együttműködni, és ha jól fogalmazzuk meg a célokat és hajtjuk végre a feladatokat, akkor ennek bevételteremtő képessége is lesz. Ennek a pillérnek nem az a célja, hogy a kutatási témákra vonatkozóan tanácsokat adjunk, hanem az, hogy rendszerbe szervezve elmondjuk, a kar és az egyetem számára mi az, ami fontos.
A negyedik pillér, a
Well-Being koncepció
arra a kérdésre válaszol, megteszünk-e mindent azért, hogy jól érezzük magunkat a karon, milyenek az étkezési és sportolási lehetőségek, a mentálhigiénés támogatás, és a jelenlegi rendszer hol szorul fejlesztésre. Ezen az egészségprogramunkban 50-60 ember dolgozik, de alapvetően több százan tevékenykednek a stratégia alakításának folyamatában.
Van továbbá egy nem említett pillér is, ez a
marketing brandépítés,
ami akkor lesz igazán lényeges, ha az említett négy pillér megerősödik és eléri a célját. Fontos ugyanis láttatnunk, mit értünk el, és ezt kommunikálnunk a karon belül éppúgy, mint a külvilág felé. Az értékeink felmutatása piaci szempontból is fontos szempont.
- Gondolom, lépésekben mutatkoznak majd meg az eredmények, mégis, mennyi idő elteltével szeretné azt látni, hogy a célok jó része megvalósult?
- Ennek a stratégiának számos olyan pontja van, amely már egy-két-három hónap elteltével is mutat eredményt, de azért ez egy heterogén elképzelés a megvalósíthatóságát illetően is. Összességében azt mondhatom, egy olyan jövőkép, amely inkább szól tíz évre, mint egyre. Sok függ attól, mennyire volt jó a tervezése. A jó tervet a jelenleg a karon dolgozó polgárok rendkívül hatékonyan fogják tudni megvalósítani, az oktatók éppúgy, mint a hallgatók, vagy az adminisztrációban dolgozók. Éppen ezért ismertetjük meg egyre szélesebb körben velük az elképzeléseinket, amiket folyamatosan kritikai elemzésnek teszünk ki. Ha az egyéni célok megegyeznek a kar céljaival, akkor az emocionálisan is másfajta hozzáállást eredményez, elköteleződéssé válik. Ily módon a haladási sebesség is felgyorsulhat.
- Az egyetemi vezetésnek, az oktatói és az adminisztratív csapatnak már bemutatta ezt a stratégiát, hogyan fogadták? Milyen visszajelzéseket adtak róla?
- Szerencsére csupa pozitív visszajelzést kaptunk. A megvalósíthatóságával kapcsolatban érezni ugyan némi szkepticizmust és kis ellenállást is a változással összefüggésben, ám ez teljesen érthető, a folyamattal együtt járó érzés. A komfortzónánkból való kimozdulást azonban vállalnunk kell ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, meg tudjunk újulni. Fogalmazhatom úgy is, hogy ez egy közös álom, aminek megvan a realitástartalma. Az idő és a fejlesztések előrehaladtával megmutatkoznak majd a korlátai is, amik ösztökélhetnek minket módosításokra, pontosításokra. Lényege: az inspiráció. Erre mondják azt, hogy ha azt akarod, hajózzanak az emberek, akkor ne hajókat építs nekik, hanem mutasd meg, milyen gyönyörű az óceán.
Ha jelentkeznek részeredmények, látjuk a munkánk gyümölcsét, mert jobb lesz az oktatásunk, szebbek a tereink, a környezetünk, akkor az pozitív visszacsatolásként megerősíti a következő lépést, és ez nagyon fontos. A siker ugyanis legális doppingszer mindannyiunk számára, ami akár ugrásszerű fejlődést is eredményezhet.
