Emlékkonferencia Szigetvár ostroma, Nagy Szulejmán és Zrínyi Miklós halálának 450. évfordulóján címmel nemzetközi konferencia kezdődött szeptember 6-án a Tudásközpontban.
Jeles alkalmakban bővelkedik a 2016-os esztendő, hiszen a szigetvári csata 450, az 1956-os magyar forradalom pedig 60 éve volt, nem beszélve a magyar felsőoktatás közelgő 650-es évfordulójáról. Utóbbiról is megemlékezett Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora köszöntve a neves történészeket. Rétfalvi Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy a szigetvári csata a katonai mellett szimbolikus jelentőséggel is bír. Az ostrom kapcsán Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete főigazgatója, a konferencia elnöke azt a kérdést is feltette, hogy
valóban összehasonlítható-e Szulejmán Zrínyi Miklóssal?
Adná magát, hogy kettejüket ellentétpárba állítsuk egymással, ám míg egyikük egy horvát bán, a másik egy sokat látott hadvezér, egy egész birodalom feje volt. A több napot felölelő konferencián a csata és a kor számos részletéről lehetett és péntekig még lehet is előadásokat hallani, ám az első beszéd helyezte átfogó történelmi kontextusba az elkövetkezendő napok tudományos diskurzusát. Cemal Kafadar Az oszmán birodalom, Európa és konfrontációjuk Nagy Szulejmán korában címmel prezentálta az akkori helyzetet. Főleg az a stratégia foglalkoztatta, melyet az Oszmán-dinasztia folytatott.
A harvardi professzor elmondta, hogy Szulejmán idején zajlott a bürokrácia és adminisztráció kiépítése, s ugyanakkor ebben az időszakban jelentek meg a birodalomban az európai modernségében játszotthoz hasonló szerepet betöltő kávéházak, amik a változó idők, az új trendek szimbólumai voltak. Cemal Kafadar egy lenyűgöző interaktív térkép segítségével azt is érzékeltette, hogyan nőtt az Oszmán birodalom a Boszporusz két partján – voltak olyan időszakok, amikor szinte tükörképei voltak egymásnak a meghódított területek. Csak Szulejmán fia, Szelim volt az, aki láthatóan inkább kelet, mint Európa felé képzelte el a terjeszkedést. Mind az ideológia, mind a földrajzi adottságok meghatározták a dinasztia elképzeléseit.
Vajon kik voltak agresszívebbek: az oszmánok vagy a habsburgok?
– tette fel a kérdést Cemal Kafadar. A professzor több tanulmányt idézve azt firtatta, vajon mi oka lehetett az agg Szulejmánnak arra, hogy maga vezesse seregét Szigetvár ellen.
A konklúziója egyebek közt az volt, hogy a szultánnak meg kellett tennie, amit meg kellett tennie – a Habsburgokat, s azok az Oszmán-dinasztiától merőben más stratégiáját kifejezetten fenyegetőnek találta. A Két világ között: az oszmán állam megalakítása című kötet szerzője igen elismerően szólt Zrínyi Miklósról, ám azt sem rejtette véka alá, hogy az ostrom idejére a horvát bán és I. Ferdinánd viszonya már nem volt a régi: a habsburgok ekkorra már nem bíztak Zrínyiben. A csatáról és a hősies védőkről külön előadások szólnak majd a konferencia folyamán.
A kerek évforduló mellett az is fontos kiindulópontja volt a rendezvénynek, hogy a közelmúltban a Szigetvár melletti Turbékon tárták fel azt a türbét, mely vélhetően I. Szulejmán szultán magyarországi mauzóleuma volt. Az ezzel kapcsolatos kutatásokat Pap Norbert, a PTE Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központjának igazgatója vezeti. Eredményei kapcsán Fodor Pál, a konferencia elnöke kiemelte, hogy nemcsak remek forrásként szolgálnak a történettudomány számára, hanem a kor átfogóbb megértéséhez is hozzájárulhatnak az új leletek.
A tudományos konferencia a szigetvár-turbéki szőlőhegyen tett egésznapos látogatás után a pécsi Tudásközpontban folytatódik, ám a Zrínyi emlékév kapcsán más, emlékezetes eseményeket is tartottak és tartanak.
