A Pécsi Tudományegyetem és a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány között aláírt szerződés alapján nyáron és ősszel is folytatódtak a kutatások I. Szulejmán szultán szigetvári (turbéki) mauzóleuma körül.
A dr. Pap Norbert által vezetett kutatócsoport a török TIKA állami ügynökség támogatásával még 2013-ban kezdte meg azt a tudományos programot, melynek keretében 2015-re sikerült feltárni az 1566-ban Szigetvár ostroma idején elhunyt oszmán uralkodónak a szőlőhegyen felépített mauzóleumát (türbe). A vizsgálatokba a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet, az Isztambuli Egyetem, továbbá az ankarai METU egyetem kutatói is bekapcsolódtak időszakosan, a költségek nagyobb részét pedig a későbbiekben a magyar állam, többféle alrendszeréből finanszírozta. A terepi vizsgálatok 2019-ig tartottak, amelyek során sikerült feltárni a mauzóleum körül álló komplexum további elemeit, azonosítani és feltárni a mellette álló dzsámit, derviskolostort, a zarándokokat kiszolgáló vendégházat, illetve az őrség szállásául szolgáló barakk és a komplexumot védelmező palánkerőd egyes részeit is.
A szulejmáni sírkomplexum környezetében idővel egy nagyobb település nőtt a zarándokhelyként szolgáló szultáni síremlék köré. A 2024. évi kutatások során a kutatók a síremlék tágabb környezetét vizsgálták át modern műszeres módszerekkel, terepbejárással, leletek felgyűjtésével. Világossá vált az egykori oszmán város jelentős kiterjedése, szerkezete és jellegének többféle vonása is. A gazdag leletanyag a turbéki mindennapi élet különféle aspektusairól, a város kiemelt szerepéről, jómódról árulkodik.
Turbék város kiterjedése jóval meghaladta a korábban vélelmezett méreteket, az oszmán kori leletanyag a felszínen mintegy 80 hektáron figyelhető meg. Nem egyenletes, hanem folt-szerűen váltakoznak sűrűbb és ritkásabb leletintenzitást mutató helyek. Az épületek – ezek egy része téglából készült és balkáni tetőcserép fedte őket – viszonylagos jómódról tanúskodnak. Környezetükben használati tárgyakat, kerámiákat, pénzérméket találtak. A lakosság és a zarándokok, látogatók egy része – a kor standardjai szerint – luxustárgyakat is használt. Ezt számos itt talált ékszer, oszmán ötvösművészeti tárgy bizonyítja.
Az erődön belül, a mauzóleumtól délre egy északnyugat-délkeleti irányú palánkfal nyomai bukkantak a felszínre. A palánkfal hatalmas, másodlagosan átégett ág- és deszkalenyomatos agyagtömbjei omladékként maradtak meg. Valószínűleg ez lehetett annak a falnak a maradványa, amely a költő és hadvezér Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjárata során égett le. A palánkfalat ezt követően ettől délebbre építették újjá. A feltárás során itt egy kút és nagyméretű, mély tárolóvermek is előkerültek, amelyek egyikében gabonamagvakat találtak. A tárolóvermek nagy részét másodlagosan hulladékgödörként használták, így betöltésükből több tucat ép kályhaszem, talpas tál, kínai porceláncsésze és festett üvegedény töredéke jött a felszínre.
A geofizikai vizsgálat számos régészeti korú anomáliát mutatott ki a mauzóleumot rejtő erődben és annak közvetlen környékén. Ezek egy része árok, más részük viszont olyan szilárd falazat, amely azt feltételezi, hogy a következő kutatási időszakban újabb oszmán kori épületek maradványai kerülhetnek elő a vizsgálati területen.
A december 18-i zárórendezvényen az érdeklődők olyan különleges régészeti tárgyakat is láthatnak, mint például egy ritka 16. századi genovai aranydukát, krími ezüstpénz Hadji Giraj tatár kán idejéből, oszmán asztali étkészlet egyes darabjai, gyűrűk, díszes kapcsok és lószerszámdíszek.
Forrás: Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány
